Ha vezet, akkor csak vezessen!
Sokunknak ismerős kép, amikor a volán mögött ülő személy telefonál, időnként forgolódik vezetés közben és a hátsó ülésen ülő gyermekére is figyel. Tudományos kutatás nélkül is belátható, mennyire veszélyes gyakorlat ez, de egy friss vizsgálat is megerősítette.
Az már csak ráadás, hogy az autóban utazó gyermek sem a neki megfelelő, előírás szerinti biztonsági ülésben ül – hozták nyilvánosságra a Pediatric Academic Societies (PAS) Washingtonban megrendezett éves kongresszusán.
A michigani egyetem kutatói több mint 600 szülő megkérdezésével térképezték fel, milyen tényezők vonják el figyelmüket a vezetéstől, melyek gyermekükkel, a gyermekneveléssel kapcsolatosak, használnak-e a gyermek életkorának megfelelő utasbiztonsági eszközöket, illetve szenvedtek-e már el közlekedési balesetet. „Külön figyelmet szenteltünk annak, mi vonhatja el a figyelmét a vezetéstől egy tizenéves autósnak. Ugyanakkor azt tapasztaltuk, hogy legalább ekkora probléma, amikor a szülő utaztatja az autójában gyermekét vagy foglalkozik más módon vele, az 1 és 12 éves gyermekek ugyanis gyakori okai annak, ha a sofőr nem tud megfelelően a közlekedési körülményekre koncentrálni. Ez pedig sajnos a baleseti statisztikákban is megmutatkozik” – hangsúlyozza a vizsgálatot prezentáló dr. Michelle L. Macy, a Michigan University sürgősségi és gyermekgyógyászati osztályának munkatársa, a Mott Gyermekkórház orvosa.
A felmérésre akkor került sor, amikor a szülők gyermeke valamilyen egyéb ok miatt állt kezelés alatt a két michigani sürgősségi osztály egyikén. Azt kérdezték, hogy a szülő hány olyan alkalomra emlékszik az elmúlt egy hónap során, amikor gyermeke elvonta a figyelmét autóvezetés közben. Ilyen alkalomnak minősült, ha telefonon beszélt gyermekével (akár kihangosítóval, akár anélkül), szöveges üzenetet írt vagy netezett, közvetlenül gondoskodott gyermekéről (gondozta, etette, felvette a leesett játékot), mutatta az utat (műholdas rendszer vagy térkép segítségével), illetve CD-t vagy DVD-t cserélt. A vizsgálat készítői ezen kívül arra is rákérdeztek, hogy a szülő ragaszkodik-e ahhoz, hogy gyermeke bekapcsolja a biztonsági övet, milyen típusú utasbiztonsági berendezéseket használnak, illetve milyen motivációk alapján dönt arról, hogy betartja-e az erre vonatkozó szabályokat. Ezen kívül gyűjtötték a demográfiai adatokat (iskolázottság, jövedelem, etnikai hovatartizás stb.).
A szerzők az alábbi következtetéseket tették:
- - A megkérdezettek csaknem 90 százaléka ismerte el, hogy legalább egyszer előfordult vele az elmúlt hónapban, hogy valamilyen technikai eszköz elvonta a figyelmét a vezetéstől, miközben gyermeke is az autóban ült.
- Azok a sofőrök, akikkel ilyesmi elő szokott fordulni, nagyobb arányban váltak korábban autóbaleset részesévé.
- Azokban a családokban, ahol nem használják a törvény által előírt biztonsági eszközöket, 2,5-szer nagyobb annak esélye, hogy valami elvonja a járművet vezető szülő figyelmét, mint ott, ahol szabályosan utazik a gyermek.
- Azok a szülők, akik mindig bekötik saját biztonsági övüket, nagyobb arányban válaszolták, hogy gyermekük is az életkorának megfelelő gyermekülésben utazik.
- Azok a szülők, akik a „belső indíttatást” jelölték meg a szabálykövetés legfőbb motivációjának („Azért döntöttem így, mert én ezt tartom helyesnek, ezt akarom”), szignifikánsan nagyobb arányban válaszolták azt, hogy gyermekeik esetében is ragaszkodnak az életkornak megfelelő utasbiztonsági eszközök használatához, mint azok, akik külső nyomásra járnak el szabályosan („Nem akarom, hogy valaki szóljon miatta”).
- Az etnikai kisebbséghez tartozó szülők kevésbé ragaszkodnak ahhoz, hogy gyermekeik mindig szabályosan és biztonságosan utazzanak, szemben a fehér bőrű szülőkkel. Ez utóbbi különbség akkor is fennállt, ha figyelembe vették az iskolázottság, a gyermek életkora, a biztonsági eszközök használatának motivációja és a személyes biztonságiöv-használat befolyásoló hatását is.
„Aggasztó adat, hogy az általunk vizsgált populációban az etnikai hovatartozás jelentős szerepet játszik abban, hogy valaki használja-e a biztonsági övet. E különbség nem magyarázható pusztán az iskolázottság vagy a jövedelem eltérő voltával” – emeli ki dr. Macy, aki azt is hozzáteszi, hogy további adatokra van szükség azzal kapcsolatban, hogy a szülői motiváció miként hat közre abban, hogyan utazik a gyermek a járműben.
