Kásler az egészségügy átalakításáról

(...) Mikorra várható, hogy minden kórházban a szülők rendelkezésére bocsátanak ágyakat, hogy együtt lehessenek a beteg gyermekükkel?

A 21. században teljes mértékben elvárható, hogy az intézmény szabályainak megfelelő körülmények között, a szülők beteg gyermekük mellett lehessenek. 2018-ban több mint 44 000 hozzátartozó vette ezt a lehetőséget igénybe, amire az állam 621 millió forintot költött. A legtöbb kórházban megoldott a hozzátartozó megfelelő ellátása, és azon intézmények, ahol még szükséges beszerzés, megkapják az ehhez szükséges forrást.

Mennyiben változik a kórházfinanszírozási rendszer július 1-től? Ez mekkora megtakarítást, vagy éppen többletkiadást jelent majd a tárcának?

A finanszírozási rendszer átalakítása jelenleg is napirenden van. Nagyon sokféle irányból kell közelíteni ehhez a problémához. Úgy kell meghatároznunk a finanszírozás rendszerét, hogy a kórházak közben el tudják látni az alapvető feladataikat, és növelni tudjuk a betegellátás színvonalát. Ehhez annyit tennék hozzá, hogy a teljesítményarányú finanszírozás a kilencvenes évek első felében indult el Magyarországon, és az azóta eltelt időben folyamatosan voltak korrekciók, de olyan mértékben és olyan tempóban változott meg az orvostudomány – új technológiák, új gyógyszerek, új eszközök kerültek a rendszerbe, sőt, maga az orvosi tevékenység is alapvetően változott –, hogy ezt nem követte a finanszírozás. Ezért most nem korrekcióról beszélünk, hanem átalakításról, ami nem történhet egyetlen lépésben, mert ahogy átszervezzük az egészségügyi ellátórendszert, abban a tempóban kell bevezetni a finanszírozás új módszertanát is.

Van-e határidő?

Ez nagyon alapos, körültekintő munkát igényel. Az egészségügyi ellátórendszer alapjaiban fog átalakulni. Ennek a keretei már megjelentek: az alapellátás és a sürgősségi ellátás szervezésének átalakítása, az öt nemzeti egészségügyi program, és még sorolhatnám a pozitív változásokat, amelyeket az orvostársadalom lát. Mindez persze rendkívül komoly érdeksérelmekkel is jár, ami miatt az ellenzék egyes lobbikörök és saját politikai céljaik érdekében folyamatosan megpróbálnak hangulatot kelteni, az embereket tudatosan félrevezetni. A másik oldalon azonban ott vannak a betegek, akiktől nagyon sok visszajelzést kap a minisztérium, és akik már érzékelik az átalakulás pozitív eredményeit. Ez számunkra bizalmat és erőt jelent. (...)

Az alapelvem az, hogy bármilyen átszervezés, átalakítás történik az egészségügyben, a betegek ellátásának zavartalannak kell lenni. Az előfordulhat, hogy orvosok az egyik kórházból átmennek a másikba, és átmenetileg fellép létszámhiány, ez a világon mindenütt így van, ebből azonban egyetlen betegnek sem származott még semmiféle kára. Példának említeném, hogy az érsebészeten belül voltak mozgások, egyik kórházból a másik intézménybe kerültek az orvosok, de ez nem azt jelentette, hogy kevesebb érsebész látta volna el a betegeket, hanem nagyon praktikusan koncentrálódott a gyógyítás emberi háttere, koncentrálódott a szakembergárda, ami azt jelenti, hogy lényegesen effektívebben lehet dolgozni. Évtizedekig küzdöttem az egészségügy koncentrációjáért, és ezt az onkológiában meg is valósítottam.

Lát-e esélyt arra, hogy az előbb említett orvoselvándorlások koncentráltan történjenek?

Az orvostudományban, ami a döntések megszületése után szinte katonai fegyelmet követel, kötelező a feladatok megbeszélése, a következő lépések végigtárgyalása, az optimális megoldás keresése, de ha megszületett a döntés, akkor azt végre kell hajtani.

A teljes beszélgetés