Kapcsolat lehet egy élősködő és a prosztatarák között
A prosztatarákot talán szexuális úton terjedő betegség okozhatja egy új amerikai kutatás szerint. Más szakértők ugyanakkor úgy vélik, erre nincs elég bizonyíték.
A Kaliforniai Egyetem kutatói laboratóriumban teszteltek emberi prosztatarákos sejteket. Azt állapították meg, hogy a trichomoniázis nevű nemi betegség elősegítette a rákos növekedést. Az összefüggés alátámasztására további kutatás szükséges - idézte a BBC hírportálja az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) megjelent tanulmányt.
A trichomoniázisról úgy tartják, évente körülbelül 275 millió embert fertőz meg. Ez a leggyakoribb, nem vírusos eredetű, szexuális úton terjedő kór, amely sokaknál nem okoz semmiféle tünetet, és észre sem veszik, hogy hordozzák. A fertőzöttek nemi szerveik viszketéséről, fájdalmáról, vizeléskor érzett kellemetlenségről panaszkodnak.
A legutóbbi kutatás nem az első, amelyik kapcsolatot fedezett fel a trichomoniázis és a prosztatarák között. Egy 2009-ben megjelent tanulmány a prosztatarákos betegek negyedénél találta meg a trichomoniázis jeleit.
A friss kutatás arra utal, hogy a trichomoniázis a férfiakat esendőbbé teheti a prosztatarákkal szemben, bár ez nem bizonyítja egyértelműen az összefüggést. Patricia Johnson és kollégái azt találták, hogy a trichomoniázist okozó élősködő olyan fehérjét választ ki, amely gyulladást, valamint a rákos prosztatasejtek növekedését idézi elő. Úgy vélik, a felfedezést további kutatásnak kell követnie.
Nicola Smith, a Brit Rákkutató Intézet munkatársa szerint a kutatást csak laboratóriumban végezték, és a korábbi, páciensekkel végzett vizsgálat nem mutatott világos kapcsolatot a prosztatarák és a gyakori nemi betegség között. Elmondta: számos tanulmány készült a prosztatarákról, és nem találtak olyan életmóddal kapcsolatos tényezőt, amely növelte volna a betegség kockázatát.
A prosztatarák a leggyakoribb daganatos betegség a brit férfiak körében, nagyjából minden tizedik férfinél kialakul élete folyamán. A 70 év felettieket nagyobb valószínűséggel sújtja, kockázata az életkorral növekszik, és úgy tűnik, genetikai tényezőkre is visszavezethető, mivel egyes családokon belül halmozottan fordulhat elő.
