Kritikus ponton az egészségügy
Tervek vannak, egyelőre az asztalfiókban. Kérdés: ott maradnak örökre, ahogy eddig, és eléri őket a "reformhalál", vagy csak jegeli őket a kormány a választásokig? A Portfolio írása.
Két adat is napvilágot látott egy héten belül, amelyek figyelmeztető jelként kellene hassanak a magyar egészségügy állapotát illetően. Ám még ezek sem képesek átütni az illetékesek ingerküszöbét. Pedig érezhető, hogy fogy a türelem, írja a Portfolio. Huszonkét éves mélypontra került Magyraországon a GDP-arányos egészségügyi költés (ha az állami forrásokat nézzük, akkor még aggasztóbb a helyzet). Rendkívüli tempóban adósodnak el a gyógyító intézmények. Két ijesztő adat a hazai egészségügy világából csak közelmúltból. Sokan már csak legyintenek ezekre a hírekre, pedig nem kéne. Közben pedig a szinte minden napra jutó ijesztő hírekről (leállhat a baleseti ellátás, folyamatosan romlik az ellátás színvonala) még nem is beszéltünk.
Mindeközben érdekes jelenséget figyelhetünk meg.
- Van ugyanis egyfajta apátia hangulat a szereplőkben, látva azt, hogy mekkora súlya lett a kormányon belül az egészségügyi vezetésnek.
- De egyszerre van a szektor képviselőiben egy türelmetlenség. Ez is természetes, ha ránézünk az egészségügyben dolgozók idei béremelkedésének mértékére, illetve a béremelkedés ütemének relatív leszakadására. A 10% feletti éves béremelkedésekhez képest az egészségügyben átlagosan 4-5%-os emelkedés valósult meg idén, aminél alacsonyabbat csak az oktatás esetében látunk.
- És mindeközben minden szereplőben komoly várakozások épültek fel, most vagy soha hangulat lett úrrá (persze korábban is voltak már hasonlók).
A kormány közelében ugyanis olyan anyagok készültek (Magyar Nemzeti Bank 330 pontja, a kormány versenyképességi javaslatai, Állami Számvevőszék), amelyek évtizedek óta emlegetett tabu témákat vesznek elő (struktúraváltás, aktív ágyak, krónikus ágyak, valós költségek, finanszírozási ösztönzők újragondolása, intézményesített magánforrások becsatornázása). Lehet, hogy ez a mozgolódás a kormány környékén nem véletlen: az elmúlt években minden hangulati felmérés azt mutatta, hogy az embereket leginkább az egészségügy helyzete aggasztja és közben pedig azt olvassák, hogy a szlovákok belevágtak a politikailag kényes reformokba.
Jól látható tehát, hogy tervek vannak, de egyelőre az asztalfiókban maradtak. Kérdés: ott maradnak örökre, ahogy eddig, és eléri őket a "reformhalál", vagy csak jegeli őket a kormány a választásokig?