Kovácsy Zsombor: Óriási változást hozott az új orvosi bértábla
Nem ártana, ha a béremelésre költött pénz az ellátórendszer színvonalának általános javulásához is hozzájárulna, írja Kovácsy Zsombor a Portfolion.
Az orvosi (és a remélhetőleg szintén megvalósuló szakdolgozói) bérrendezés vitán felül pozitív változás a szektorban dolgozók megbecsülése, a szakemberek megtartása érdekében. Történelmi esélyt szalasztott viszont el az egészségpolitika akkor, amikor ezt lényegében semmilyen eredményességi mutató eléréséhez nem kötötte, sőt a bértámogatásokat függetlenítette az eredeti funkciója szerint a teljesítményt honoráló finanszírozási rendszertől. Van ugyan kötelező értékelés, de az jelenleg megismerhető formájában inkább öncélú adminisztratív tehernek, mintsem hathatós eszköznek tűnik.
Végeredményben se a szűkös keretgazdálkodásra szoktatott intézményeket, se az immár normálisan megfizetett dolgozókat nem motiválja a rendszer arra, hogy színvonalasabb, eredményesebb ellátásra törekedjenek, sőt a hálapénz örömteli felszámolásának következtében ez a végtelenül káros, ugyanakkor az orvosok számára erős teljesítményösztönzőt jelentő tényező is eltűnik. Elképzelhető, hogy a betegek egyre inkább a magánrendelők felé veszik az irányt, ahol viszont emelkedhetnek az árak a nagyobb keresleten túl a szolgálati jogviszonyban állók magasabb bére miatt nehezebben átcsábítható orvosok miatt is.
A HBCs – más ellátási formák finanszírozási technikáival együtt – azt az elképzelést is magában hordozta, hogy „a pénz kövesse a beteget”, vagyis több bevételre tehessen szert az az intézmény, ahová szívesebben járunk gyógyulni. A keretgazdálkodás kétségtelenül egyszerűbb, a kézivezérléssel működő rendszerhez jobban illő módszer; azok az eszmények, amelyek az egészségügy területén szektorsemlegességet, versenyt, az eredményesség, a színvonal szerves fejlődését vetítették előre, már régen háttérbe szorultak, kihalóban vannak.
Az elismerésre méltó bérfejlesztés megvalósítási módja tovább erősíti azt a képzetet, hogy a már-már napiparancsokon keresztül működtetett egészségügy irányítói nem látják szükségét az intézményi kreativitásnak, a szolgáltatási színvonal alulról szerveződő, érdekalapú emelésének, a magánszektorból érkező vérfrissítésnek – pedig ezek a miénkhez hasonló állami rendszerekben is a fejlődés fontos lehetőségei.
Egészségügyünk csapnivaló színvonaláért sokan az alulfinanszírozottságot okolják. Az orvosi béremelés formájában most a rendszerbe öntött pénz önmagában mégsem megoldás. Az eddigieknél jóval mélyebb változások kellenek: a többletforrás megfelelő hasznosulásához gúzsba kötött és eltunyult rendszer helyett az eredményes működés irányába ható intézményi és egyéni érdekeltségre volna szükség, írja véleménycikkében Kovácsy Zsombor a Portfolion.
