Létszámnövekedés

  Az elmúlt 35 év adatait áttekintve egyértelműen látszik, hogy eltérő mértékben, de a világ minden táján nő a gyermekkori diabétesz gyakorisága, legyen szó akár az 1-es, akár a 2-es típusról

  Európában az észt adatok a leginkább megdöbbentők: a balti államban összességében 32 százalékkal nőtt az utóbbi hét évben az 1-es típusú diabétesz incidenciája, az öt–kilenc évesek körében például megkétszereződött az új betegek száma – hangzott el az IDF (International Diabetes Federation) legutóbbi kongresszusán.
   Az 1-es típus előrejelzésének lehetőségei egyre javulnak. A korai autoantitest-detektálás mellett új lehetőség az inzulinrezisztencia kimutatása prediabéteszes állapotban – ez utóbbi a kettes típus esetében is felmerül. Prevencióra alkalmas lehet a regulátor T-sejtműködés fokozása, az elsődleges autoantigének eliminációja, és az – egyelőre legígéretesebbnek tűnő, de egyben legtoxikusabb – immunszuppresszió. Mások azonban úgy vélik, az 1-es típus esetében a megelőzés „olyan álom, amelynek a valóra válására még nagyon sokáig kell várnunk”. Az 1-es típusnak néhány éve megjelent egy új, „fulmináns” típusa, amelyben a súlyos klinikai kép ellenére hiányoznak az autoimmun folyamatra utaló laboratóriumi jelek (lásd Alig működő béta-sejtek című írásunkat).
   A gyermek- és serdülőkorban jelentkező 2-es típus előrejelzésével is számos előadás foglalkozott az IDF legutóbbi kongresszusán. Indiai kollégák például a kis születési súlyt, az argentinok az átlagosnál nagyobb csípőkörfogatot tartják fontos előrejelzőnek. Kanadai szerzők szerint az erőnlét javulása önmagában, súlycsökkenés nélkül – meglepő módon – nem kellően hatásos prevenciós eszköz.
   A 2-es típusú diabéteszben szenvedő gyermekek perifériás artériái az egészségesekénél kevésbé reagálnak az értágító szerekre. Ez az arterioszklerózis korai jeleként értékelendő. Más hozzászólók úgy tapasztalták, hogy a kórkép 1-es típusában szenvedő, rosszul beállított anyagcseréjű gyermekek körében gyakoribb az elhízásra való hajlam, a hipertónia és a hiperkoleszterinémia. Hasonló eredményekre jutott az 1-es típusú diabéteszben szenvedő gyermekek és serdülők bevonásával végzett DEPAC (Diabetes Experts’ Panel from Accessing Countries) vizsgálat is, amelyben az EU-hoz 2004- ben csatlakozott 8 európai ország vett részt, köztük hazánk is.
   A detemir inzulin (zsírsavmolekulához kapcsolódó, ezért nagyon hosszú hatású inzulinanalóg) alkalmazása kapcsán a glikémiás kontroll javulását, a hipoglikémiás epizódok ritkulását mutatták ki jeruzsálemi gyermekorvosok. Mindezt nem kísérte fokozott súlygyarapodás. Nagy jövőt jósolnak az inzulinpumpa-kezelésnek: a folyamatos glükózszint-monitorozás, illetve ennek összekapcsolása az inzulinpumpával az előadók szerint forradalmasítani fogja a cukorbetegek kezelését.
   Míg a kezelőorvosok a gondozás során általában a HbA1c-szintre koncentrálnak, a betegek számára fontosabb lenne a megfelelő vércukorszint – hívták fel a figyelmet belga kollégák az inzulinterápiás algoritmusok jelentőségére. Nem árt az sem, ha eredményeinket van mivel összehasonlítani. Egy tízéves együttműködés során több mint 15 ezer cukorbeteg gyermek adatait értékelték központi számítógépes adatrögzítés segítségével német és osztrák gyermekorvosok. Folyamatosan össze tudták hasonlítani az egyes centrumok eredményeit, így vélhetően ennek is szerepe volt abban, hogy sok helyen számottevően javultak a gondozási eredmények. Ehhez hasonló módszerrel gyűjtötték össze Skóciában közel 1000 beteg adatait: ott az átlagos HbA1c-szintet sajnálatos módon magasnak, 9 százalékosnak találták.