Lépéselőnyben a mikrobák

Ebbe a harmóniába avatkozunk be minden egyes antibiotikum-használat során, és úgy tűnik, a mikrobiális világ nem késlekedik a válasszal. Arról, hogy mit tehetünk az egyensúly helyreállítása érdekében, dr. Ludwig Endre professzor, a Dél-pesti Centrum-kórház Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet tudományos és oktatási igazgatója osztotta meg gondolatait.

Nagy sikerrel zajlott le novemberben a 24. Országos Antibiotikum Továbbképző Tanfolyam, amelynek bekö- szöntőjében Ön ezt írta: „Ne felejtsük el, minden antibi- otikum alkalmazás beavatkozás a föld élővilágába, melynek haszna nyilvánvaló, de veszélyeit csak most kezdjük realizálni.” Ez súlyos gondolat!

Ez valóban így van. A mondat egyébként egy spanyol mikrobiológus cikkéből származik, aki arról írt, hogy az elmúlt évtizedekben a legjelentősebb és leggyorsabb biológiai evolúciónak vagyunk tanúi, amit sajnálatos módon az emberiség provokált ki. Végeredményben arról van szó, hogy az emberiség nem tudatosította még azt a tényt, hogy a mikrobiális világ igen fontos, nélkülözhetetlen része a földi életnek. Nyilvánvaló, hogy mikrobák nélkül nincs élet a Földön, így emberi élet sincs. Az antibiotikumok – bár fantasztikus hatású gyógyszerek – igen drasztikusan avatkoznak be ebbe a mikrovilágba. Mi elsősorban eddig csak a hasznát láttuk az antibiotikumoknak. Biztos, hogy sok százmillió ember köszönheti az életét ezeknek a csodálatos gyógyszereknek. Ám lassacskán kezdjük már észlelni az antibiotikum-használat hátulütőit, egyre inkább előtérbe kerül az érem másik oldala. Hozzá kell tenni, hogy nem csak a humán gyógyászatban használunk antibiotikumokat. Igen jelentős az állattenyésztésben, állatgyógyászatban, növényorvoslásban használt antibiotikumok száma, illetve mindenfajta egyéb baktériumölő szer alkalmazása. Ennek konzekvenciái vannak: a baktériumok túlélnek, és adott esetben rezisztenssé válnak. Tehát minden, amit a civilizációs robbanás során véghezvittünk, rendkívül súlyos következményekkel járó behatás. Általában beszélünk arról, hogy kihalnak a jegesmedvék, csökken a brazil őserdők tömege, naponta hány állat species tűnik el a világból. Ezt többé-kevésbé mindenki tudja, ám van valami, amit eddig nem igazán realizáltunk: a mikrobák nem tűnnek el. Olyan túlélési, adaptációs képességgel rendelkeznek, aminek következtében nem fognak kipusztulni.

Eközben egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy nagy szükségünk van ezekre a mikroorganizmusokra: elég, ha csak a bélflóránkra gondolunk.

Az elmúlt tíz-tizenöt évben bekövetkezett fejlődés a mikrobiom jelentőségének felismeréséhez vezetett, ám amit a mikrobiotákkal kapcsolatban ma tudunk, még csak a kezdet. A további kutatások alapjaiban fogják megváltoztatni az elképzeléseinket a mikrobiális világról. Az emberi lény 85 százalékát mikrobák alkotják, és mindössze 10-15 százaléka humán sejt. Hihetetlen tömegű mikrobával – baktériumokkal, gombákkal, vírusokkal – élünk együtt a bélrendszerünkben, a bőrünkön, a nyálkahártyánkon. A modern mikrobiológiai módszerek megszületésével világossá vált, hogy ennek mekkora hatása van az egyedi életünkre, így a betegségek kialakulására is. Azt is tudjuk már, hogy a humán genom jelentős része valamikor mikrobiális genom volt. Együtt élünk a mikrobákkal, és ebbe a szimbiózisba igen erősen beleszólnak az antibiotikumok. Egy átlagos hétnapos antibiotikumkezelés okozta bélflóra változás még hat-nyolc hónap múltán is kimutatható a bélben lévő baktériumok megoszlásában. Ez egy komoly és összetett probléma, és még nem tudjuk, hogy mindez hova vezet. Annyi bizonyos, hogy minden egyes antibiotikum-terápia kemény intervenciót jelent a földi életre nézve.

A probléma tehát a helytelen antibiotikum-használatban gyökerezik?

Az antibiotikum gyógyszercsoport elkényezteti az orvostársadalmat. Következmény nélkül lehet adni annak a betegnek is antibiotikumot, akinek nincs baktérium által okozott infekciója. Senki nem hal bele abba, hogy egy vírus okozta felső légúti infekcióra antibiotikum-kezelést kap. A fő gond abban rejlik, hogy nincs direkt visszajelzésünk az indokolatlan alkalmazás következményeiről. Ezzel szemben, ha például indokolatlanul inzulint adnak valakinek, annak eléggé nyilvánvaló lesz a káros hatása, hiszen az illető el fogja veszíteni az eszméletét. Az indokolatlan antibiotikum-használat esetében nincs ilyen direkt visszacsatolás, ami világszerte nagy probléma. Természetesen a legjobb, illetve a legmeggondoltabb antibiotikum-alkalmazás mellett is kialakul rezisztencia. Ám az, hogy a rezisztencia milyen mértékű, milyen gyorsan alakul ki, nagymértékben függ attól, hogy mennyi antibiotikumot használunk, és azt hogyan tesszük. Tény, hogy sokkal több széles spektrumú antibiotikumot alkalmazunk, mint az egyébként indokolt lenne – ez egy rossz beidegződés. Magyarországon egy nagyon paradox helyzet alakult ki, ami jól illusztrálja, hogy mennyire bonyolult problémáról van szó. Hazánkban az uniós országok átlagához képest jóval kevesebb antibiotikum fogy, vagyis Magyarország a kevés antibiotikumot alkalmazó országok közé tartozik.

A teljes interjút az IME egészségügyi szaklap decemberi számában olvashatja.