Következmények nélküli jogsértések az egészségügyben

Egy jognak, jogosultságnak csak akkor van értelme, ha ki lehet kényszeríteni a betartását. Másképp fogalmazva: ha a jog megsértéséhez következmény társítható. A magyar egészségügyi törvényről sokan tudják, elmondják: a benne lévő betegjogi katalógus előremutató, mert részletes és megteremti a betegség- helyett a betegközpontú ellátás keretrendszerét.

Csakhogy a betegjogok megsértése esetén alig lehetséges a jogérvényesítés, pedig épp e jogok hivatottak biztosítani, hogy az egészségügyi ellátás megfeleljen az emberi jogi elvárásoknak.

Számos sürgősségi osztályon nemcsak a betegek, hanem az orvosok, ápolók jogai is sérülnek

Sorra véve a betegek leggyakoribb panaszait, egyértelmű kép rajzolódik ki: a legtöbben a tájékoztatás hiányát, a bizonytalanságot sorolják az első helyre. Ironikus módon az egészségügyi törvény épp e körben a legrészletesebb, pontosan meghatározza, hogy a betegnek milyen részjogosultságai vannak a tájékoztatáshoz való jogon belül. Ilyen például az, hogy a beteg tájékoztatást kapjon az egészségi állapotáról és annak orvosi megítéléséről, az ellátás folyamatáról és várható kimeneteléről, vagy a további ellátásokról. A sürgősségi betegellátásban azonban még fontosabb, hogy a betegnek joga van tájékoztatást kapni a javasolt vizsgálatokról és azok elvégzésének tervezett időpontjairól, vagyis el kell mondani, hogy várhatóan mikor fogják megvizsgálni, ellátni. Úgy tapasztaljuk, ez a tájékoztatás nagyon gyakran hiányzik, noha a törvény természetesen nem azt várja el, hogy percre pontosan megjósolják az ellátás időpontját. De a sürgősségiken sokszor sérül az emberi méltósághoz, az adatvédelemhez való jog is. A TASZ álláspontja szerint e jogsértések legfőbb oka az, hogy az orvosok, ápolók időhiánnyal, a munkafeltételek hiányával küzdenek, ami nem teszi lehetővé a jogszerű ellátást. Azaz az egészségügyi dolgozók maguk is jogsértések áldozatai.

A fentiekből öt, egymásból következő kérdés adódik:

1. mit lehet tenni a megsértett betegjogok orvoslása érdekében?
2. a betegjogokat az orvosok, egészségügyi dolgozók sértik meg, hiszen pl. ők azok, akik nem tájékoztatnak megfelelően. De ez nagyrészt a kapacitás- és időhiányra, vagy más feltételek hiányára vezethető vissza. Akkor miért az orvosokat kell támadni?
3. ha a mögöttes ok a feltételek hiánya, amikről a fenntartónak kellene gondoskodnia, akkor miért nem a fenntartót / az államot perli be a TASZ azért, mert nem biztosítja a szükséges feltételeket?
4. ha az orvosok, ápolók is a rendszer áldozatai, akkor az egészségügyi dolgozók jogainak védelme érdekében hogyan lép fel a TASZ?
5. hogyan lesz az egyes ügyekből rendszerszintű változás?

Nézzük sorra a fenti szempontokat.

1. Mit lehet tenni a megsértett betegjogok orvoslása érdekében?

Személyiségi jogi pert lehet indítani, és a TASZ éppen ehhez keres ügyfelet. Az eljárás rákfenéje, hogy a jogsértést bizonyítani kell tudni, ez pedig általában nem egyszerű. Utólag szinte lehetetlen bizonyítani, hogy a tájékoztatás nem történt meg, hogy a beteg személyes adatait más is hallhatta, hogy az ellátása alkalmas volt az emberi méltóság megsértésére. Noha továbbra is azt gondoljuk, hogy e jogsértések nem az orvosok, ápolók személyes hibájából, hanem a kapacitás, az erőforrások és az idő hiányából fakad, mégis azt gondoljuk, hogy ilyen rendszerszerű, alapvető jogsértések mellett nem mehetünk el szó nélkül. Vagyis bármennyire is nem könnyű, fel kell lépnünk a betegjogok megsértésével szemben – miközben az orvosoknak, ápolóknak is segítünk az őket ért jogsérelmekkel szembeni fellépésben.

