Ha van orvos a családodban...
Ha mindenki akkora hozzáférést kapna az egészségügyi szaktudáshoz, mint azok, akiknek a családjában van orvos, 18 százalékkal csökkenhetnének az egészségügyi egyenlőtlenségek, írja a Qubit.
Még a fejlett országokban is egészségesebbek, tovább élnek és az egészségi állapotukhoz képest több egészségügyi ellátást kapnak azok, akik többet keresnek. Magyarországon is fennáll ez a kapcsolat, sőt a magasabb keresetűek nemcsak hogy egészségesebbek, de több egészségügyi ellátást is vesznek igénybe a társadalombiztosítási rendszerben. Ugyanakkor egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy miért létezik ez az egyenlőtlenség olyan országokban, ahol egyébként mindenki számára ingyenes és szabadon hozzáférhető az egészségügyi ellátás.
Egy februárban megjelent műhelytanulmányban azt vizsgálja három kutató svéd adatok alapján, hogy mekkora szerepe lehet ebben az egyenlőtlenségben az egészségügyi szakértelemhez való családon belüli hozzáférésnek.
Általában igaz az, hogy az orvosok és ápolók rokonai egészségesebbek. Ez nyilván nem akkora szám, hiszen az orvosok családjai átlagosan nagy valószínűséggel jobban képzettek és többet keresnek, mint mondjuk a villamosvezetők családjai. De ugyanez az összefüggés akkor is megmarad, amikor rengeteg mérhető változót figyelembe vesznek, beleértve például az egyének saját keresetét, képzettségét, lakhelyét. De ez azért még közgazdászoknak nem elég meggyőző, ezért a kutatók két további stratégiát is kitaláltak. Először azt használják ki, hogy Svédországban lényegében lottón dől el, hogy kit vesznek fel az orvosi egyetemre. Azokban az években, amikor túl sok jelentkezőnek voltak a lehető legjobb jegyei, véletlenszerűen választották ki, hogy kit vesznek fel az orvosi egyetemekre. Emiatt pedig véletlenszerű, hogy melyik családban lesz orvos és melyikben nem. Az orvosi egyetemekre véletlenszerűen felvett emberek családjában a következő években jelentősen javul egy sor egészségügyi mutató. Például 3 százalékponttal kevesebb a szívinfarktus, 5 százalékponttal kevesebb a szívelégtelenség és 27 százalékkal nagyobb eséllyel szedik azokat a gyógyszereket, amik megelőzhetik az infarktust. De a fiatalabb rokonok is jól járnak: például 20 százalékponttal nő azok aránya, akik a HPV-oltást kapnak, és a gyerekek ritkábban kerülnek kórházba.
Mivel ezzel a módszerrel, csak viszonylag rövid távon tudják vizsgálni a családon belül lévő orvos hatásait (mivel csak az utóbbi másfél évtizedben volt lottó az orvosi egyetemekre), a kutatók egy második stratégiát is bevetnek. Megnézik, hogyan változik egy svéd egészségi állapota akkor, amikor a családjában megjelenik (végez az egyetemen) egy orvos, ahhoz képest, ha egy jogász végez a családban. A szerzők kiemelik, hogy ezek a hatások fokozatosan jelennek meg, ami azt jelentheti, hogy az orvos megjelenése miatt a családtagok viselkedése változik meg, és elkezdenek egészségesebben élni, ami csökkenti a lassan kialakuló és alapvetően az életmódhoz kötődő betegségeknek az esélyét.
A magyar olvasó számára nyilvánvaló kérdés, hogy arról van-e szó, hogy ha van orvos a családban, akkor nagyobb eséllyel vagy gyorsabban kap-e valaki jó minőségű egészségügyi ellátást. Ha ez lenne a háttérben, akkor összességében akár rosszul is járhat a társadalom. A szerzők szerint viszont nem erről van szó: nem kapnak kiemelt ellátást az orvosok rokonai. A kutatók amellett érvelnek, hogy ha megjeleni egy orvos a családban, javul az emberek életmódja, nagyobb hangsúlyt kap a megelőzés, beveszik az olcsó és hasznos gyógyszereket, oltatják magukat, és leteszik a cigarettát, amikor várandósok lesznek.
