Készül az életpályamodell

Több tucatnyian 70 év felettiek, de a 62–70 év közötti korosztályba is több százan tartoznak – sorolja Gyenes Géza országgyűlési képviselő, az orvosi kamara egykori főtitkára. Az Országos Alapellátási Intézet ugyancsak azt tette közzé, hogy 2009-ben a háziorvosok 29 százaléka volt idősebb 60 évesnél. A rendszerváltás óta megháromszorozódott az ilyen korú orvosok száma a praxisokban; az országban már 19 olyan kistérség van, ahol a családorvosok fele nyugdíjas kora után is maradt a körzetében.

Az állami „ingyenjussként” szerzett praxis egykor az időskori biztonság dédelgetett zálogának számított, ma azonban gyakorlatilag eladhatatlan. Ha valaki mégis túladott rajta, az feltehetően a hirtelen jött feleslegesség érzését fogadja el nehezen.

80 százalék arra készül, hogy nyugdíjasként is dolgozni fog

Az egészségügyi kutatásairól ismert Szinapszis Piackutató és Tanácsadó Kft. egyik, az orvosok életmódját vizsgáló felmérése ugyancsak azt igazolja, hogy az orvosi hivatás nem ígér biztos jövőt. Az aktív évek alatt csak nagyon kevesen képesek annyi jövedelmet félretenni, hogy anyagi biztonságot teremtsenek maguknak idős korukra. A munkabérek után befizetett járulékokkal csak alacsony összegű ellátásra szereznek jogot az orvosok. Az ötven feletti gyógyítók több mint 80 százaléka így arra készül, hogy nyugdíjas kora után is dolgozni kényszerül.

Gyenes Géza szerint a háziorvoslásban tapasztaltakhoz hasonló lehet az arány a nyugdíjasok foglalkoztatásában a fekvőbeteg-ellátásban is: ördögi kör indult be, amely 1–2 kolléga távoztával az egész betegellátást veszélyeztetheti – emlékezzünk csak a csornai vagy a kalocsai kórház részlegének átmeneti bezárására, vagy akár arra, hogy vannak vidéki kórházak, még megyei intézmény is, ahol egy-egy nyugdíjas patológus végzi a teljes leletezést…

A nyugdíjas orvosok között átlagos a 70–80–90 ezer forintos nyugdíj, de mind Gyenes Géza, mind Altorjay András megerősíti: ritka, ha a kollégának 100 ezer forintnál több a járandósága, s talán néhány esetben fordul elő 120–130 ezer forintos havi apanázs. Ennek az alacsony orvosbérek mellett persze oka lehet az is, hogy 1992–1993 táján, amikor lehetőség nyílt a vállalkozóvá válásra, a legtöbben minimálbéren vagy ahhoz közeli összegen jelentették be magukat, s mivel csökkent a finanszírozás, később sem tudták emelni a fizetésül szánt összeget. Így fordulhat elő, hogy amikor aztán nyugdíjba készül az illető, és kiszámolják neki, hogy esetleg kevesebb, mint 60 ezer forintra számíthat, vesz egy nagy levegőt, és dolgozik tovább – fogalmaz Gyenes Géza.

Havi 60 ezres nyugdíj

Ezt erősíti meg Jakucs Éva is, aki családorvos Debrecenben. Ha most nyugdíjba vonulna, körülbelül 60 ezer forinttal csengetne be hozzá a postás havonta – mondta el a Szabad Földnek még tavaly, amikor is Hajdú- Biharban hét település 15 körzetében volt betöltetlen az orvosi állás. Ez azonban nem véletlen: az Országos Egészségbiztosítási Pénztár havonta 800–900 ezer forintot utal egy-egy családorvosi praxisnak. Ennek fedeznie kell az asszisztens, a nővér, a takarító bérét és járulékát, valamint a rendelő bérleti díját, a rezsiköltségeket, a számítógépet, a szoftverkészítő cégektől kötelezően megrendelt programokat, az orvosi eszközöket, a benzinköltséget, a veszélyes hulladék elszállítását. Ami marad, annyit tud egy-egy háziorvos kivenni a saját bérére. Ez a nyugdíjhoz közeledők, de a 45 év körüli kollégák esetében sem több a 150 ezer forint bruttó bérnél.