Az ebből adódó gyakori ellenvetés ennek ellenére is az, hogy akkor az orvosok, egészségügyi dolgozók kerülhetnek a célkeresztbe, akik maguk is a rosszul működő rendszer áldozatai. A kérdés tehát az, hogy:

2. Miért az orvosokat kell támadni?

Az egészségügy (és az oktatás, a szociális szféra) sajátossága, hogy a benne dolgozók, azaz a szolgáltatások közvetlen nyújtói maguk is elszenvedői a kivéreztetett ellátórendszer számos hiányosságának. Mégis, a beteg, akit órákon keresztül nem tájékoztattak, a folyosó padlóján fekve láttak el, vagy a többi beteg füle hallatára beszéltek a betegségéről, joggal mondhatja: neki jogszerű ellátás jár, nem lehet tekintettel arra, hogy miért követtek el vele szemben jogsértést – hiszen a jogsértés elkövetése önmagában, objektíve megalapozza, hogy a bíróság kimondja a személyiségi jog megsértését.

A TASZ azonban tekintettel van az orvosok, egészségügyi dolgozók szempontjaira, tiszteletben tartja sokszor heroikus munkájukat, elismeréssel adózik kitartásuk és alázatos munkájuk iránt. Számos orvossal konzultálunk, megismerjük az ovosszakmai szempontokat, beszélünk az 1001 orvos hálapénz nélkül tagjaival, a ReSzaSz és a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság képviselőivel, és minden szakértővel, akivel kapcsolatba tudunk lépni.

Ezért nem kezdeményezünk olyan eljárást, ami közvetlenül orvosok, ápolók ellen indulna, vagy amiben ne lennénk tekintettel az ő szempontjaikra. Nem állítjuk, hogy ha megindul egy eljárás, az nem fog egyes egészségügyi dolgozókat így vagy úgy érinteni, de azt igen, hogy soha nem orvosok, ápolók, hanem az intézmény vagy annak fenntartója ellen indítunk eljárást és deklarált célunk sosem egy adott osztály, kórház pellengérre állítása. Ellenkezőleg: közvetlen jogi segítséget kínálunk egészségügyi dolgozóknak, amihez orvost, ápolót keresünk, hogy az ügyfelünk legyen egy próbaeljárásban – ennek részleteiről bővebben kicsivel lejjebb.

3. Miért nem a fenntartót / az államot perli be a TASZ azért, mert nem biztosítja a szükséges feltételeket?

Ennek egyszerű a magyarázata: azért, mert erre nincs lehetőség. A jogszabály által előírt minimumfeltételek betartatása a népegészségügyi hatóság feladata. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy a hatóság nem végzi megfelelően a dolgát: elnézi a hiányosságokat, nem lép fel a kellő erővel a jogsértésekkel szemben. Csakis a hatóság tudná közvetlenül kikényszeríteni, hogy az egészségügyi ellátórendszer jogszerűen működjön. Nem az a cél, hogy az intézményeknek bírságok összegeit kelljen kigazdálkodniuk vagy a bezárás fenyegetésével kelljen szembenézniük, hanem az, hogy a jogsértésekhez következmény járuljon. Amíg ez nincs így, addig az intézményeket senki nem kényszeríti arra, hogy minden jogi feltételnek megfeleljenek. Mivel tehát az állami hatóság nem teszi a dolgát, úgy gondoljuk, hogy a polgárok és az egészségügyi dolgozók érdekében fellépve, ha jogi kerülőutakon is, de a mi dolgunk, hogy kimondassuk: jogsértő, hogy az egészségügy számos esetben nem felel meg a minimális jogszabályi elvárásoknak sem.

