hirdetés
2024. november. 22., péntek - Cecília.
hirdetés
hirdetés

Kényszergyógykezelés várhat a tüdőbetegekre

Egy most készülő rendelettervezet szerint a jövőben akár kényszergyógykezelésre is bent lehetne tartani a kórházakban a TBC-s betegeket. Magyarországon jelenleg 1800 TBC-st tartanak nyilván, közülük 100–150 nem hajlandó együttműködni az egészségügyi intézményekkel.

Magyarországon mintegy 1800 TBC-s beteget tartanak nyilván, közülük 100-150 nem hajlandó együttműködni az orvosokkal, nem megy kórházba, és ezzel másokat is veszélyeztet – adta hírül a hirado.hu.

Tavalyi adatok szerint Borsod-Abaúj-Zemplén megyében duplájára emelkedett a TBC-s megbetegedések száma a korábbi évekhez képest. Bartus Ágnes, az edelényi tüdőkórház főorvosa, az észak-magyarországi régió regionális tüdő-szakfőorvosa a hirado.hu-nak elmondta: a TBC terjedését alapvetően a szociális helyzet gyorsítja. Borsodban a munkanélküliség is a duplája az országos átlagnak, és sok a hajléktalan is.

A megyei tisztifőorvos kötelező tüdőszűrést rendelt el a 30 évnél idősebb lakosság körében, de nincs semmilyen szankció. Ha valaki nem megy el, semmit se lehet vele szemben tenni, mert már nincs kényszergyógykezelés. Pontosabban ettől az évtől kezdve akár karhatalommal is elő lehet vezettetni a beteget, ám erőszakkal nem lehet bent tartani a kórházban.

Kovács Gábor, a Magyar Tüdőgyógyász Társaság elnöke elmondta, a TBC nem annyira fertőző, mint például a nátha vagy az influenza. „Általában az kapja el, akinek gyengébb az immunrendszere vagy valamilyen gyengítő betegsége van. Természetesen jobban fertőz a hosszabb időn át szorosabban egymás mellett élők, például a hajléktalanok között” – tette hozzá Kovács Gábor.

Az együttműködésre hajlandó, a gyógyszereket rendesen szedő betegek 60–80 nap alatt eljutnak oda, hogy nem igényelnek további kórházi kezelést, otthon gyógyulhatnak, akik viszont önkényesen távoznak a kórháztól, sokkal nehezebb helyzetben vannak. Körülbelül a betegek fele távozik néhány hetes, egy-két hónapos kezelés után, amikor még a szervezetükben ki lehet mutatni a bacilusokat. Sokan azért hagyják el idő előtt a kórházat, mert nem bírják ki sokáig alkohol nélkül.

Kovács Gábor tájékoztatása szerint egy készülő rendelettervezet értelmében a jövőben a kényszergyógykezelésnek is meglesz a lehetősége, vagyis a fertőző TBC-seket kényszerrel lehet majd a kórházban tartani.

Csánky Eszter tüdőgyógyász, a Miskolci Semmelweis Kórház osztályvezető főorvosa azt mondta, van olyan betegük, akit 15 éve nem sikerült olyan állapotba hozni, hogy a szervezetében ne legyen TBC-baktérium, és akadnak olyan betegeik is, akik már rezisztenssé váltak a kezelésre – írja a hirado.hu.

Részlet Levendel László "A cigányság gondja – mindannyiunk gondja" c. esszéjéből (1988)

1953-tól öt évig jártam Zalába, a megye tbc elleni küzdelmét segítő instruktorként. Már ott is szembesültem a „cigányproblémával”. Mikor azonban 1958-ban Borsod megyét kaptam, tömegével szakadt rám a megoldhatatlannak látszó gond. Borsod és Szabolcs volt akkor az ország tbc-vel „legfertőzöttebb” megyéje. Feladatunk volt a fertőző források számának csökkentése. Borsodban akkor 2600 ilyen fertőző, idült beteg volt, s a kemény magot az alkoholista, aszociális és cigány betegek képezték. Egyszerűen megszöktek a tüdőgyógyintézetekből, eldobálták a tbc elleni gyógyszereket. Nem kooperáltak, és „saját hibájukból” gyógyulatlanul maradtak és fertőztek tovább, egyaránt veszélyeztetve önmagukat, családjukat, környezetüket. Osztályom valamennyi orvos munkatársa odaadóan vett részt e feladat vállalásában, kitűnő együttműködést teremtve a Borsod megyei kollégákkal. Mégsem sikerült lényeges változást elérnünk. 1960-ban megszületett a tbc-törvény: a gyógyítás ingyenes lett, fertőző beteg esetében kötelező. Ez a törvény segítette munkánkat az együttműködésre késztethető betegek esetében, de a cigány betegeknél alig. Hiába volt a kényszerkezelés, hiába vitte be a rendőr a cigány beteget az intézetbe, mihelyt tehette, megszökött. Ha családja, sok gyereke volt, annál inkább. Végül azt találtuk ki, hogy akivel a területi intézetben nem bírunk, azt hozzák fel Budapestre, az országos intézetbe, onnan talán nehezebb megszökni. Így került osztályunkra az évek során mintegy kétszáz borsodi cigány beteg. Persze hamar átláttuk – ők is, én is –, hogy Magyarországon nincs akkora távolság, amely bárkit visszatartana. Hogyan lehet hát meggyógyítani az olyan beteget, aki nem akarja? Miért nem akarja? Milyen a cigány beteg, hogyan gondolkodik?
A súlyos alkoholbeteg gyakran önpusztító módon feladja magát. A cigány beteg nem ilyen. Éppen hogy élni akar, de a családja, felesége, gyermekei nélkül rosszul érzi magát, visszautasítja a kórházi kosztot, hiányérzete van, szenved. Nagyon erős a kötődése a családjához, a nagycsaládhoz, a rokonsághoz, egész környezetéhez. Ezek nélkül szorong, rémképeket lát: hozzátartozói betegek lesznek, szerencsétlenség éri őket, nélkülözik őt, féltékeny házastársára, szakadatlanul fantáziál. Hiába magyaráztam, hogy életét kockáztatja, ha megszökik, ezt egyszerűen nem hitte el, mert nem érzékelte a bajt, hiszen a gyógyszerek hatására már nem volt láza, megjött az étvágya. A leghatásosabb érvnek még az mutatkozott, ha figyelmeztettem, hogy legalább a családját ne veszélyeztesse. Felhívtam a házastársát, szüleit, felnőtt gyerekeit, és alkut kötöttünk: ha a gyógyszert rendszeresen szedi, azon leszünk, hogy mielőbb visszatérhessen otthonába. Sokan havonta jártak fel ellenőrzésre és a gyógyszerekért, sokan beleegyeztek a műtéti megoldásba, hogy hamarabb hazamehessenek. A családtagok bevonása a kooperáció megszerzéséhez, az egyedi, kompromisszumos, közösen megkeresett megoldások meggyőzőbbek voltak, mint az intellektuális „felvilágosítás”. Az érzelmi befolyásolás, a szuggesztív ráhatás, a diszkriminatív megnyilvánulások visszautasítása mind eredményesebbnek bizonyult. Döntőnek pedig azt tartom, hogy felismertük: a cigány-kooperáció problémája megoldható, csak át kell lépnünk a szokványos módszereken. Minél többet tudunk cigány betegeink életéről, gondolkozásmódjáról, annál eredményesebben dolgozhatunk. Egy idő után észrevettük, hogy az érkező új betegeket pozitív irányban befolyásolják a már régebben ápoltak. Ez is segített.

Az esszé teljes szövege a http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=1953 címen olvasható.

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés