Legyen Nemzeti Egészségügyi Hozzájárulás
A rendszerrel lehetetlen okosan gazdálkodni a lakosság segítsége nélkül. A Népszava írása az egészségügyi reform szükséges lépéseiről.
Egészségi állapotunkat nagyrészt életmódunk határozza meg. El kellene érni, hogy az emberek jobban ügyeljenek saját egészségükre. Másfelől érdemes a keresztény alaptételt is megfontolni, miszerint az ember gyarló - tehát amihez ingyen jut hozzá, azt kevésbé becsüli meg. A vizitdíj intézménye Magyarországon megbukott, a szó maga obszcénné vált, diskurzus róla nem folytatható. Azon azonban érdemes elgondolkodni, az EU tagországainak többsége miért alkalmazza mégis valamilyen formáját (ráadásul 2018-ban a 15 legjobb ellátást nyújtó EU-ország mindegyike e csoportba tartozott).
A vonatkozó irodalom szerint a hajdani magyar vizitdíjnál nagyságrenddel nagyobb összeg esetén 1 százalék körül van azok aránya, akik a díjfizetés miatt nem jutnak indokolt ellátáshoz. A mai magyar narratíva álszentségét jellemzi, hogy pillanatnyilag a világ 5 azon nemzete közé tartozunk, ahol a legmagasabb a lakosság zsebből való egészségügyi hozzájárulása, csak épp ez hálapénz vagy magánorvos igénybevétele formájában történik. Nincs észszerű érv egyfajta Nemzeti Egészségügyi Hozzájárulás bevezetése ellen.
A rendszernek persze emberségesnek kell maradnia, csak szimbolikus összeget társíthat egy-egy orvos-beteg találkozáshoz. 400 forint vizitenként, a kevésbé módosakra tekintettel 4000 forintos havi és 10 ezer forint éves plafonnal. Mentes volna minden mentővel beszállított beteg, a gyerekek 18 éves korukig, a kismamák. A kisnyugdíjasok minden év elején visszakaphatnák az előző évben befizetett összeget.
Az adminisztráció az EESZT (Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér) révén minimális lenne. A befolyt összeg a kórházi étkezés javítására és a nővérek jutalmazására volna fordítandó - kivétel a háziorvosi ellátás, ahol az összeget a praxisok önállóan használnák fel, cserébe talán csökkenne az ellátatlan háziorvosi körzetek száma. Egyetlen kérdés maradt nyitva: hogy szolgálati jogviszonyuk alá nem írásával az egészségügyiek rá tudják-e venni a kormányt a párbeszédre.
