Maradtak még talányok a gyógyszerbeszerzésben
Minimálisra korlátozná a kórházak mozgásterét, s milliárdoktól fosztaná meg az egészségügy beszállítóit, ha a központosított közbeszerzésről készített rendelettervezet jelenlegi változata lépne hatályba február közepén.
Bár a gyógyszerek és orvostechnikai eszközök központi közbeszerzéséről, mint az egészségügy aranytojást tojó tyúkjáról, másfél éve hallani, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium csak a napokban állt elő a megvalósításhoz szükséges rendelettervezetekkel. Ezek, a tárca tervei szerint, már február közepén hatályba lépnének, így értelmet nyer az a hét eleji bejelentés, amely szerint a miniszterelnök határozott kérésére már 2012 közepén állami tulajdonba kerülnek a városi kórházak, az eredetileg tervezett 2013 januári időpont helyett. A központi beszerzés ugyanis kizárólag az állami intézményekre vonatkozik, bár egy-egy termék esetében csatlakozhatnak a kialakítandó rendszerhez a költségvetési szervként, helyi önkormányzatok és társulásaik által fenntartott kórházak is. Ennek kizárólagos feltétele, hogy az e-alap finanszírozza tevékenységüket.
A tervek egyeztetésének határideje január 18-án, szerdán lejárt, a tárgyalásoknak azonban közel sincs vége, legalábbis akkor, ha az államot képviselő jogászok nem akarnak életük végéig bíróságokra járni. Ugyanis a tervezet szerint a kórházak és a beszállítók között létező, akár több évre szóló szerződéseket a rendelet hatálybalépésének napján, azaz február 15-én bánatpénz megfizetése nélkül fel kell mondani. Ez alapvetően mond ellent annak a közbeszerzési törvénynek, amelynek alapján egykoron megköttetett a gyártók és a kórházak megállapodása. Ez a cikkely azonban akkor is törvénysértő, ha korábban nem közbeszerzéssel jött létre a felek közötti kontraktus. Ebben az esetben ugyanis a polgári törvénykönyvön ejt jó nagy „sebet” a gyógyszerek és orvostechnikai eszközök közbeszerzésének sajátos szabályairól szóló tervezet, amely kormányrendelettel akar felülírni egy magasabb rangú jogszabályt, egy törvényt. Az már csak hab a tortán, hogy miközben a közelmúltban átfogalmazott közbeszerzési törvény az egészségügyben egyetemleges közbeszerzésről ír, a tervezetek csupán a gyógyszerekre és orvostechnikai eszközökre fókuszálnak, s még kivételként sem említik meg például az étkeztetéssel kapcsolatos nyersanyagbeszerzést, holott ezzel kapcsolatban több alkalommal elhangzott: a helyi termelők támogatásaként ezt semmiképp sem centralizálnák.
Az utolsónak szánt egyeztetési napon – tudtuk meg a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének igazgatójától, dr. Ilku Líviától – az ágazati minisztérium képviselői tárgyaltak a gyógyszergyártók szövetségeivel. A MAGYOSZ igazgatójának reménye szerint talán fogékonyak a szakértők által felvázolt jogi és szakmai problémákra, s így lehetőség nyílik azok korrigálására. Ebben a kérdésben azonban a végső döntés a tervezetet készítő és gondozó Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kompetenciája.
A központi beszerzések gazdája a GYEMSZI (Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet) lenne, szoros együttműködésben az Országos Gyógyszerterápiás Tanáccsal, amely épp mostanság szedi össze a kórházakban fellelhető gyógyszer-alaplistákat – ha egyáltalán van ilyen –, hogy abból összeállítson egy országos kórházi gyógyszer-alaplistát. Az ezen szereplő hatóanyagokra illetve hatóanyag-csoportokra írna ki közbeszerzési eljárásokat a GYEMSZI. Más a helyzet az orvostechnikai eszközök esetében, mivel itt a szakmai kollégiumok bevonásával határozzák meg az eljárás tárgyát.
A kórházaknak kéthavonta – a GYEMSZI által rendszeresített adatlapon – jelenteniük kell készleteiket és igényeiket, ebből áll majd össze, hogy országosan miből, milyen mennyiségre van szükség. Az új tulajdonos mellett sok egyéni akcióra nem lesz módjuk az intézményeknek. Legfeljebb akkor szerezhetnek be maguk, ha az adott készítményre – vagy orvostechnikai eszközre – sürgősen, életmentés miatt van szükség. Arról is dönthetnek helyben, hogy átveszik más intézmények „elfekvő készleteit” – amire egyébként egy 2011 utolsó napjaiban végrehajtott rendeletmódosítás ma már lehetőséget ad –, illetve, ha a központi alaplistában szereplő készítményt olcsóbban tudja beszerezni, mint a GYEMSZI. Az alaplistában nem szereplő készítményeket természetesen továbbra is egyedileg szerezhetik be a GYEMSZI-hez tartozó kórházak, kivéve a tételes elszámolás alá eső medicinákat – de erről majd később. A fák persze ebben az esetben sem nőnek az égig, amennyiben ugyanis a GYEMSZI – észbe kapva – gyorsan központi közbeszerzést ír ki az adott készítményre (s mivel nagyobb tételben vásárol, így nyilván kedvezőbb árajánlatot kap) így tetszik vagy sem, a kórház saját közbeszerzésével köteles csatlakozni a központi vásárláshoz. S ez akkor is igaz, ha a kórház – ad absurdum – jobb, olcsóbb árat ér el a GYEMSZI-vel folytatott „közbeszerzési versenyben”.
Külön tételt képez a logisztikai kivitelezés, a központilag beszerzett készítmények és termékek tárolás, raktározása, kórházakba szállítása. Erre vagy a gyártók vállalkoznak (mindegyik rendelkezik nagykereskedelmi jogosítványokkal) vagy erre is külön közbeszerzést írnak ki.
A közbeszerzés kiírásában egyébként a GYEMSZI akár árurabbatt adásának kötelezettségét és mértékét is előírhatja a tervezet szerint, e szövegrész azonban dr. Ilku Lívia szerint „korrekcióra” szorul. Lényegében egy olyan kitételről van szó, amely ellentmond a közbeszerzési versenyhelyzet lényegének: minél többet, minél kevesebbért.
Bár az idézett rendeletből ez nem egyértelmű, úgy tűnik egyes esetekben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár is végezhet központi beszerzést, amelynek feltételeit egy másik rendelet tartalmazza majd. Ebben a körben – akárcsak már jó pár éve – a vérzékenyek kezelésére szolgáló vérfaktorok, a január elsejétől patikákból kórházi kiadásra kerülő, úgynevezett tételes elszámolású, kizárólag rosszindulatú daganatok kezelésére szolgáló 7 hatóanyag, valamint a tételes elszámolás alá eső egyszer használatos eszközök és implantátumok tartozhatnak.
