Az OEP nem tud a gyógyszerkassza növeléséről
Merre gurul jövőre a fűnyíró?
Az egészségbiztosítási pénztárnál egyelőre semmit sem tudnak a 2013-as gyógyszerkassza keretének növeléséről. Az OEP keddi nyílt napján viszont kiderült, a politikusok egyszerű jelenségekből egyszerű következtetéseket vonnak le. Ha például túl sok gyógyszerreklámot látnak a tévében, úgy gondolják, ha ennyire zöld a fű, ráküldhetik a fűnyírót. S mint az bebizonyosodott, nem is tétováznak.
Bár a gyógyszergyártókat állítólag informálták a jövő évi ártámogatási keret tervezett nettó 168 milliárd forintos keretének növeléséről, erről az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) semmiféle hivatalos tájékoztatást nem kapott, közölte az ártámogatási főosztály vezetője. Tudják, ismerte el Bidló Judit, hogy a téma szerepelt a kormány napirendjén, de nem ismert a konzultáció végeredménye. (A MedicalOnline információja szerint az egyeztetések még tartanak, végleges döntés e kérdésben nincs – a szerk.)
Jelenleg a gyártói befizetések teszik finanszírozhatóvá és fenntarthatóvá a járóbeteg gyógyszerkasszát, ismerte el a főosztályvezető, aki arra is felhívta a figyelmet, milyen jelentős változás következett be 2006 és 2011 között a gyógyszertámogatás kiadási struktúrájában. A generikus programnak, illetve a támogatási kulcsok csökkentésének köszönhetően mérséklődött a normatív támogatású (80, 55, 25 százalék) gyógyszerek aránya, míg az emelt (90, 70, 50 százalék), illetve a kiemelt, 100 százalékban támogatott medicinák árkiegészítésére a korábbinál többet fordít az OEP, többek között az új termékek befogadása miatt. Jelentősen nőtt viszont az egyedi, külön engedélyes támogatásokra fordított összeg az említett hat év alatt.
Az egészségügyi szakemberek között komoly viták zajlanak arról, hogy vajon a gyógyszerek segítségével mennyire lehet növelhető – növelhető-e egyáltalán – a születéskor, illetve a 65 éves korban várható élettartam. Magyarországon az elmúlt években mindkét adat emelkedést mutat, s Bidló Judit reményei szerint ebben azért valamiféle szerepet játszanak a különféle készítmények.
Ezt azonban mintha megcáfolnák a KSH vezető halálokokról szóló adatai.Miközben ugyanis az elmúlt években megsokszorozódtak az onkológiai kiadások, ez egyáltalán nem tükröződik a halálozási statisztikákban. Dinamikusan csökkent viszont az agyérbetegségek illetve az infarktus okozta halálozás, ami egyebek között a hemodinamikai fejlesztéseknek, a hozzáférés javulásának tudható be. Nem úgy, mint az ischaemias szívbetegségben elhaltak száma, ami arra utal, hogy a koleszterincsökkentők támogatása nem igazán jó üzlet az OEP-nek, annak ellenére, hogy a főosztályvezető elismerte: a halálozási mutatók alakulásában a gyógyszerelésnek csak rész-szerepe van.
A koleszterincsökkentők – amelynek támogatását egyébként folyamatosan igyekeznek faragni – láthatóan még mindig „fájó pontjai” az egészségbiztosítónak. Nem véletlenül. A háziorvosi gyógyszerfelírások első harmincas listájában közel tíz helyet a koleszterincsökkentők foglalnak el, jelentős támogatáskiáramlást okozva.
Alapos vizsgálatnak vetették alá az inzulinkészítményeket is. Kiderült, hogy miközben 300-400, diabetológiai szakrendelést vezető, illetve a készítmény rendelésére szakorvosi javaslatot adó doktorral számoltak, a vizsgált időszakban
5380 orvos adott ki tíznél kevesebb szakorvosi javaslatot, 106 doktor több mint
száz, a listavezető viszont 484 beteg esetében tette meg ugyan ezt.
Az elemzés – mint kiderült – két inzulinkészítményre terjedt ki. A főosztályvezető úgy véli, meg kell nézni, milyen tényleges vizsgálat, illetve konzultációi előzte meg azoknak a szakorvosi javaslatát, akik 300-400 betegnek adtak ki ilyen dokumentumot. Az orvosok egyébként általában egy-egy készítmény mellett teszik le a voksukat, ami a piaci verseny generálásával történő árcsökkentésben érdekelt OEP számára hátrányt jelent.
A költségvetési szerkezetben változik az E-Alap helyzete, egyfajta ernyővé kezd válni. E hatalmas – az oktatási és a szociális büdzsétől eltérően nem normatív – kassza az egészségpolitikáért felelős helyettes államtitkár igen visszafogott megfogalmazása szerint időnként némi ingerenciát vált ki, amikor „a különböző ágazatok a jövőképüket tekintik”. A nagypolitikának – fejtette ki Cserháti Péter – kevés ideje van, általában egyszerűen tájékozódik, s amikor azt látja a tévében, hogy a hirdetések 60 százaléka gyógyszerreklám, akkor nehéz azzal érvelni, hogy ez egy vergődő ágazat. „Ha látszik, hogy a fű zöld, könnyen rágurul a fűnyíró.”
Az ágazat „arcát” a finanszírozó, a gyártó, a kereskedő és a szolgáltatók együtt alakítják, s a torz arc megalapozatlan döntéseket eredményezhet. Az ágazatnak persze van egy nemzetközi arca is – tette hozzá Cserháti. Ha állami oldalról nem jól menedzselt, hibás anyag kerül ki (például a statisztikákból nem derülnek ki a gyártói befizetések vagy az, hogy nálunk a járóbeteg kasszából finanszíroztak olyan daganatellenes szereket, amelyeket máshol a kórházi kassza tartalmaz), akkor nem véletlen, hogy a hazai gyógyszerbüdzsé extrém magasnak tűnik. Annyit azonban sikerült elérni, hogy idén elmarad a korábban beharangozott újabb, úgynevezett sávos gyártói befizetés. Amennyiben a betegek még tudatosabban vesznek részt a gyógyszerelésükben, további 12-15 milliárdos lakossági megtakarítás lett volna elérhető. Így is 110 forinttal, 612 forintra csökkent az átlagos, dobozonkénti térítési díj.
Ami a 2013-as kasszát illeti, a helyettes államtitkár erről csupán annyit mondott,
hogy kimerülőben vannak a generikus program versenypolitikai eszközei. Szakmapolitikai irányba kell tovább menni, vagyis a hatékonyság és az eredményesség a kulcskérdés.