Az orvosok körében csupán egy „vékony rétegről” mondható el, hogy jól él a nyugdíjas kort követően. Ezért különösen szomorú, hogy az ügyeletben töltött idő a 2003-ban elfogadott törvényt megelőző időben nem számított bele a szolgálati időbe – mondja Gyenes Géza. A fiatalabbakon ez a jogszabály majd segíthet, aki azonban manapság megy nyugdíjba, annak gyakorlatilag semmit sem jelent, mert nincs visszamenőleges hatálya.

A helyzeten sokak szerint legfeljebb egy régóta ígért, megfelelően el- és előkészített életpályamodell segíthet. Gyenes Géza országgyűlési képviselőként maga is részt vett a közelmúltban a szaktárcánál megtartott megbeszélésen, amelyen a szakmai szervezetek ennek lehetőségét vitatták meg. A Magyar Orvosi Kamara 2002–2003 táján dolgozta ki saját elképzelését. Akkoriban Csehák Judit volt a miniszter, aki még pénzt is juttatott a kamarának a szakértői díjakra, mégsem lett semmi a bérbeállásokat, az ágazat megtartó képességét és a különféle kedvezményeket egyaránt tartalmazó tervekből – emlékezik.

Életpályamodell akkor és most

A mostani minisztériumi megbeszélést Páva Hanna helyettes államtitkár vezette. A kamara átadta a maga kidolgozott törvényjavaslatát, a tárca pedig arra kérte a szakmai szervezeteket, hogy készítsék el közösen az életpályamodell „maximalista” változatát, amely a pályát vonzóvá teszi és képes megállítani az elvándorlást – azt majd ráérnek kitalálni később, hogy mindez milyen ütemezésben valósítható meg a gyakorlatban.

Gyenes Géza ennél többet nem árul el, ugyanis a résztvevők megállapodtak abban, hogy a részletekről és eddig benyújtott anyagokról egyelőre nem szolgáltatnak ki információt. Ennek ellenére a sajtóban már napvilágot látott az az elképzelés, hogy az orvosi kamara szerint egy kezdő orvosnak 5000 forintos órabért kellene biztosítani a jelenlegi bruttó 1100 forint helyett – és ezzel a jelenlegi uniós átlagnak csupán az 55–60 százalékát érnénk el. Javaslatuk a közalkalmazotti bértáblához hasonlóan garantálná a különféle végzettséggel, tapasztalattal bírók számára a megfelelő összegeket. Gyenes szerint nem az a lényeg, hogy az orvos a munkáját milyen jogviszonyban látja el – ez a tábla mindannyiuk számára biztosítaná a számukra előírt juttatást.

Sokatmondó ugyanis az a tény, hogy a nemrégiben Budapesten megtartott nemzetközi állásbörzén – ahol Szaúd-Arábiából is voltak jelen fejvadászok – csupán egyetlen napon 800–1000 orvos regisztrált a külföldön munkát keresők közé. Márpedig ha regisztrált, az feltehetően azt jelenti, hogy gondolkodik a magyar egészségügy elhagyásán – mondja Gyenes Géza, aki azt az adatot sem titkolja, hogy az unió területén 2020-ig mintegy kétmillió egészségügyi dolgozó hiányát vetítik előre. A hiányt nyilvánvalóan továbbra is, sőt még inkább az orvosok és más egészségügyiek elcsábításával igyekeznek majd pótolni az érintett országok. Ezt kellene megakadályozni egy megfelelő életpályamodellel.

A cikk első részét itt, a másodikat pedig itt olvashatja.