Mikrobiális endokrinológia: vírusok által termelt hormonhatású peptidek
Négy olyan vírust is azonosítottak amerikai kutatók, amelyek az emberi sejtekre is hatást gyakorló, inzulinszerű fehérjéket termelnek, írja a PNAS tanulmánya. A felfedezés a cukorbetegség vagy a rák hátterében álló, eddig ismeretlen biológiai mechanizmusok feltárását eredményezheti.
A PNAS-tanulmány első szerzője, Emrah Altindis nyilatkozata szerint felfedezésük, miszerint vírusok inzulinszerű és egyéb, emberekre is hormonhatású peptideket termelnek, egy új tudományágat – mikrobiális endokrinológia – alapoz meg. A Joslin Diabetes Center, a Harvard Medical School és az Indiana University endokrinológus, virológus és kémikus kutatói szerint a virális hormonszerű anyagoknak szerepük lehet a diabetesz, az autoimmun betegségek vagy a rák kialakulásában is.
A kutatók virális genomikus szekvenciákat tartalmazó publikus adatbázisokban kerestek olyan szekvenciákat, amelyek humán hormonokat vagy szabályozó fehérjéket kódoló DNS-szakaszokra hasonlítanak, és 16 féle humán hormon teljes vagy részleges homológját találták meg, olyan vírusokban, amelyekről eddig csak annyit tudtunk, hogy képesek halakat megfertőzni. A kutatók a virális inzulinszerű peptideket (VILP) a szekvenciák alapján megszintetizálták, hatásukat egér és humán sejteken tanulmányozták.
A VILP molekulák képesek voltak nemcsak az egér, de az emberi inzulin- és inzulinszerű növekedési faktor-receptorokhoz is kapcsolódni, beindították a sejten belüli jelátviteli folyamatokat, az egerekbe injektált VILP-ek pedig kimutathatóan csökkentették a kísérleti állatok vércukor-szintjét. Az emberi bélrendszerben található vírusok adatbázisának elemzése révén azt is bizonyítást nyert, hogy az emberek ki vannak téve ezen vírusok hatásának. A kutatók szerint lehetséges, hogy az emberi expozíció a halfogyasztás következménye, azt azonban eddig még senki nem vizsgálta, hogy ezek a vírusok képesek-e megfertőzni a sejtjeinket vagy képesek-e keresztüljutni a bélfalon.
A kutatók a továbbiakban kiszélesítik az emberre ható virális peptidek keresését, ugyanis eddigi eredményeik minden bizonnyal csak a jéghegy csúcsát jelentik: a feltételezések szerint több mint 300 000 vírusfajta lehet, ami képes emlősök megfertőzésére, illetve ami előfordul szervezetükben, azonban eddig csak 7500 vírusfajta – az összes 2,5%-a – szekvenálását végezték el.
A VILP-ekkel kapcsolatos eredmény révén az 1-es típusú diabétesz és az autoimmun betegségek új aspektusa tárulhat fel: lehetséges, hogy a VILP-ek környezeti triggerként az 1-es típusú diabéteszhez vezető autoimmun betegség beindítójaként szerepelnek, de az is elképzelhető, hogy a VILP-ek deszenzitizálják az immunrendszert, és így hatásuk protektív.
Hasonló kérdések merülnek fel a 2-es típusú diabétesszel, az elhízással és az egyéb metabolikus betegségekkel kapcsolatosan is: a virális peptideknek védő hatásuk is lehet, de az is elképzelhető, hogy hozzájárulnak az inzulinrezisztenciához.
A virális peptidek egyes humán tumorok kialakulásában is közreműködhetnek: a bélben stimulálhatják a sejtek növekedését, illetve a szervezetbe abszorbeálódva bármelyik szervre hatással lehetnek.
A virális peptidek tanulmányozása újfajta humán hormonok szintetizálásához is vezethet, itt a gyógyszergyártók célja az lehet, hogy hűtést nem igénylő, hosszabb ideig tárolható, gyorsabban abszorbeálódó vagy lassabban lebomló hormonokat állítsanak elő.