HVG: itt a BCG eltitkolt egészségügyi reformtervezete!

Az egészségügyi szakma évek óta találgatja, mi állhatott abban a több mint 350 millió forint közpénzből készült tanulmányban, amelyet a Belügyminisztérium rendelt meg a nemzetközi hírű Boston Consulting Group (BCG) tanácsadó cégtől még 2020-ban. A kormányzati szinten Hippokratész-terv néven futó, de a nyilvánosság elől hétpecsétes titokként, tíz évre elzárt dokumentumot a HVG-nek sikerült megszereznie. Az anyag nem csupán egy diagnózis a rendszer állapotáról, hanem egy radikális, 2035-ig mutató strukturális átalakítási menetrend, amelynek megvalósítása alapjaiban írta volna át a magyar betegellátás térképét.

A tanulmány tartalma és sorsa rávilágít arra a feszültségre, amely a szakmai racionalitás és a politikai túlélési ösztön között feszül a magyar egészségügyben. Míg a szakértők szerint a dokumentum alkalmas lett volna egy széles körű társadalmi vitára, a kormányzati döntéshozók a „fiókba süllyesztés” mellett döntöttek, vélhetően a benne foglalt intézkedések népszerűtlensége és jelentős forrásigénye miatt.

A Hippokratész-terv legvitatottabb, egyben leginkább előremutató része az intézményrendszer racionalizálása. A BCG szakértői abból az alapvetésből indultak ki, hogy a magyar ellátórendszer túlságosan széttagolt, ami nemcsak drágává teszi a fenntartást, de szakmai szempontból is veszélyes: a kevés esetet ellátó kisegységekben kimutathatóan romlik az ellátás minősége és nő a szövődmények kockázata.

A dokumentum szerint a 2019-ben működő 108 fekvőbeteg-intézményből 2035-re mindössze 70 maradt volna meg. Ez 35 százalékos csökkenést jelent, az aktív ágyak száma pedig 41 ezerről 27 ezerre redukálódott volna. A járóbeteg-ellátásban még drasztikusabb lépéseket javasoltak: az 557 intézmény helyett csupán 221 maradt volna, ami 60 százalékos csökkenést jelent.

A terv azonban nem egyszerűen bezárásokat jevesolt, hanem egy kétszintű járóbeteg-modell kialaktását vázolta fel. Önálló poliklinikák kialaktását javasolta a leggyakoribb esetek ellátására, 15-30 perces elérhetőséggel, emellett 30-60 percen belüli eléréssel teljes ellátást nyújtó regionális diagnosztikai központok jöttek volna létre.

A fekvőbeteg-ellátásban a megyénkénti egy regionális kórház elve érvényesült volna, Budapesten pedig négy centrumkórház és hét helyi kórház alkotta volna a gerincet. A terv hangsúlyozza: a „bezárt” kórházakat nem dózerolták volna le, hanem krónikus ellátókká, szociális otthonokká vagy nappali idősgondozókká alakították volna át, megoldva ezzel a magyar egészségügy egyik legnagyobb rákfenéjét: az ápolási osztályokon „ragadt”, valójában szociális gondoskodást igénylő betegek problémáját.

A BCG felismerte, hogy a kórházi centralizáció csak akkor működhet, ha az alapellátás képes elnyelni a betegforgalom jelentős részét. Ehhez a háziorvosi rendszer vonzóvá tételét javasolták. A tervezet a háziorvosok jövedelmének 130-140 százalékos emelését szorgalmazta, ami – a tanulmány szerint – az osztrák javadalmazás vásárlóerő-paritáson számolt 75–80 százalékát jelentette volna.

Emellett elégtelennek tartották a technológiai ugrást is: a telemedicina széles körű bevezetését javasolták, különösen a vidéki körzetekben, valamint a gyermekorvosok és védőnők szorosabb, csapatmunkán alapuló együttműködését. A cél az lett volna, hogy a „lelet utazzon, ne a beteg”, amit központosított laborhálózattal és digitális adatmegosztással értek volna el.

A Hippokratész-terv egyik legfontosabb megállapítása, hogy a reform nem spórolható meg, de az elején pénzbe kerül. A BCG számításai szerint a teljes átalakításhoz évente 230-270 milliárd forintos pluszberuházásra lett volna szükség 2020 és 2026 között. Ezt részben az EU helyreálltási alapjából (RRF), részben a struktúraváltásból adódó megtakarítások visszaforgatásából fedezték volna.

A tanulmány kritikus megállapítása, hogy még ezen extra ráfordításokkal együtt sem érte volna el a magyar egészségügyi büdzsé a cseh szintet. A kormány vélhetően itt (is) talált egy olyan pontot, ami miatt nem kívánta napirendre tűzni a tervet: a jelentős pluszforrás-igényt a költségvetés nem akarta/tudta biztosítani.

A szakértői anyag nem kerülte meg a magánegészségügy és az állami ellátás viszonyának rendezését sem. A BCG kiegészítő egészségbiztosítás bevezetését javasolta középtávon, továbbá a magánellátás átláthatóvá tételét és szabályozottabb integrációját. Felvetették a szakszemélyzet párhuzamos foglalkoztatása szigorúbb ellenőrzésének, valamint a hálapénz felszámolásának szükségességét. Ez utóbbi volt az egyetlen pont, amit a kormány azóta ténylegesen megvalósított.

A HVG által megkérdezett Rékassy Balázs orvos, egészségügyi szakértő szerint a BCG tanulmánya egy „végiggondolt, alapos, korrekt szakmai anyag”, ugyanakkor elkeserítőnek tartja, hogy a közpénzből készült munkát titkosították, és ezzel a kormány azt üzente: a lakosság egészsége nem élvez prioritást. Szerinte a terv irányai – a szűrés-megelőzés fejlesztése, az alapellátás erősítése és a betegutak menedzselése – szakmailag megkérdőjelezhetetlenek.

Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a kormány a „mazsolázás” taktikáját követte. A hálapénz kivezetését vagy a laborok központosítását átvették, de a mélyreható, drága és politikai konfliktusokkal járó strukturális változtatásokat elkerülték.

Egy másik, névtelenséget kérő forrás szerint a titkosítás ténye önmagában igazolja a tanulmány validitását: ha egy anyag szakmailag gyenge vagy érdektelen, nem zárják el tíz évre. A titkosítás oka az, hogy a javaslat helyes megállapításokat tartalmaz, amelyekkel a kormány nem akart szembesíteni a választókat.

A Hippokratész-terv nemcsak intézkedéseket, hanem várható eredményeket is tartalmazott. Ha 2021-ben elindul a megvalósítás, a BCG szerint 2035-re a megelőzhető halálesetek száma 37 százalékkal, a korai halandóság 30 százalékkal csökkent volna, míg az egészségben töltött életévek száma 10 százalékkal nőtt volna.

A 2020-as „történelmi lehetőség” végül elszállt. A 352 millió forintos tanulmány ott porosodik a Belügyminisztérium széfjében, miközben az egészségügyi mutatók továbbra is a V4-es átlag alatt maradnak, a várólisták nőnek, az orvos- és szakdolgozóhiány pedig eszkalálódik.

A BCG-tanulmánya, a Hippokratész-terv léte bizonyíték arra, hogy létezik szakmailag megalapozott vízió a magyar egészségügy rendbetételére. A stratégia központi eleme a minőség alapú centralizáció, az erős alapellátás és a kiszámítható finanszírozás volt. Az anyag eltitkolása azonban azt jelzi, hogy a politikai kockázatkerülés írhatja felül a rendszerszintű gyógyítást.