Megelőzik-e a sztatinok a vénás tromboembóliát?

A randomizált JUPITER (Justification for the Use of Statins in Primary Prevention: an Intervention Trial Evaluating Rosuvastatin) vizsgálatban a rozuvasztatin hatását vetették össze a placebóéval, s a vizsgálat másodlagos elemzései közvetlenül igazolták, hogy a sztatinkezelés csökkentheti a VTE rizikóját. Dr. Kazem Rahimi, az Oxfordi Egyetem munkatársa és kollégái egy metaanalízissel kívánták kideríteni, hogy milyen hatást gyakorolnak a sztatinok a VTE-re; eredményeiket a PLOS Medicine közölte szeptember 18-án.

A kutatók úgy összegezték a metaanalízis eredményét, hogy a sztatinkezelés, még ha nagy dózisokat alkalmaznak is, nem véd a VTE kockázatától. Kimutatható volt ugyan, hogy a sztatinoknak tendenciaszerűen jó hatásuk van, mintegy 10%-kal csökkentik a VTE rizikóját, de ez a csökkenés statisztikailag nem volt szignifikáns.

„Általában véve a VTE kockázatának kitett személyek ugyanazok, mint akiknél nagy a kardiovaszkuláris események rizikója is” – mondta dr. Rahimi. „Nagyon sokuknál ezért indokolt a sztatinok szedése, és ez a közlemény nem fog ezen változtatni. Tudjuk, hogy a sztatinok nagyon hatásosan csökkentik a kardiovaszkuláris események kockázatát. Ha most csak azokról beszélünk, akiknél csupán a VTE rizikója nagy, akkor eredményeink arra utalnak, hogy esetükben a bizonyítékok nem igazolják, hogy a sztatinok adásának bármi jelentősége lenne” – folytatta.

Dr. Rahimi emlékeztetett arra, hogy a sztatinoknak a VTE-re gyakorolt hatását kimutató vizsgálatok nem voltak randomizáltak, az egyetlen JUPITER kivételével. Ez utóbbiba 17 802 férfit és nőt vontak be, és felüket napi 20 mg rozuvasztatinnal kezelték. A medián utánkövetési idő 1,9 év volt, és ez alatt a VTE kockázata igen jelentősen, 43%-kal kisebb volt a rozuvasztatint szedőkben, mint azokban, akik placebót kaptak.

„Minket az motivált ennek az elemzésnek az elkészítésére, hogy több vizsgálat, köztük a JUPITER, azt sugallta, hogy a sztatinok kifejezetten védő hatásúak a VTE-vel szemben, viszont volt néhány megfigyeléses vizsgálat, amelyekben éppen az ellenkező eredményt kapták, azt, hogy semmiféle ilyen védő hatás nincs” – mondta dr. Rahimi. „Úgy gondoltuk, áttekintjük az összes randomizált vizsgálatot, köztük azokat is, amelyeket még nem publikáltak, s így próbálunk meg hű képet adni a sztatinoknak a VTE kockázatára gyakorolt hatásáról.”

A metaanalízis 22 olyan vizsgálat eredményeit elemezte, amelyekben a sztatinnal kezelt csoportot egy kontrollcsoporttal hasonlították össze, és amelyekbe összesen több mint 105 000 személyt vontak be, valamint 7 olyan vizsgálatéit, amelyekben a kis és a nagy dózisú sztatinterápiát vetették össze több mint 40 000 emberben. A 22 vizsgálatban a kontrollcsoportokban 1% volt a VTE előfordulása, a sztatinnal kezeltekben pedig 0,9% – ez 11%-os, nem szignifikáns különbségnek felel meg a kockázatot illetően (esélyhányados [OR]: 0,89, 95%-os konfidencia intervallum [CI]: 1,78–1,01). Ha a VTE végpont egyes komponenseit külön-külön is elemezték, akkor az derült ki, hogy sem a mélyvénás trombózis, sem a tüdőembólia kockázatát nem csökkentették a sztatinok. Ha a JUPITER vizsgálatot kihagyták az elemzésből, az eredmények hasonlók maradtak.

„Elemzésünk szerint a sztatinok kb. 10%-kal csökkentik a kockázatot, azonban ez a különbség minden bizonnyal csak a véletlen hatása” – foglalta össze dióhéjban az eredményt dr. Rahimi.

A vizsgálatok másik csoportját (kis és nagy dózisú sztatinterápia összehasonlítása) elemezve nem találtak dózisfüggő különbséget a sztatinoknak a VTE kockázatára gyakorolt hatása között (OR: 0,98, 95% CI: 0,80 –1,20). Dr. Rahimi elmondta, hogy egyes közlemények arra utaltak, hogy a védő hatás nagyobb lehet azokban a betegekben, akik nagyobb dózisú koleszterincsökkentőt kapnak, de a mostani eredmények ezt nem támasztják alá – írja a Medscape.