Így gyógyították az epilepsziát az ókori rómaiak
Míg az inkák koponyalékeléssel próbálták kiűzni az epilepszia szellemét, az ókori rómaiak „csak” kannibalizmushoz folyamodtak, írja a Telex.
„A gladiátorok vérét úgy isszák az epilepsziások, mintha az élet leve lenne” – írta az idősebb Plinius. Mivel a gladiátorok jellemzően fiatal, erős, egészséges férfiak voltak, úgy gondolták, hogy ha valaki ezt az életerőt a halál pillanatában le tudja csapolni, a fiatalosság és erő egy része átszáll belé. Érdekes értelmezése az „az vagy, amit megeszel” mondásnak.
Az első és a hatodik század között több teológiai és orvosi író számolt be arról, hogy a rómaiak gladiátorvért és -májat használnak az epilepsziások kezelésére. A halott gladiátorok vérének csodás tulajdonságokkal való felruházása valószínűleg az etruszk temetkezési szertartásokból fakad. Bár ezek hatása a Római Köztársaság idejére elhalványult, a gladiátorok vérének mágikus felhasználása évszázadokon át folytatódott. Nemcsak az epilepsziások, egészséges emberek is fogyasztották, akik életerősebbé akartak válni.
A gladiátorharcok betiltása után, Kr. u. 400 körül hasonló szertartásos gyógyításokat végeztek kivégzett, főleg lefejezett férfiakkal. A kora újkori orvostudományi tankönyvekben, de még a 19. és a 20. század eleji népi irodalomban is jelentek meg alkalmi jelzések dokumentálják ennek az ősi mágikus gyakorlatnak a létezését egészen a modern időkig.
Mivel az epilepszia spontán is gyógyulhat, és a tünetei egyébként sem állnak fenn mindig, valószínűleg volt olyan alkalom, amikor ez a gyógymód „segített” a betegeken, így igazoltnak érezték a használatát.
További részletek a Telex cikkében, amely a Journal of the History of the Neurosciences nyomán készült.