Gyógyszergyártói rémálom: jön a sávos befizetés?
Ad absurdum még az is előfordulhatna, hogy az állam egy forintban állapítja meg a társadalombiztosítás gyógyszerkasszájának összegét, s ami ezen felül kiadásként jelentkezik, azt befizetteti a gyártókkal. Ez lenne az úgynevezett sávos befizetés, amellyel eddig csak riogatták a gyártókat, mára viszont reális veszélyé vált a bevezetése.
Sok egyéb befizetendő mellett ugyancsak a 2007-es gyógyszergazdaságossági törvény rendelkezik az úgynevezett sávos befizetés bevezetésének jogintézményéről. Erre elvileg a gyógyszerek ártámogatására az egészségbiztosító pénztár költségvetésében meghatározott keret túllépése esetén kerülhet sor. A jogszabály eredeti változatában még pontosan bekottázták, hogy a túllépés mértékétől függően miként osztoznak egymással a többletterhek vállalásában a vállalatok illetve az állam. Ugyanekkor húztak egy felső határt is – a 2007-es ártámogatásra kifizetett 287 milliárd forint volt ez az összeg – amelyen felül életbe lépne a fenti szankció.
Idővel azonban nem csak a sávos leosztás, de ez a felső határ is eltűnt a törvény szövegéből, így ad absurdum az is előfordulhatna, hogy egy forintban állapítják meg a gyógyszerkassza nagyságát, s ami ezen felül van, azt befizettetik a gyártókkal. Nem véletlen egyébként, hogy bár az elmúlt öt évben – mivel a gyártói befizetések nélküli nettó kasszát rendre túllépték az ártámogatás során – nem egyszer alkalmazható lett volna a sávos befizetés, ám az ezzel való fenyegetésen túl a regnáló kormányok óvakodtak élni a módszer adta lehetőséggel. Egyes szakértők szerint ugyanis akár jogi problémákat is felvethet az állam és a cégek közötti teherviselés meglehetősen egyoldalú megosztása, amelynek oroszlánrészét az utóbbiakra terhelnék.
A gyártói izgalmakat nem csak az okozza, hogy a 20 százalékos és az idén bevezetett spanyol adó, az orvoslátogatók után fizetett díj, valamint a támogatás volumen szerződések révén beszedett összegek után újabb milliárdokat kell befizetniük, hanem az úgynevezett sávosügylet számos tisztázatlan kérdése, amely további milliárdos többletköltséget jelenthet a vállalatoknak. A legfontosabb kérdés, hogy a gyógyszerkassza mely összegét veszik alapul, vagyis honnan számítják a túlköltést. Az úgynevezett nettó gyógyszerkassza 219 milliárd, amit kiegészítenek a gyártói befizetések, amelyek mértéke idén állítólag eléri a 75 milliárd forintot is.
Az egyértelműnek látszik, hogy a gyártói befizetéseket le kell vonni, a külön keretes gyógyszerekre illetve az egyedi méltányosság alapján beszerzett készítményekre fordított összegeket szintén, akárcsak az úgynevezett spanyol módszer révén befutó pénzt. Mivel az egészségpénztár a gyógyszerek bruttó fogyasztói árát támogatja, amelynek része az árrés és az 5 százalékos áfa is, nem tudni, hogy ezeket a tételeket hova sorolják, akárcsak a patikák generikus programjának támogatására szánt 2,7 milliárd forintot, amely egyébként szintén része a gyógyszerkasszának. Jelentős tétel a tételes finanszírozásba átkerült készítményekre a gyógyszerkasszából fordított összeg is, amelyet az előirányzatba nem kalkuláltak be. Ezek a kérdések szakemberek szerint azért fontosak, mert döntő szerepük lehet abban, hogy kire, mekkora befizetendő összeg jut – fizetnie kell-e egyáltalán.
Egyelőre azt sem tudni pontosan, hogy mekkora túlköltéssel számolnak. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár folyamatosan változó kalkulációi szerint idén a legrosszabb esetben 15 milliárd forinttal költenek a tervezettnél többet a gyógyszerek ártámogatására, egyes cégek „számolni tudó” szakemberei szerint ennél kevesebbet, mások viszont megkockáztatják: a túllépés elérheti akár a 30 milliárd forintot is. Az OEP 15 milliárdos előrejelzését meglehetős értetlenséggel fogadták a gyártók, hiszen a pénztár szeptember 27-i közleményében arról adott hírt, hogy „a kassza jelenlegi állása megfelel a várakozásoknak” - vagyis nincs túlköltés. Ez derül ki egyébként egyes szakértői számításokból is, amelyek szerint az év közbeni kemény megszorítások miatt nem szalad túl a kassza, s nem lesz szükség sávos befizetésre. Ez az utóbbi helyzet lehetőséget adna egyébként arra, hogy korrigálják a jogszabályt, s visszatérve az eredeti jogalkotói célhoz valamint normaszöveghez, egy alsó küszöb beiktatásával valóban csak az előző évihez mért túlköltést kelljen finanszírozni
Gyártói berkekben azt is izgalmas kérdésnek tartják, vajon milyen elv alapján jut majd az egyik cégre több, a másikra kevesebb befizetési kötelezettség. A törvény szerint azé a nagyobb teher, aki nagyobb arányban részesül – ártámogatás formájában – a gyógyszerkasszából. Ezzel szemben van olyan nézet is, amely szerint azt kellene vizsgálni, hogy ki „hasított” a korábbinál nagyobb részt a rendelkezésre álló keretből, mondván, nyilván miattuk szállt el a kassza.
A cégek egyébként jól érzékelik a tendenciát: idén kimunkálják és begyakoroltatják velük az újabb befizetési technikát, jövőre pedig a már most tarthatatlannak látszó, nettó 158 milliárdos gyógyszerkassza üzembiztos „szárnyalását” immár a sávossal bővített adóbefizetéssel velük tartatják karban.
Az akció egyébként a kormány számára sem veszélytelen. Klinikai vizsgálatokat, forgalombahozatali engedélyeket, gyártást visznek ki Magyarországról. „Rövidül a cérna” fogalmazott az egyik neve elhallgatását kérő szakember. Lassan október közepe, s a cégek – köztük a hazaiak is! – nem tudják megmondani tulajdonosaiknak, milyen újabb befizetési kötelezettséggel kell számolniuk még idén. Az előztes kalkulációk szerint a túlköltésből 3 milliárdot kellene állnia az OEP-nek, ugyancsak 3-3 milliárdot a kisebb generikusoknak illetve a magyarországi gyártóknak, míg a külföldi cégekre 6 milliárd jutna.
