Most már a politikusok térfelén pattog a labda

Ma Magyarországon 44 beteg jut egyedi méltányosságból gyógyszeréhez. Az érintettek olyan ritka betegségekben – mint például az enzimpótlást igénylő Hunter-, Pompe- illetve Geucher-kór – szenvednek, a nagyságrendekről pedig talán elég annyi, hogy a Hunter-kórral sújtott hét ember éves gyógyszerköltsége 502, a Gaucher-kórtól szenvedő 24 emberé pedig 1milliárd 701 forintba kerül.

Az egyedi méltányosság alapján finanszírozott ritka betegségek gyógyszeres terápiájára tavaly és idén egyaránt 3,7 milliárd forintot fordít az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), ami az érintettekre lebontva, átlagosan 84 millió forintos támogatást jelent éves szinten.

Hasonlóan jelentős kiadási összeget jelent – évente 10 milliárdot – a 653 nyilvántartott vérzékeny beteg kezelése, akik a hiányzó vérfaktor pótlása nélkül elvéreznének. A legizmosabb tétel azonban nem is a ritka betegségek illetve a vérzékenyek kezelése, hanem a 100 százalékos ártámogatásban részesülő – a betegek által 300 forintos dobozdíj fizetésével kiváltható – gyógyszerek finanszírozása.

Ebből a kategóriából jelenleg 100 ezer ember medicináját támogatják, idén összesen 100 milliárd forinttal. Daganatos betegek kezelésére szolgáló készítmények, cukorbetegek egy csoportja számára nélkülözhetetlen inzulinok, pszichiátriai gyógyszerek, s biológiai terápiák tartoznak ebbe a körbe, vagy például a valamivel több, mint ezer beteget érintő, krónikus myeloid leukémia, amely gyógyszerének támogatására 6,6 milliárd forintot fordít évente az egészségpénztár.

E támogatási csoporton belül a legdrágább készítmény egyetlen dobozának ára 3,3 millió forint, amit hét olyan medicina követ, amelyek adagonkénti ára jóval egy millió forint fölött van. A hatalmas tételen az sem sokat segít, hogy a gyógyszerkassza lefaragásának jegyében 40 milliárd forintnyi gyógyszer centrumokhoz, tételes elszámolásra került, így a tavalyi 140 helyett, idén már csak 100 milliárd forintot tesz ki ez az egyetlen kiadási sor.

Mindez azonban a gyógyszerre kényszerülők kisebbségét jelenti, hiszen évente 7,5 millió ember vált ki összesen 140 millió receptet. Az érintettek döntő többsége egyébként 55 év feletti.

A Széll Kálmán Terv (SZKT) 1.0 illetve 2.0 alaposan „belemarkolt” a kasszába. Míg az első változat 2012-2013 között 120 milliárddal tervezte csökkenteni a támogatási kiadásokat, ehhez azonban idénre még hozzácsaptak 10, jövőre pedig további 40 milliárd forintot. Mindez
lényegében annyit jelent, hogy a gyógyszerek ártámogatására 2011-ben szánt 317 milliárdos kasszát, amely a GDP 1,17 százalékát jelentette, 2013-ra 0,6 százalékra kívánják csökkenteni. S bár az egészségpénztár számos eszközt bevetett a célok elérése érdekében – amelyek közül a legnagyobb hozadéka talán a vaklicitnek, illetve a preferált referencia ársáv bevezetésének volt – még az idénre kitűzött 83 milliárdos megtakarítás teljesítésével is adós, hiszen már most tudvalevő: az SZKT szellemében, idénre tervezett,”nettó” 219 milliárdos gyógyszerkasszát év végén biztos, hogy túllépik 15 milliárd forinttal. Vagyis idén nem 10, hanem összesen 25 milliárdot kellene még megtakarítani.

Ebből a szempontból két tétel jöhet szóba: a méltányossági keret, amelynek gyógyszereit tételes elszámolásúvá kívánják alakítani, változatlanul biztosítva a rászorulók ellátását, illetve az újabban sokat emlegetett spanyol modell bevezetését. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az adott idő óta piacon lévő, generikus változattal nem – bár alternatív terápiával állítólag igen – rendelkező originális készítmények árát csökkentenék meghatározott százalékkal.

Azt egyelőre még tippelni sem lehet, hogy ebből mekkora megtakarítása származna az OEP-nek, mivel a spórolás mértéke annak kombinációjától függ, hogy mely éveket veszik
figyelembe és hány százalékos csökkentéssel kalkulálnak. A vita most többek között arról zajlik, hogy akár 2002-ban hazánkban megjelent originálisokig menjenek vissza, vagy csak 2004, netán 2006 vagy 2008 legyen a választóvonal.

Az évszámoknak egyébként azért van jelentőségük, mert időben minél közelebb jutunk a mai naphoz, annál nagyobb annak a valószínűsége, hogy a gyártó – mivel csak néhány éve forgalmazza a gyógyszerét, s még mindig nem hozta be a fejlesztés, promóció, prémium együttes összegét – kivonja készítményét az országból. Ráadásul arról sincs döntés, hogy 5-10-15 százalékkal csökkentsék-e az árakat, illetve, hogy ezt esetleg differenciáltan tegyék a drágábbakat nagyobb, az olcsóbbakat kisebb mérsékléssel sújtva. Ez utóbbi pedig azért nem mindegy, mert ennek során a nemzetközi árszint alá süllyedhet az ár, ami a külföldi piacon rontja a gyártó helyzetét, ráadásul beindulhat a paralel kereskedelem.

Ez megintcsak a gyógyszer kivonásához vezethet. S erre már csak azért sem árt ügyelni,
mert az elmúlt hónapokban a hazai gyógyszerpiacot árgus szemekkel figyelők azt tapasztalhatták, hogy az egyébként több országban, a hazai eseményektől teljesen függetlenül bekövetkezett onkológiai szerek hiányának pótlása során állítólag nem az elsők között jutottunk hozzá a szükséges medicinákhoz…

Arról egyébként erősen megoszlanak a vélemények, hogy miként lehet jövőre további 77 milliárd forintot kivonni a gyógyszerkasszából. Persze mindenre található megoldás, de ez a jelenlegi támogatási rendszer gyökeres átalakítása nélkül már elképzelhetetlen. Ennek ódiumát pedig a politikusoknak kell viselniük, akik felmérve egyébként a kényes helyzetet nem véletlenül tétováznak a végső döntések meghozatalával. Holott az idő sürget: július elsejétől el kellene indítani azokat az idénre szóló intézkedéseket, amelyek biztosítják a további 25 milliárd megtakarítását 2012-ben.

Arról a kormány dönt, hogy mi legyen jövőre.