Jobb- és baloldali orvosok

Mesterházy Attila hat esztendős kisfia iskolakeresése kapcsán is beszélt az ország politikai kettéosztottságáról. Ezt a lap úgy interpretálta, mint hogy a kormányfőjelölt iskolába készülő gyermekét is a diszkriminációtól félti.
A Magyar Nemzet tudósítása szerint a Magyar Orvosi Kamara elnökét felháborították Mesterházy mondatai. Éger István politikailag elfogulatlannak tartja a magyar orvostársadalmat.
A rendezvényen elhangzottakat nyílt levélben kéri ki magának a Magyar Orvosok Szövetségének elnöke. Bélteczki János ebben úgy fogalmaz, hogy Mesterházy Attila „talán kissé teátrálisan előadott anekdota okán megkérdőjelezte a magyar orvos- és pedagógustársadalom szakmai és emberi tisztességét”.

Kommentár nélkül

De mit is mondott valójában az ominózus rendezvényen Mesterházy Attila? A medicalonline-on a következőkben szó szerint közöljük az inkriminált mondatokat.

„Pár hónappal ezelőtt sérvműtétre kellett mennie apámnak, és jöttünk fel Budapestre autóval. Kérdezi tőlem az autóban, hogy ’mondd már meg nekem, légy szíves, hogy az az orvos, akihez megyünk, baloldali, vagy jobboldali’. Mondom neki, hogy nem mindegy? Nem politikai vitanapra megyünk, nem mindegy, hogy milyen a világnézete? Azt mondja, hogy ’nézd én is orvos vagyok, ismerem a saját kollégáimat. Azt szokták mondani, hogy jobb lenne azért, hogy ha baloldali lenne, nehogy abból valami probléma legyen, hogy te baloldali politikus vagy’. 
Aztán el is felejtettem ezt az epizódot. Pár nappal ezelőtt elkezdtünk a feleségemmel iskolát keresni a kisfiúnknak, Attikának, most lesz ő is hat éves. Körbejártuk a kerületben, hogy milyen iskolák vannak. Megnéztünk egy pár iskolát. A feleségem, amikor az egyik iskolából kijöttünk azt mondja nekem, hogy ’te, Attila, nem tudnál utánajárni annak, hogy az iskolaigazgató, a tantestület, az a néni, aki majd az osztályfőnöke lesz, milyen politikai beállítottságú?’ Mondtam neki, hogy nem mindegy? Nem a pártba szeretnénk beíratni a gyereket, hanem az iskolába. Nem mindegy, hogy milyen a párthovatartozása?
’Tudod, beszélgettem a játszótéren a többi anyukával és ők azt mondták, hogy nagyon vigyázzatok, mert lehet abból baja még a gyerekednek, hogy te az MSZP miniszterelnök-jelöltje vagy’. Akkor elgondolkodtam.
Aztán olyan sok helyütt jártam az elmúlt hetekben vidéken, és mindenhol azt hallottam az ottani embereinktől, szimpatizánsainktól, akik eljöttek a fórumra, hogy bizony ma Magyarországon nem lehet nyíltan vállalni az ideológiai hovatartozást, a véleményt, mert akár a munkahelyén az embernek ebből komoly hátránya származhat. Olyan hátránya származhat, hogy adott esetben megválnak tőle a munkahelyén. Sokan nem merik már elmondani a véleményüket egy munkahelyi közösségben egy kávézás közben, mert attól félnek, hogy akkor nekik hátrányuk lesz ebből. Budapesten azt mondták a kampánynyitó gyűlésünkön, hogy sokan nem merik kinyitni a különböző közlekedési eszközökön, a buszon itt-ott, mondjuk például a Népszavát, mert megszólják őt ezért. Vagy éppen, amikor nyugdíjasokkal beszélgettem, azt mondták, hogy meg kell válogatni, hogy melyik kofától, melyik árusítóhelyen vásárolunk, mert ha tudja rólam, hogy én MSZP-s vagyok, akkor összeveszik velem az alatt, amíg egy kiló krumplit akarok megvásárolni. Úgy hogy inkább fogom magam, és elmegyek egy másikhoz.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha ez így van, akkor valami elromlott a magyar demokráciában. Mert én nem olyan országban akarok élni, ahol nekem az alapján kell iskolát választanom a gyerekemnek, hogy ott milyen a hovatartozása, milyen a pártállása annak az igazgatónak. Én nem olyan helyre akarom vinni az apámat orvoshoz, ahol attól kell féljek, hogy ha egy jobboldali orvoshoz kerül, akkor nem kapja meg ugyanazt az ellátást. És az nem normális, hogy valaki ma Magyarországon a rendszerváltás után egy stabil demokráciában nem mondhatja el őszintén a véleményét. Hogy nem mondhatja azt el, hogy miben hisz, hogy mit gondol a világról. Én nem akarom azt, hogy nekünk megmondják, hogy hogyan kell hogy éljünk, hogy miről mit kell hogy gondoljunk. Mi, baloldaliak, tudunk azzal a tudattal együtt élni, hogy valaki mást gondol a világról, hogy egy jobboldali más dolgokban hisz. Nem tartjuk ezt rosszabbnak, egyszerűen csak nem értünk vele egyet. Ez szerintem így helyes és így tisztességes. És hogy ha nem értünk ezzel egyet, akkor cselekednünk kell.”
 
(Nézze meg a rendezvényről készült tudósítást.)

Haiman Éva, medicalonline