Mire jó a szex? – jönnek az újabb elméletek

A Current Biology legutóbbi száma egy képgyűjtemény bemutatásával fejezi ki tiszteletét a szex lenyűgöző biológiájának, írják a szaklap szerkesztői. A képek között található pl. olyan, amelyik gynandromorph pillangókat ábrázol – ezek olyan állatok, amelyek testében egyaránt találhatók hím, illetve nőnemű szövetek – vagy amely az ausztráliai pávapók (Maratus Volans) elképesztő színekben pompázó hímjét mutatja be a párzási szertartás közben. Mint a lap szerkesztői kifejtik: a biológusok még ma sem tudják megmondani, mire is jó valójában a szex, mivel az általa biztosított genetikai variábilitás nem nyújt kielégítő magyarázatot arra, hogy az miért olyan általánosan elterjedt az élővilágban, hiszen használatával az egyed csak genetikai anyagának felét tudja átörökíteni utódaira.

A szex értelmét keresők érdekes hipotézisekkel jönnek elő, így pl. elképzelhető, hogy a szex révén nem csak kórokozókat, azaz pathogén baktériumokat, vírusokat, gombákat adunk át szexuális partnerünknek, hanem hasznosakat is, amelyek aztán szimbiózisban élnek velünk, és védenek pl. a pathogének kolonizációja ellen. Egy, a Cell című szaklapban megjelent tanulmány (Sexual transmission of beneficial microbes) egyenesen azt sugallja, hogy a szexuálisan terjedő hasznos mikrobák magyarázattal szolgálhatnak a promiszkuitás evolúciójára is.

A szexuálisan terjedő hasznos mikrobák létét madarak és levéltetvek esetén már be is bizonyították, ez utóbbiak számára a folyamat akár életmentő is lehet. Mint Ed Yong írja a National Geographic Magazine-ben, a levéltetvek zömmel aszexuálisan szaporodnak, amikor mégsem, akkor annak az az oka, hogy a szex révén olyan mikrobákat szereznek be, amelyek aztán segítik őket egyes növények megemésztésében, nagyobb hőmérséklet elviselésében, vagy egy egyébként halálos kórokozó elleni védelemben (Sexual acquisition of beneficial symbionts in aphids; PNAS).

Nemi mikrobiomok

Más kutatók azt hangsúlyozzák, hogy egyre-másra dőlnek meg a vagina, illetve a pénisz mikrobiomjával kapcsolatos eddigi elképzeléseink. Mint arról a The Scientist egyik cikke (Tracy Vence, Parsing the Penis Microbiome) beszámol, kiderült, egy-egy egyed esetén mind a vagina, mind a pénisz mikrobiomja jelentős változásokat mutat az életkorral, továbbá a populáció egészséges tagjai között is igen jelentősek az eltérések. Új tudás az is, hogy a korábban sterilnek gondolt férfi-húgycső is számos mikrobának ad otthont, azonban nincs egységes egészséges húgycső-mikrobiom: egyesekben lactobacillusok és streptococcus fajok élnek, másoknál egyéb anaerobok, pl. Prevotella vagy Fusobacterium. David Nelson mikrobiológus-immunológus szerint azok a kommenzális baktériumok, amelyek elfogyasztják a pathogének, pl. a Chlamydia elől a tápanyagokat, valószínűleg egyenesen hasznosak a férfi húgycsőben is, azonban, mint a tudós hangsúlyozza, jelenlegi tudásunk a témában igen kevés. Deborah Anderson nőgyógyász-mikrobiológus szintén a The Scientistnek nyilatkozva egyetértőleg hozzáteszi: nem elég, hogy kevés a tudásunk a pénisszel kapcsolatban, de nem is igazán folynak megfelelő kutatások. Így pl. bár tudjuk, hogy a nem körülmetélt férfiak esetében a makk mikrobiomja sokkal többféle baktériumot tartalmaz, mint körülmetéltek esetén, és ezek közül némelyik hasznos a férfiak egészségének megőrzésében, még nincs elegendő bizonyítékunk, hogy a körülmetélés szokása ellen erőteljesebben felemelhessük a szavunkat. A cikk szerzője megjegyzi: akik a férfiak körülmetélését hasznos profilaktikus beavatkozásnak tartják, azoknak ugyanazzal az indoklással a női labiaectomiát is támogatniuk kellene.

Szintén a The Scientistben írja Jef Akst, hogy ma már nem állja meg a helyét az egyszerűsített nézet, miszerint a vaginális mikrobiomot a Lactobacillusok dominálják, annak bakteriális közössége – mint többek között a Vaginális Mikrobiom Konzorcium kutatásaiból megtudhatjuk - sokkal diverzebb és dinamikusabb, mint korábban gondoltuk.

Jacques Ravel (University of Maryland School of Medicine) és munkatársainak kutatásaiból pl. kiderült, hogy a nők több mint negyede esetében nem a Lactobacillus fajok, hanem egyéb anaerobok termelik a hüvely pH-ját alacsonyan tartó tejsavat, továbbá hogy jelentős különbség van a különböző etnikumba tartozók hüvelyi pH-ja és az azt fenntartó fajok között (hispán nők: 5, fekete nők: 4,7, ázsiaiak: 4,4, fehérek: 4,2). Jennifer Fettweis és munkatársai 2.000 nő bevonásával azt akarják feltárni, hogy hogyan változik a hüvely mikrobiomja a terhesség során, és annak milyen kapcsolata van az esetleges koraszüléssel (Multi-Omic Microbiome Study-Pregnancy Initiative), azonban, mint Fettweis elmondja, munkájuk során ők is a mikrobiom-kutatásokra jellemző problémával találják szembe magukat: a hüvelykenetekből származó genetikai szekvenciáknak csak a töredékét tudják hozzárendelni az adatbázisokban lévő ismert fajok szekvenciáihoz. Azaz: igen sok munka áll még előttünk ahhoz, hogy megértsük, mik és mire jók ezek az organizmusok.