Újabb gyógyszermegszorítás: a hazaiaknak áll a zászló?
Az elmúlt egy év intézkedései nyomán mélyrepülésbe kezdtek a hazai gyógyszergyártók jobbára generikus készítményeinek árai. Kérdés, vajon a tervbe vett további szigorítások során enged-e a magyar gyártókkal szembeni kérlelhetetlenségéből a kormány, vagy sem.
A hazai gyógyszerár- és támogatáspolitika immáron öröknek tűnő dilemmája, hogy bevethetők-e a magyar gyógyszeripar támogatásának eszközeiként, vagy sem. A közelmúlt intézkedései mindenesetre nem kedveztek a hazai cégeknek, hiszen a vaklicites árverseny egyik deklarált célja épp a magyar generikumok árának letörése volt, s ezt a feladatot a végrehajtók sikerrel abszolválták. A kérdés most az, vajon az újabb megszorító csomag összeállításánál hol tervez további szigorításokat a kormány: az innovatív vagy a hazai készítmények piacán?
A Széll Kálmán Terv (SzKT) óriási kihívást jelent a gyógyszerpiac számára. A SzKT 1.0-ás eredeti változat 2012-2013-ban még összesen 120 milliárd megtakarítást irányzott elő, a kívánt cél a 2011-ben 296 milliárdos gyógyszerkassza 183 milliárdra történő csökkentése – volt. A központi költségvetés szakadatlan korrigálása miatt azonban az eredetileg idénre tervezett 83 milliárd mellett további 10, jövőre pedig összesen még 77 milliárd forinttal kellene csökkenteni az ártámogatásra szánt összeget. Amennyiben a célba vett megtakarításokat sikerül végrehajtani 2014-ben már csak 126 milliárd forint fordítható a gyógyszerek árának támogatására!
Nem eszik azonban ennyire forrón a kását! A papír ugyan sok mindent elbír, a valóság azonban némiképp másképp működik, mint a képzelet. Már most látszik például, hogy nehezen jön össze az idénre tervezett 83 milliárdos megtakarítás, amihez még legalább 15 milliárd forint hiányzik. Más kérdés persze, hogy ez azt jelenti, valamilyen módon még ezt is össze kell szedni. Így a dilemma változatlanul ugyan az, mint korábban: érintse az újabb megszorítás a betegeket vagy sem, illetve a két nagy – hazai és külföldi – gyártói csoport közül melyik fizesse inkább a „révészt”?
Úgy tűnik, a kormány most inkább a hazaiaknak kedvezne, amire egyébként már korábban is tettek utalásokat. A kormány egyik márciusi ülésén például a miniszterelnök állítólag azt kérte a Nemzetgazdasági és az Nemzeti Erőforrás Minisztérium képviselőitől, hogy a generikus gyógyszerek gyártóinak további működéshez biztosítsák a szükséges feltételeket. Így talán nem véletlen, hogy a számos beérkezett javaslat közül állítólag több a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének palettájáról kerül a várható intézkedések közé. Ezek egyike a fogyasztói ártól függő minimális térítési díj, vagy ennek egyik lehetséges módozataként – mint arról a MedicalOnline korábban már hírt adott – dobozdíj bevezetése. Ez utóbbival egyébként sikerülhet a 100 százalékos ártámogatásban részesülő gyógyszerek jelenlegi, 300 forintos dobozdíját is felemelni, hiszen ebben a kategóriában az alap fogyasztói árként meghatározott 5000 forintnál lényegesen drágább készítmények találhatók. Ugyancsak hazai javaslat a kiemelt és a normatív támogatási szintek összefésülése, az utóbbi alacsonyabb – 80, 55, 25 százalék – szintjén. Hosszabb távon jelentősebb megtakarítást az úgynevezett spanyol modell alkalmazásával lehet elérni. Ez a gyakorlatban a több mint tíz éve befogadott, generikus változattal mindmáig nem rendelkező originális gyógyszerek árának kötelező, 15 százalékos csökkentését jelentené.
Mindezzel együtt sem jön össze az a 102 milliárd forint, amennyivel idén és jövőre még csökkenteni kellene a kasszát. A politikai döntéshozóknak ráadásul komoly dilemmát okoz, miként tudják mindezt úgy végrehajtani, mintha nem történne semmi.
Amennyiben sikerül megvalósítani a számszaki elképzeléseket közel, s távol Magyarország rendelkezik majd a legalacsonyabb, gyógyszerártámogatásra elkülönített kerettel. A „végcél” elérésekor – 123 milliárdos gyógyszerkasszával – valahol 1997 és 1998 között találjuk magunkat, ekkor emelkedett ugyanis 101-ről 135 milliárdra a gyógyszerkassza tényleges költése.
