Lengyel kórházreform: úgy se volt jó, így se lett jó
A lengyel kórházrendszer 1991-ben kezdődött, többszöri – jórészt a szüntelen eladósodás miatti – tulajdonosi-szervezeti megreformálásának eredményeit tekinti át az Eski.hu.
Lengyelországban a legutolsó, 2011-es reformfordulóban éppen a gazdasági társasággá alakítás volt soron, ám az eredménye ennek is ellentmondásos lett.
A Lengyelországban és más országokban végbemenő átalakulás fő tanulsága – idézik az átalakulásról szóló elemzést –, hogy a jogi forma egyszerű megváltoztatása nem jelent garanciát a pénzügyi teljesítmény javulására, ha mindez nem párosul a kórház működésének belső változásával.
A belső változás ösztönzésére és a kórházi szektor pénzügyi helyzetét javító környezet megvalósítására az egészségügyi szakérők ezért a következő változásokat javasolják:
- Az állami kórházak nagyobb ellenőrzése a hatékonyság javítása érdekében (pl. a költséges kiszervezés megszüntetése, a fizetések csökkentése, az infrastruktúra produktivitásának növelése).
- Állami forrásokból finanszírozott országos kórházi hálózat létrehozása és regionális hivatalok működtetése a lakosság egészségügyi szükségleteinek feltérképezésére, a kórházi ágyak számának és szerkezetének ezekhez a szükségletekhez való igazítása.
- Az állami tulajdon szerkezetének egyszerűsítése - jelenleg egy régióban a kórházak lehetnek a vajdaság, a megye és a városi önkormányzat tulajdonában, ahol mindegyik erősen védelmezi tulajdonát. Az egyedüli tulajdonos jobban teret engedne a változások bevezetésének.
- Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szerződési szabályainak és fizetési rendszereinek javítása olyan módon, hogy előmozdítsa a klinikai hatásosságot, a minőséget és az integrált ellátást – olvasható az eski.hu-n.