4. Az egészségügyi dolgozók jogainak védelme érdekében hogyan lép fel a TASZ?

A TASZ szerint jogellenes, hogy az egészségügyi dolgozók – így a sürgősségin munkát végzők – a minimális elvárásoknak sem megfelelő körülmények között kényszerülnek végezni a munkájukat. Ezért mondjuk, hogy az orvosok, ápolók is áldozatai a rendszer hibáinak, és ezért olyan egészségügyi dolgozókat keresünk, akik hajlandók lennének egy jogi eljárásban részt venni és bizonyítani, hogy a munkavégzés feltételeit nem biztosítja a munkáltató. Ehhez a TASZ ingyenesen megad minden szükséges jogi segítséget. Ha ugyanis a munkáltaló nem biztosítja a szükséges feltételeket, a munkavállaló felléphet a munkáltatójával szemben – erre puhább és keményebb eszközök is a rendelkezésére állnak. Várjuk olyan orvosok, ápolók jelentkezését, akik szívesen lennének a TASZ ügyfelei egy próbaeljárásban, amiben kimondathatnánk, hogy jogsértő körülmények között kényszerülnek dolgozni! A TASZ dolgozik a jogi keretek tisztázásán, és reméli, hogy lesz olyan orvos, ápoló, aki partner lesz abban, hogy a jogsértő munkáltatókkal szemben fel lehessen lépni.

5. Hogyan lesz az egyes ügyekből rendszerszintű változás?

Ha bíróság mondja ki, hogy személyiségi jogot sért a tájékoztatás hiánya, az emberi méltóság, vagy a személyes adatok védelmének megsértése a sürgősségi betegellátó osztályon, az egyértelműen rávilágít: nemcsak érzet, hogy a betegellátás színvonala nem megfelelő, hanem egyenesen jogsértést valósít meg. A kedélyek megnyugtatását célzó közleményekkel szemben így immár papírunk lenne róla, hogy az egészésgügyi ellátásban nem hogy nincs minden rendben, de súlyos jogsértések történnek. Egy ilyen döntés bizonyítékként használható fel más eljárásokban is, egy próbaügy alapot teremthet több másik, hasonló ügy megindítására, sok üggyel pedig ki lehet mutatni a probléma általános jellegét. Úgy látjuk, jelenleg ez az egyetlen olyan jogi eszköz, aminek a segítségével a TASZ rendelkezésére álló jogvédői eszközökkel el lehet érni, hogy bíróság állapítsa meg az ellátás jogszerűtlen voltát. Ilyen bírósági döntések ösztönözhetik a munkáltatót arra, hogy a fenntartóhoz forduljon a feltételek biztosítása érdekében, a fenntartók pedig az egészségpolitikára is közvetlen hatással lehetnek. Ez igazi áttörés lenne. 

Meg kell törni a jeget

Mert az nem mehet tovább, hogy az egészségügyi ellátórendszer minden egyes nap tömegesen sérti meg a betegek és az orvosok, ápolók jogait. A számos ígéret ellenére nem történt érdemi változás. Nem javultak az egészségügy infrastrukturális körülményei, nem sikerült megakadályozni az orvosok, ápolók elvándorlását, nem történt érdemi bérrendezés, elmaradt a strukturális reform, nem sikerült letörni a hálapénz rendszerét. Egy jogvédő szervezetnek, mint amilyen a TASZ is, ebben a helyzetben fel kell lépnie, kreatív módon kell használni a rendelkezésre álló jogi lehetőségeket, és meg kell próbálnia megtörnie a jeget.

Nagyon reméljük, hogy az orvosok, ápolók szövetségeseink lesznek ebben. A változás mindannyiunk érdeke.