Mi az ember helyes definíciója?
Összeegyeztethető-e a darwinizmus az emberi jogokkal? Ha biológiai gépek vagyunk, megvehetjük-e a szegény ember veséjét? John H. Evans végrehajtotta az első vizsgálatot, ami tudományos módszerrel jár utána a kérdésnek.
A szociológus John H. Evans a New Scientistben „Amikor az emberi jogok/jók rosszá válnak” (When human rights become wrongs) című cikkében mutatja be vizsgálatának módszertanát és eredményeit. Mint írja, annak az ideának az elfogadása, miszerint biológiai gépek vagyunk, veszélyes ösvényre viheti az embereket.
A New Scientist szerkesztőségi közleményben foglalkozik a témával; a szerkesztők szerint egyesek már Darwin óta arra figyelmeztetnek, hogy ha úgy vélekedünk az emberről, hogy az nem több, mint egy különleges majom-faj, akkor abból negatív dolgok következhetnek a társadalomra nézve. Ha ugyanis nincs bennünk semmi különleges, miért kezelnénk az embereket máshogy, mint az állatokat? A szokványos válasz erre a kérdésre az szokott lenni, folytatják a szerkesztők, hogy ezek a félelmek alaptalanok, mivel úgy tűnik, hogy az evolúció belénk huzalozta a moralitást.
Azonban most tudományos vizsgálat mutatta ki, hogy azok, akiknek mereven biológiai definíciójuk van az emberről, kevésbé támogatják az emberi jogokat (arról nincs szó, hogy valóban rosszul is bánnának másokról). A szerkesztők hozzáteszik: ha ezeket az eredményeket további vizsgálatok igazolják, az sokkolhatja a tudományos materialistákat, és ideológiai lőszert adhat ellenfeleik kezébe – mindazonáltal az előbbieknek ki kell tartaniuk a világképük mellett, különösen akkor, amikor az kényelmetlen következtetések elfogadásával jár. Különben arra a szintre alacsonyodnának le, mint azok, akik csak azokat a tényeket hajlandók komolyan venni, amelyek illeszkednek a hitükhöz. A materialistáknak e helyett arra kell koncentrálniuk, hogy kiépítsék az emberi méltóság szekuláris látásmódját. Elvégre eddig a vallásos világképek sem akadályozták meg a bűntettek végrehajtását.
Mi az ember? Talán ez a legrégebbi kérdés a nyugati intellektuális tradícióban, írja Evans. Ma három definíció verseng egymással, folytatja: a keresztény elképzelés, miszerint az ember az isten képére lett formálva, a második egy filozófiai pozíció, ami szerint az ember speciális képességekkel, pl. tudatossággal bír, a harmadik pedig a biológiai látásmód, ami szerint az embert a DNS-e teszi emberré és határozza meg. A vita nem pusztán akadémiai: a definíció nagyon is számít a való életben, mivel befolyásolja, hogyan bánnak egymással az emberek; mindhárom elképzelés hívei azt állítják, hogy ha a „rossz” nézetet fogadjuk el, az tévútra visz, és rosszul fogunk bánni a többi emberrel.
Egyes társadalomtudósok és bioetikusok már figyelmeztettek arra, hogy a biológiai definíció elfogadása azt eredményezheti, hogy úgy gondolunk az emberekre, hogy azok ugyanolyanok, mint az állatok, és úgy is bánunk velük, és pl. elfogadhatóbbnak tűnik az a gyakorlat, hogy szegény emberektől átültethető szerveket veszünk. A történelemben voltak olyan események, idézi fel a szociológus, amelyek arra utalnak: jogos a félelem; ilyen volt pl. a nácik áltudományos fajelmélete vagy a 19. és 20. század eugenikai mozgalmai. Mi a helyzet a ma emberével? kérdezi Evans, és hozzáteszi: a válaszhoz valójában lényegtelen tudnunk, hogy mi az ember helyes definíciója. Az emberek ugyanis nem aszerint cselekszenek, hogy mi az igaz, hanem aszerint, hogy mit vélnek ők igaznak. A vita tehát egy empirikus – azaz tesztelhető – kérdésre egyszerűsíthető: mit gondolnak az emberek, és mit gondolnak arról, hogyan kéne bánni a többiekkel? John Evans el is végezte a tesztet: megcsinálta a szükséges tudományos vizsgálatot.
