Elvált egymástól a gazdagok és a szegények ellátása
A GKI Gazdaságkutató Zrt. Az egészségügy helyzete Magyarországon címmel készített kutatást, amelyet a 168 óra elemez.
A megrajzolt tendenciák, a közzétett statisztikák aligha okoznak meglepetést, hosszú ideje ismert, mennyire rosszak az ország egészségügyi mutatói annak ellenére, hogy számos területen a világ élvonalába tartoznak a magyar orvosok. A kutatás talán legmarkánsabb megállapítása az, hogy az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésben egyre több az akadály, ráadásul az állam érzékelhetően nem is abba az irányba halad, hogy ezen javítson. Elavult struktúrát tart fent, és tudatosan a magánegészségügyi rendszer felé tereli a betegeket, azoknak a szolgáltatásoknak az igénybevételét viszont csak a társadalom egy szűk rétege engedheti meg magának. Annál szűkebb, minél költségesebb az ellátás.
Az elmúlt 13 évben reálértéken 13 százalékkal csökkent az állami hozzájárulás, miközben a magánkiadás a kétszeresére nőtt, az egészségügyi kiadások harmadát az emberek már saját zsebből fizetik.
Az elemzés egyik legelkeserítőbb megállapítása, hogy a vizsgált országokban (Ausztria és a V4) hazánknak a legrosszabb az úgynevezett humán fejlettségi mutatója (az emberi jólét minősége), illetve az egészségügy hatékonyságát jelző egészségügyi fogyasztási indexet tekintve is az utolsók vagyunk.
Magyarországon a születéskor várható élettartam 4,5 évvel (75,8-ra) emelkedett ugyan 2000 és 2017 között, de még így is mintegy öt évvel elmarad az Európai Unió 28 tagországának átlagától, és a többi visegrádi országénál is alacsonyabb. A férfiak átlagosan csaknem hét évvel kevesebbet élnek, mint a nők. A humán fejlettségi mutató az emberi jólét fogalmát a GDP-nél szélesebb körben értelmezi: a születéskor várható élettartamot, az iskolázottságot, az életszínvonalat, a vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó bruttó hazai terméket is figyelembe veszi. Ez a V4-ek közül nálunk a legalacsonyabb. Magyarországon a 15 évnél idősebb lakosság csaknem hatvan százaléka szenved diagnosztizáltan tartós betegségben (magas vérnyomásban például csaknem egyharmada), közülük a 15–34 éveseknek a 33, a 35–64 éveseknek a 61, a 65 évesnél idősebbeknek pedig már a 91 százaléka. A százezer lakosra számított halálozási ráta a teljes magyar lakosság körében 2015-ben 45 százalékkal volt magasabb, mint az uniós átlag, és jelentősen meghaladta a többi visegrádi ország átlagát is. A halálozási statisztikában vezető oknak számító keringési rendszeri betegségek csoportjában a visegrádiak közül szintén Magyarország mutatója a legrosszabb. Bár a daganatos betegségek esetében jóval kisebbek az egyes országok közti különbségek, a magyar érték itt is a legmagasabb, akárcsak az emésztőrendszeri betegségeknél és az öngyilkosságoknál.
A szakértők szerint a megfelelő egészségpolitikai döntések hiányát, az ellátórendszer működésének hibáit leginkább a megelőzhető, valamint az elkerülhető halálozások számának mutatója jelzi. Ez szintén nálunk a legmagasabb, a szlovákokét 14, a csehekét 39, a lengyelekét 43 százalékkal, míg az EU átlagát 89 százalékkal haladja meg.
