Mi történik, ha a csokifánk találkozik a penicillinnel?

Habár tudjuk, hogy a csirkéknek, malacoknak, borjúknak adott rengeteg antibiotikum következtében az állatok kövérebbek és nagyobbak lesznek – az állattenyésztők épp ezért, nem csak a fertőzések megelőzése végett adnak a fiatal állatoknak antibiotikumot –, az állatokhoz hasonlóan gyermekeinket is elhizlaljuk a sokszor feleslegesen adott antibiotikumok révén, írja a The New York Times könyvismertetője.

Dr. Martin Blaser, a Humán Mikrobiom Program vezetőjének közelmúltban megjelent könyve – Missing Microbes: How Killing Bacteria Creates Modern Plagues – beszámol arról, hogyan vezethet a sokszor túlzó antibiotikum-használat az ellenálló baktériumtörzsek létrejötténél is nagyobb katasztrófához: a civilizációs betegségek kialakulásához.

Dr. Blaser szerint a nagy mennyiségű antibiotikum-használat következtében óriási fajpusztulás megy végbe mikrobiótánkban, a velünk szimbiózisban élő baktériumaink körében. Az emberi mikrobiom nem megfelelő működéséhez egyéb rossz szokások is hozzájárulnak, így az orvosilag nem indokolt császármetszések növekvő száma. A császármetszéssel születő gyermekek nem találkoznak a szülőcsatorna baktériumaival – azokkal sem, amelyek az egészséges testsúly kialakításában segítenének - azok nem tudják kolonizálni a belüket; nagyobb is a valószínűsége, hogy későbbi életük során elhíznak.

Mint könyvében írja, 1850-ben az Egyesült Államokban négyből egy csecsemő halt meg egy éves kora előtt, leginkább azok miatt a járványok miatt, amelyek a zsúfolt, szennyvízcsatorna- és vízvezeték nélküli városokban gyakorta kialakultak. Ma már csak ezerből hat csecsemő hal meg egy éves kora előtt, köszönhetően a csatorna- és vízvezeték-hálózat kiépítésének, a rágcsálóirtásnak, a tej pasztörizálásának és a modern orvosi eljárásoknak, köztük az antibiotikumok 70 éve tartó használatának. Azonban az elmúlt néhány évtizedben az orvostudomány fejlődése ellenére valami nagyon elromlott, szögezi le Blaser: úgy tűnik, egyre betegebbek vagyunk. „Modern járványok” alakultak ki, terjed az elhízás, a gyermekkori diabétesz, az asztma, az allergia, az ekcéma, a reflux, a tumoros megbetegedések, a Crohn betegség, a colitis ulcerosa, az autizmus. A korábbi járványokkal ellentétben ezek a civilizációs betegségek nem gyorsan ölnek, hanem évtizedekre rontják el az áldozatok életminőségét.

Az elhízás az elmúlt két évtizedben óriási sebességgel terjed. Még 1990-ben is csak az amerikai lakosság 12 százaléka volt obez, 2010-ben viszont már majdnem egyharmada. Epidemiológiai tanulmányok szerint az egészségtelen, sok kalóriát tartalmazó táplálkozás és a mozgásszegény életmód önmagában nem magyarázza ezt a két évtized alatt felszaporodó zsírmennyiséget.

A régi betegségek elleni harc újakt eredményezett

Az elmúlt két évtized alatt a gyermekkorban kezdődő, autoimmun, 1-es diabétesz incidenciája is megduplázódott az iparilag fejlett világban. Finnországban – ahol remekül vezetik a betegségregisztereket – 1950 óta az 1-es diabétesz előfordulási gyakorisága 550 százalékkal nőtt, és a szakértők szerint ez egyáltalán nem magyarázható a kórkép eredményesebb diagnosztizálásával. Ezen felül nemcsak több a beteg, de fiatalabb korban kezdődik a betegség: húsz éve átlagosan 9 éves korban kezdődött, ma 6 éves korban, és nem ritka a 3 éves cukorbeteg sem.

A légutak krónikus gyulladása, az asztma hasonlóan riasztó ütemben terjed, ahogy az ételallergiák száma is. Egy generációval korábban extrém ritka volt a földimogyoró-allergia, ma szinte már megszokott, egyre több gyermek fehérjeallergiás, és az indusztrializált országokban az elmúlt 30 évben megháromszorozódott az ekcémás gyermekek száma. A gyulladásos bélbetegek száma is aggasztó mértékben nő.

Gyermekeink példátlanul súlyos immundiszfunkcióban szenvednek, vonja le a következtetést dr. Blaser.

Tömeges fajkihalás a belünkben

Carl Zimmer tudományos ismeretterjesztő újságíró a Wired című magazin számára készített interjút dr. Blaserrel. Ebben a mikrobiológus-orvos elmondja, hogy minden egyes antibiotikus kezelés következtében számos hasznos baktériumfaj véglegesen eltűnik a mikrobiótánkból, ami a bélbaktériumok és az immunrendszer szoros együttműködése következtében az  immunrendszer diszfunkciójához vezet. Ha az orvosok tisztában lennének azzal, hogy amikor egy gyereknek antibiotikumot adnak, az növeli az esélyét, hogy a gyereknél diabétesz, Crohn betegség vagy asztma alakuljon ki, jóval nagyobb óvatossággal alkalmaznák ezeket a szereket.

A fejlődés irányáról szólva Blaser hozzátette: fejleszteni kellene a diagnosztikumokat, hogy különbséget lehessen tenni a bakteriális és virális fertőzések között, illetve jó lenne, ha pontosan meg tudnánk mondani, hogy milyen fajta bakteriális fertőzésről van szó egy-egy konkrét esetben, valamint ha minden baktériumra speciális antibiotikum állna rendelkezésre. Ez épp ellenkező trendet jelentene, mint a jelenlegi, amikor a széles spektumú antibiotikumok fejlesztésére helyezik a hangsúlyt.

Hízlalda

Az sem ártana, ha a kutatások megpróbálnák kideríteni, miért hízlal az antibiotikum-fogyasztás, mivel egyelőre csak annyit tudunk, hogy az antibiotikum egyfajta superfood, szupertáplálék, aminek révén olcsó húst tud előállítani az élelmiszeripar: az antibiotikummal etetett állatok szervezetében valami átkapcsol, és azok zsírraktározó gépezetté alakulnak. 1948-ban a klórtetraciklinnel kezdődött az állatok hízlalása: kiderült, hogy az ezzel etetett csirkék némelyike egyenesen duplájára nő. Az ekkor induló korszakban nem nagyon kérdőjelezték meg a nagyra növesztés hasznosságát, a Pfizer még egy olyan versenyt is szponzorált, amelyben az állattenyésztők magukat hizlalták: megnézték, ki tudja a legtöbb testsúlyt felszedni négy hónap alatt.

A The New York Times beszámolója (Pagan Kennedy) szerint ennél erkölcstelenebb kísérletek is folytak: az 1950-es években guatemalai gyerekeket etettek egy teljes éven át antibiotikummal, hogy megnézzék, mennyit híznak, míg Floridában egy orvos (Charles H. Carter) hasonló kísérleteket végzett értelmi fogyatékos gyermekekkel. Az állatokhoz hasonlóan a gyerekek is nagyobbra nőttek és meghíztak.

A kutatók ma már az emberi elhízásjárvány kialakulásáért is felelőssé teszik ezeket a gyógyszereket, azonban nem vizsgálják, hogy milyen hatásmechanizmussal alakítják ki a testtömegnövekedést az antibiotikumok. Csak annyit tudunk, hogy 1960-hoz képest 2002-ben az amerikaiak átlagosan 2,5 cm-rel magasabbak és majd’ 11 kg-mal nehezebbek voltak, és napjainkban az amerikai gyerekek minden évben legalább egy antibiotikum-kúrában részesülnek. Mi történik, ha a csokifánk találkozik a penicillinnel? - teszi fel a kérdést dr. Blaser. Az egérkísérletek alanyai ugyanolyan táplálkozással antibiotikumot is fogyasztva kétszer annyit híznak.