Itt a szakszervezetek válasza Ónodinak

Az egészségügyért felelős államtitkár Magyar Időkben megjelent nyilatkozatra válaszolnak a szakszervezetek, a FESZ közösségi oldalán közzétett írásból kiderül, hogy szeretnék, ha a dolgozók törvényes munkaidő alatt keresnének annyit ami a megélhetésükhöz kell, hogy normális életet élhessenek, és elég vonzó legyen a szakma a fiatalok számára is. Tisztázzák, azt is, hogy a politikusok által említett magas keresetek hogyan is jöttek ki.

Január 25-én jelentette be Balog Zoltán, hogy a szakszervezetek javaslatára a szakdolgozók 2018. novemberére tervezett bérfejlesztését előre hozták, így azt hamarabb megkapják azok a szakdolgozók, akikre kiterjed a bértábla hatálya. Továbbra sem esett szó azokról, akik évek óta mindenből kimaradtak, és arról sem hogy nagyon sok dolgozó alapbére a többévi tanulás, szakmai gyakorlat, nagy egészségügyi kockázatok, és felelősség, sok stressz mellett alig haladja meg a bruttó 200 000 forintot, és hogy a bértábla egyes kategóriái még a szakmai minimálbért sem érik el a többszöri emelés ellenére sem. Ezzel szemben impozáns számok hangzottak el a sajtótájékoztatón miniszter úr szájából a szakdolgozók egyre növekvő és 300 000-400 000 forint közti alapbéréről.

Ha kereseteket értenek a bemutatott számokon, akkor miért alapbérekről beszélnek, és jelentetnek meg erről tudósítást írásban a kormányzati sajtóban a közvélemény felé egy olyan sajtótájékoztatón, amit a 8%-os alapbéremelés előrehozásának bejelentésére hívtak össze. A számok valódiságát a munkavállalóink többsége továbbra is vitatja, még úgy is, ha ezek kereseteket és nem alapbéreket jelentenek. A tőlük kapott részletes információk alapján még 60-és 140 óra közti havi túlmunkával, rendszeres éjszakai, hétvégi műszakok vállalásával is legfeljebb bruttó 300 000 Ft körüli bruttó fizetést kapnak a magasan képzett, nagy szakmai tapasztalattal rendelkező dolgozók. Elvétve fordul elő ennél magasabb kereset, csak többévi gyakorlat, folyamatos éjszakázás és túlóra mellett az igen kockázatos munkakörökben. Az egészségügyi dolgozók gyakran több egészségügyi intézményben is dolgoznak, ami a törvényes 168 óra helyett 300 óra-csaknem a törvényes munkaidő kétszeresének ledolgozását - is jelenti sok esetben. Más intézményekben pedig, ahol nincs túlórára lehetőség, ott az alapbéren felül nincs több kereset.

A keresetek egyik hónapról a másikra is jelentős eltérést mutatnak. A levélben kérik annak részletes bemutatását, hogy a jelzett keresetekből mennyi volt a főállás keretében kapott alapbér,mennyi volt az, amit már egy másik állásban kaptak alapbérként, mennyi volt a túlórák száma,mennyi volt a kifizetett műszakpótlék, és mennyi egyéb pótlék az, amennyit a szakdolgozók és a mentésben dolgozók egyéb okból – a munka különösen megterhelő módja miatt kaptak, pl. a 3 műszakban dolgozóknak járó ápolási pótlék, az intenzív terápiás, a kivonuló mentősök sürgősségi pótléka, pszichiátriai és egyéb pótlékok, stb.

Tájékoztatást kérnek arra vonatkozóan is, hogy a sajtótájékoztatón elhangzott alapbérek- az utólagos tisztázás alapján keresetek – átlagosan hány óra ledolgozott munkát jelentenek pl a 4-6 éves, vagy 20-21 éves szakmai gyakorlattal rendelkező okj-s vagy diplomás ápolók esetén, ugyanis a bértábla szerinti bér és a sajtótájékoztatón elhangzott kereset között olyan nagy a különbség, hogy alaposan feltételezhető, hogy ezt a keresetet a törvényes munkaidőt lényegesen meghaladó ledolgozott munkaidő esetén viszik haza, akár túlórában, akár úgy dolgoznak többet, hogy több állást vállalnak.

Javasolják, hogy a fentiekben megjelölt adat tartalommal történő kormányzati adatszolgáltatásra a jövőben rendszeresen, legalább évente kétszer, az első, és a második félévi időszakra vonatkozóan kerüljön sor. Ezáltal rendszerszerűen elkerülhetővé válnak a félreérhető adatközlések, reálissá tehető az érintett dolgozók és nem utolsó sorban a közvélemény hiteles tájékoztatása, tárgyszerűvé válhat az érdekegyeztetés.

A dolgozók által végzett túlmunka ma már olyan mértékű, ami nemcsak a saját életüket, hanem a betegek ellátását, életét is veszélyeztetheti. És nemcsak a megélhetés érdekében vagy a munkáltatói kényszer miatt vállalt túlmunka jelent egyre nagyobb terhet, hanem a munkaintenzitás folyamatos növekedése is, hiszen a szakdolgozói körből való folyamatos elvándorlás az itt maradtakat egyre nagyobb munkaintenzitásra kényszeríti. A dolgozók jövedelmének igen jelentős része nem az alapbérből, hanem túlmunkából, éjszakai műszakok pótlékából származik. Ezért továbbra is kérik, hogy a helyzet gyors javítása érdekében kerüljön sor a dolgozók olyan béremelésére, hogy a törvényes munkaidő alatt egy állás vállalásával keressék meg azt a jövedelmet, amelyet most csak jelentős túlmunka révén tudnak elérni, hogy a betegek is nyugodtak lehetnek, hogy jól felkészült szakemberek fogják őket gyógyítani, és nemcsak külföldi kórházakban juthat nekünk a gondoskodásukból.

Jelzik azt is, hogy a korábban megküldött követeléseiket továbbra is érvényesnek tekintik, mivel az előrehozott bérfejlesztést gesztusértékűnek, de nem a problémák valós megoldását eredményező intézkedésnek tartják.