hirdetés
2024. március. 29., péntek - Auguszta.
hirdetés

Houston, van egy kis gond: vénás trombózis az űrben!

A Nemzetközi Űrállomás egyik asztronautájánál egy rutin ultrahang során vénás trombózist diagnosztizáltak. Lássuk, hogyan oldotta meg a nehéz feladatot a földi orvoscsapat!

A New England Journal of Medicine (NEJM) adott hírt arról, hogyan kezelte a földi orvoscsapat a Nemzetközi Űrállomás egyik asztronautájának vénás trombózisát.

Csaknem két hónapja tartózkodott már az űrben az az asztronauta, akinél egy vaszkuláris kutatási programhoz kapcsolódó ultrahangvizsgálat során a bal oldali vena jugularis interna (VJI) obstruktív trombózisát mutatták ki. Az űrhajós nem tapasztalt fejfájást vagy arcpírt, és családi anamnézisében sem szerepelt vénás thromboembolia, azaz teljesen váratlanul alakult ki a thrombus. A földi orvoscsapat azonnal megkezdte a kezelési lehetőségek mérlegelését, amit azonban lényegesen korlátozott, hogy az űrállomáson 20 darab 300 mg-os enoxaparin ampulla volt csak a gyógyszeres szekrényben, de antikoagulációt visszafordító szer egyáltalán nem. Az űrhajós azonnal megkezdte napi 1,5 mg/kg enoxaparin alkalmazását, így minden egyes ampulla három napra volt elegendő. Az exonaprin adagját amelyet 33 nap múlva 1 mg/kg-ra kellett csökkentenie, amíg egy szállító űrhajóval az orális apixaban, illetve a protamin és prothombin komplex koncentrátum is megérkezik. A kezelést a szállító űrhajó megérkezését követően 42 nappal a thrombus diagnosztizálását követően napi kétszer 2,5 mg apixabanra változtatták (ez már 3 hónappal a diagnózist követően történt).

Fotó: 123rf
Fotó: 123rf

A véna először a 47. napon mutatott átjárhatóságot Müller-manőver során, de a spontán átjárhatóság még 90 napos antikoaguláns kezelést követően sem volt biztosított. Az apixaban adagolását 4 nappal a visszatérés előtt leállították, majd a Földre érkezést követően 10 nappal már eltűnt a thrombus. Az eset rávilágít az űrmedicina feladatainak komplexitására, például a nem-evidencia alapú döntéshozatal szükségességére, a földi radiológus által irányított, de az űrhajós által végrehajtott képalkotó vizsgálatok elvégzésének szükségességére, valamint azokra a problémákra, melyeket az űrhajón rendelkezésre álló fecskendők korlátozott száma, valamint a felületi feszültség miatt a folyadékok fecskendőbe történő felszívásakor jelentkező problémák jelentettek. Az eset rávilágított továbbá fontos hiányosságokra a keringés és a hemosztatikus fiziológia területén rendelkezésre álló ismereteink vonatkozásában, amelyek különösen hosszabb űrutazások, például a Mars-misszió esetében bizonyulhatnak fontosnak.

(forrás: MedicalOnline)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés