Kórházi kényszerátalakítások
Gőzerővel zajlik a megyei tulajdonú kórházak állami irányítás alá vétele, számos részlet azonban ismeretlen. Ilyen a beutalási rend, egyes pénzügytechnikai eljárások és a klinikák lehetséges jövőbeni szerepe is.
A megyei kórházak központi irányítása kapcsán fölmerül a kérdés, az „államosítás” mennyiben befolyásolja a betegek beutalási rendjét? A jelenleg még megyei tulajdonú kórházaknak kettős szerepük van. Egyrészt a területi ellátási kötelezettségből adódóan gyógyítják az adott megye lakosainak egy részét, másfelől olyan ellátást adnak, amellyel a kisebb városi kórházak nem képesek boldogulni. Ebben viszont már a teljes megyét illetően, sőt a megyehatárt meghaladó hatáskörrel rendelkeznek. Az átvétel következménye tehát az lehetne, szélesedne a megyei kórházak befogadóképessége – írja a Magyar Hírlap.
Ugyancsak érdekesek a ma még ismeretlen gazdasági jellegű részletek. Az állami átvétellel ugyanis az ingó és ingatlanvagyon is központi kézbe kerül, és nem mellékes ezek számbavétele, leltározása, ismételt felértékelése. Komoly feladatot jelent majd a pénzügyi rendszerek összehangolása, hiszen a megyei kórházak többsége kereskedelmi banknál vezeti számláját – a központosítással azonban a pénzforgalom a Magyar Államkincstárnál történik majd. E rendszer kialakítása az egyik legsürgetőbb feladat. Nem tudni, még az önkormányzati vagy már a kincstári számlára érkezik-e a kórházak novemberre és decemberre járó finanszírozása.
Több szakmai kérdés is tisztázásra vár az átvétel kapcsán. Mivel még nem váltak nyilvánossá a betegellátás új tárgyi és személyi feltételei – az úgynevezett minimumfeltételek –, ezért a 2003-as alapvetésből kell kiindulni. Valószínűleg vannak olyan kórházi osztályok, amelyeknek a személyi állománya nem felel meg az előírtaknak, így ezeknek akár néhány hónapon belül az átszervezés vagy az összevonás lehet a sorsuk. Ennek egyik példája lehet a fül-orr-gégészet, ez a szakma ugyanis már önmagában is „kipusztulónak” számít, sok idős orvos dolgozik benne, a fiatal utánpótlás reménye nélkül.
A központi irányítás alá vételnek nincs közvetlen hatása a betegellátásra, ám a múlt szombaton benyújtott törvénytervezet – a „saláta” – jó néhány pontjának végrehajtása már az államra hárul. Gondot jelenthet a javaslatban vázolt új ügyeleti szabályok bevezetése, ami valójában nemcsak az átvett kórházakat, hanem az orvosok másod- és harmadállását is érintheti.
Még érdekesebb az autonóm klinikák helyzete, amelyek állami tulajdonban voltak. Szerkezetük nehezen átlátható, belső viszonyrendszerük feudális, a fővárosban ráadásul sok a párhuzamosság a kórházak és a klinikák által nyújtott ellátás között.
