Köszvényellenes gyógyszer krónikus vesebetegeknek
Egy gyógyszer, amelyet a köszvény kezelésére használnak, elősegítheti, hogy jó állapotban maradjanak a krónikus vesebetegek – ezt mutatták ki egy vizsgálatban, amelyről a Clinical Journal of the American Society of Nephrology (CJASN) legutóbbi számában olvashatunk.
Most először igazolták, hogy krónikus vesebetegségben az allopurinol csökkenti a gyulladást, fékezi a vesebetegség előrehaladását és csökkenti a kardiovaszkuláris események és a kórházba kerülés kockázatát.
Az allopurinolt olyan betegek kezelésére használják, akiknek vérében magas a húgysav koncentrációja (hyperuricaemia), mivel a szer gátol egy, a húgysav képződésében szerepet játszó enzimet. A hyperuricaemia következtében köszvény, és extrém esetekben veseelégtelenség alakulhat ki. Emellett a magas szérum húgysav szint növeli a magas vérnyomás és a szívbetegség kockázatát is. A krónikus vesebetegekben – akik leggyakrabban szívbetegség következtében halnak meg – gyakori a hyperuricaemia, mivel a vese húgysav-kiválasztása csökkent, és ezért kevesebb húgysav tud kiürülni a szervezetből a vizelettel. Ennek ellenére, mindeddig nem merült fel, hogy az ilyen személyekben az allopurinol jó hatású lehet.
Marian Goicoechea, Jose Luño és munkatársaik (Hospital General Universitario Gregorio Marañón, Madrid, Spanyolország) 113 krónikus vesebetegséggel élő személy prospektív, randomizált vizsgálatát végezték el. A személyek egyik része megszokott kezelése mellett napi 100 mg allopurinolt is kapott, a másik csoportban csak a megszokott kezelést alkalmazták. A kutatók két éven át követték a betegek sorsát, felmérve a vesebetegség előrehaladását, a kardiovaszkuláris események (pl. szívinfarktus) és a hospitalizáció gyakoriságát.
Az allopurinollal kezelt betegekben jelentősen csökkent a vér húgysav- és C-reaktív protein szintje (ez utóbbi a gyulladás egyik markere). A vese funkciója a második év végére javult az allopurinolt kapó betegekben, míg a másik csoportban romlott. Az allopurinol veseműködésre gyakorolt jótékony hatása nem függött a betegek életkorától, nemétől, diabétesz státuszától, a vér kezdeti húgysav és C-reaktív protein szintjétől, a fehérjevizelés mértékétől és a beteg által szedett egyéb gyógyszerektől sem. Emellett az allopurinol 71 százalékkal csökkentette a kardiovaszkuláris események kockázatát, és 62 százalékkal a kórházba kerülését.
Bár az eredmények rendkívül bíztatóak, a szerzők hangsúlyozzák, hogy nagyobb prospektív vizsgálatok szükségesek az igazolásukhoz.
gy gyógyszer, amelyet a köszvény kezelésére használnak, elősegítheti, hogy jó állapotban maradjanak a krónikus vesebetegek – ezt mutatták ki egy vizsgálatban, amelyről a Clinical Journal of the American Society of Nephrology (CJASN) legközelebbi számában olvashatunk.
Most először igazolták, hogy krónikus vesebetegségben az allopurinol csökkenti a gyulladást, fékezi a vesebetegség előrehaladását és csökkenti a kardiovaszkuláris események és a kórházba kerülés kockázatát.
Az allopurinolt olyan betegek kezelésére használják, akiknek vérében magas a húgysav koncentrációja (hyperuricaemia), mivel a szer gátol egy, a húgysav képződésében szerepet játszó enzimet. A hyperuricaemia következtében köszvény, és extrém esetekben veseelégtelenség alakulhat ki. Emellett a magas szérum húgysav szint növeli a magas vérnyomás és a szívbetegség kockázatát is. A krónikus vesebetegekben – akik leggyakrabban szívbetegség következtében halnak meg – gyakori a hyperuricaemia, mivel a vese húgysav-kiválasztása csökkent, és ezért kevesebb húgysav tud kiürülni a szervezetből a vizelettel. Ennek ellenére, mindeddig nem merült fel, hogy az ilyen személyekben az allopurinol jó hatású lehet.
Marian Goicoechea, Jose Luño és munkatársaik (Hospital General Universitario Gregorio Marañón, Madrid, Spanyolország) 113 krónikus vesebetegséggel élő személy prospektív, randomizált vizsgálatát végezték el. A személyek egyik része megszokott kezelése mellett napi 100 mg allopurinolt is kapott, a másik csoportban csak a megszokott kezelést alkalmazták. A kutatók két éven át követték a betegek sorsát, felmérve a vesebetegség előrehaladását, a kardiovaszkuláris események (pl. szívinfarktus) és a hospitalizáció gyakoriságát.
Az allopurinollal kezelt betegekben jelentősen csökkent a vér húgysav- és C-reaktív protein szintje (ez utóbbi a gyulladás egyik markere). A vese funkciója a második év végére javult az allopurinolt kapó betegekben, míg a másik csoportban romlott. Az allopurinol veseműködésre gyakorolt jótékony hatása nem függött a betegek életkorától, nemétől, diabétesz státuszától, a vér kezdeti húgysav és C-reaktív protein szintjétől, a fehérjevizelés mértékétől és a beteg által szedett egyéb gyógyszerektől sem. Emellett az allopurinol 71 százalékkal csökkentette a kardiovaszkuláris események kockázatát, és 62 százalékkal a kórházba kerülését.
Bár az eredmények rendkívül bíztatóak, a szerzők hangsúlyozzák, hogy nagyobb prospektív vizsgálatok szükségesek az igazolásukhoz.
