Hiányzó protokollok és utánkövetés a magyar öngyilkosság-megelőzésben
Bár az országos öngyilkossági halálozás csökkent, a fiatal felnőttek körében nőtt az áldozatok száma, miközben a vezető budapesti centrumkórházakban nincsenek írásba foglalt eljárásrendek és nemzetközi szűrőeszközök a kísérletet túlélők biztonságos ellátására és utánkövetésére, írja a Telex.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2025-ben a 25-29 évesek körében az öngyilkosság volt a vezető halálok, az esetszám 56-ról 67-re emelkedett. Bár ez a növekedés a kis esetszámok miatti statisztikai ingadozásnak is betudható, és az adatok tizenöt éves távlatban nem mutatnak kiugrást, a stagnálás rámutat arra, hogy a megelőzés terén nincs előrelépés.
Pusztai Emese aktivista közérdekű adatigényléseiből kiderült, hogy három meghatározó fővárosi centrumkórház – a Péterfy, a Szent Imre és a Szent János kórház – sürgősségi osztályán sincs írásos, helyi protokoll a kísérletet túlélők ellátására. Az intézmények többségében nem alkalmaznak validált rizikóbecslő kérdőíveket, a pszichiátriai konzílium elrendelése, a hazabocsátás feltételei és az akut krízisbe került kiskorúak ellátása egyaránt az ellátóorvos egyéni mérlegelésére van bízva.
Emellett egyik kórházban sem működik olyan utánkövetési rendszer, amely a hazabocsátást követő, kritikusan veszélyes napokban nyomon követné a betegek állapotát. A KSH nem tartja nyilván, hányan vetnek véget életüknek a pszichiátriai elbocsátás utáni időszakban, ami jelzi az átfogó adatgyűjtés hiányát.
A Semmelweis Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem kutatói szintén megerősítették, hogy egységes nemzeti protokoll hiányában a szuicid veszély felismerése nagymértékben az orvosok egyéni megítélésétől függ, ez pedig komoly ellátási egyenlőtlenségekhez vezet, írja a Telex.