A szociológus reprezentatív felmérést végzett az USA lakosságának körében: több mint 3500 felnőttet kérdezett meg egyrészt arról, milyen mértékben ért egyet az ember definíciójának fenti három, szigorú változatával, illetve arról, milyen mértékben ért egyet négy emberrel kapcsolatos állítással: az emberek olyanok, mint a gépek; az ember az állatokkal összehasonlítva speciális; az ember egyedülállóan különleges; valamennyi élőlény azonos értékű. Mint Evans kifejti, a kérdéseket úgy tervezte, hogy a válaszok révén következtetni lehessen arra, hogy az egyes definíciók hívei hogyan bánnának a többi emberrel. Harmadrészt direkt kérdések következtek az emberi jogokkal kapcsolatosan, pl. Kockáztatná-e az országa katonáinak életét, hogy megakadályozzon egy másik országban végbemenő genocídiumot? Megengedné-e, hogy a szegényektől meg lehessen venni a veséjüket? Megengedné-e a végstádiumú betegek megölését, ha azzal rengeteg pénzt lehetne spórolni? Szabad-e elítélt bűnözőktől beleegyezésük nélkül vért venni? Szabad-e terroristagyanús személyeket megkínozni, ha emiatt olyan információt adhatnak ki, ami a remények szerint emberéleteket menthet meg?
Az eredmény sokkolta a szociológust. Minél inkább egyetértett a válaszoló az ember biológiai definíciójával, annál inkább hajlamos volt arra, hogy az embert hasonlónak tartsa a gépekhez, és annál kevésbé volt hajlamos speciálisnak, különlegesnek tekinteni, vagy úgy vélekedni, hogy valamennyi élőlény azonos értékű. Továbbá kevésbé volt hajlamos a népirtás megakadályozására, és hajlamosabb volt a vesevásárlást és a spórolás érdekében végrehajtott gyilkosságot helyénvalónak tartani, vagy a fogoly beleegyezése nélkül vért venni. Az eredményt összefoglalva elmondható: azok, akik az ember biológiai definíciójával értenek egyet, nagyobb valószínűséggel vallanak olyan nézeteket, amelyek összeegyeztethetetlenek az emberi jogokkal. Megrémülni azonban nem kell, szögezi le a kutató, hiszen az USA lakosságának mindössze 25%-a ért egyet a biológiai definícióval, továbbá csak az derült ki, hogy mit gondolnak ezek az emberek, az nem, hogy konkrét helyzetekben valójában hogyan cselekszenek.
Mindazonáltal, teszi hozzá a szociológus, ez az eredmény valódi problémát kell jelentsen azok számára, akik mindkét nézetet igaznak tartják: egyetértenek az ember biológiai definíciójával és fontosnak tartják az emberi jogokat. A legbefolyásosabb ember napjainkban ebben a pozícióban Richard Dawkins, folytatja Evans: a genetikus szerint az emberek DNS-re alapozott gépek, és emellett tiszteletbeli alelnöke a brit humanista egyesületnek, amelynek célja az emberi jogok érvényesülésének elősegítése. Azonban Evans eredményei tükrében e két pozíció között feszültség van: a biológiai definíció támogatásával azt kockáztatjuk, hogy aláássuk a lakosság körében az emberi jogok támogatását.
Mit lehet tenni ez ellen? – teszi fel a kérdést a szociológus. A válasza a következő: a tudósoknak tisztában kell lenniük azzal a ténnyel, hogy egyes ideáknak szándékolatlan következményeik vannak, és amikor azt hangsúlyozzák, hogy az ember biológiai lény, azt is hozzá kell tenniük, hogy nem szabad úgy bánni az emberekkel, mint a gépekkel. És tisztában kell lenniük azzal is, hogy az átlagemberek hajlamosak összekeverni a kettőt.
(Evans kutatásai alaposabban megismerhetők a közelmúltban megjelent könyvéből: What is a Human? What the answers mean for human rights)
