Kényszergyógykezelés várhat a tüdőbetegekre
Egy most készülő rendelettervezet szerint a jövőben akár kényszergyógykezelésre is bent lehetne tartani a kórházakban a TBC-s betegeket. Magyarországon jelenleg 1800 TBC-st tartanak nyilván, közülük 100–150 nem hajlandó együttműködni az egészségügyi intézményekkel.
Magyarországon mintegy 1800 TBC-s beteget tartanak nyilván, közülük 100-150 nem hajlandó együttműködni az orvosokkal, nem megy kórházba, és ezzel másokat is veszélyeztet – adta hírül a hirado.hu.
Tavalyi adatok szerint Borsod-Abaúj-Zemplén megyében duplájára emelkedett a TBC-s megbetegedések száma a korábbi évekhez képest. Bartus Ágnes, az edelényi tüdőkórház főorvosa, az észak-magyarországi régió regionális tüdő-szakfőorvosa a hirado.hu-nak elmondta: a TBC terjedését alapvetően a szociális helyzet gyorsítja. Borsodban a munkanélküliség is a duplája az országos átlagnak, és sok a hajléktalan is.
A megyei tisztifőorvos kötelező tüdőszűrést rendelt el a 30 évnél idősebb lakosság körében, de nincs semmilyen szankció. Ha valaki nem megy el, semmit se lehet vele szemben tenni, mert már nincs kényszergyógykezelés. Pontosabban ettől az évtől kezdve akár karhatalommal is elő lehet vezettetni a beteget, ám erőszakkal nem lehet bent tartani a kórházban.
Kovács Gábor, a Magyar Tüdőgyógyász Társaság elnöke elmondta, a TBC nem annyira fertőző, mint például a nátha vagy az influenza. „Általában az kapja el, akinek gyengébb az immunrendszere vagy valamilyen gyengítő betegsége van. Természetesen jobban fertőz a hosszabb időn át szorosabban egymás mellett élők, például a hajléktalanok között” – tette hozzá Kovács Gábor.
Az együttműködésre hajlandó, a gyógyszereket rendesen szedő betegek 60–80 nap alatt eljutnak oda, hogy nem igényelnek további kórházi kezelést, otthon gyógyulhatnak, akik viszont önkényesen távoznak a kórháztól, sokkal nehezebb helyzetben vannak. Körülbelül a betegek fele távozik néhány hetes, egy-két hónapos kezelés után, amikor még a szervezetükben ki lehet mutatni a bacilusokat. Sokan azért hagyják el idő előtt a kórházat, mert nem bírják ki sokáig alkohol nélkül.
Kovács Gábor tájékoztatása szerint egy készülő rendelettervezet értelmében a jövőben a kényszergyógykezelésnek is meglesz a lehetősége, vagyis a fertőző TBC-seket kényszerrel lehet majd a kórházban tartani.
Csánky Eszter tüdőgyógyász, a Miskolci Semmelweis Kórház osztályvezető főorvosa azt mondta, van olyan betegük, akit 15 éve nem sikerült olyan állapotba hozni, hogy a szervezetében ne legyen TBC-baktérium, és akadnak olyan betegeik is, akik már rezisztenssé váltak a kezelésre – írja a hirado.hu.
Részlet Levendel László "A cigányság gondja – mindannyiunk gondja" c. esszéjéből (1988) 1953-tól öt évig jártam Zalába, a megye tbc elleni küzdelmét
segítő instruktorként. Már ott is szembesültem a „cigányproblémával”. Mikor
azonban 1958-ban Borsod megyét kaptam, tömegével szakadt rám a
megoldhatatlannak látszó gond. Borsod és Szabolcs volt akkor az ország tbc-vel
„legfertőzöttebb” megyéje. Feladatunk volt a fertőző források számának
csökkentése. Borsodban akkor 2600 ilyen fertőző, idült beteg volt, s a kemény
magot az alkoholista, aszociális és cigány betegek képezték. Egyszerűen
megszöktek a tüdőgyógyintézetekből, eldobálták a tbc elleni gyógyszereket. Nem
kooperáltak, és „saját hibájukból” gyógyulatlanul maradtak és fertőztek tovább,
egyaránt veszélyeztetve önmagukat, családjukat, környezetüket. Osztályom
valamennyi orvos munkatársa odaadóan vett részt e feladat vállalásában, kitűnő
együttműködést teremtve a Borsod megyei kollégákkal. Mégsem sikerült lényeges
változást elérnünk. 1960-ban megszületett a tbc-törvény: a gyógyítás ingyenes
lett, fertőző beteg esetében kötelező. Ez a törvény segítette munkánkat az
együttműködésre késztethető betegek esetében, de a cigány betegeknél alig.
Hiába volt a kényszerkezelés, hiába vitte be a rendőr a cigány beteget az
intézetbe, mihelyt tehette, megszökött. Ha családja, sok gyereke volt, annál
inkább. Végül azt találtuk ki, hogy akivel a területi intézetben nem bírunk,
azt hozzák fel Budapestre, az országos intézetbe, onnan talán nehezebb
megszökni. Így került osztályunkra az évek során mintegy kétszáz borsodi cigány
beteg. Persze hamar átláttuk – ők is, én is –, hogy Magyarországon nincs akkora
távolság, amely bárkit visszatartana. Hogyan lehet hát meggyógyítani az olyan
beteget, aki nem akarja? Miért nem akarja? Milyen a cigány beteg, hogyan
gondolkodik? Az esszé teljes szövege a http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=1953 címen olvasható. |