Génkutatók aranybányája az ikerkutatás
Az ikrek, mint az egy magyar iker kutatópáros vizsgálataiból kiderül, csodálatos kísérleti alanyai az öröklődés kutatásának, írja a Magyar Nemzet.
Augusztus első hétvégéjén tartották a világ legnagyobb ikertalálkozóját az ohiói Twinsburgben. A rendezvényre a többtagú ikercsoportok mellett általában kétezer ikerpár érkezik főként az Egyesült Államokból. A CNN riportja szerint az ikrekén kívül a fesztiválon részt vevő második legnépesebb csoport a tudományos kutatóké, akik a legkülönfélébb vizsgálatokat folytatják a résztvevőkön.
Néhány évvel ezelőtt magyar kutatók is részt vettek a twinsburgi ikerfesztiválon. Tárnoki Ádám és Dávid maguk is egypetéjű ikrek, a Semmelweis Egyetem Radiológiai Klinikájának adjunktusai.
– Az ikerkutatás jelentősége nem csökken, hanem egyenesen nő. Az utóbbi években egyre inkább a figyelem középpontjába kerülnek az úgynevezett epigenetikai vizsgálatok, amelyekhez az ikrek ideális kísérleti alanyokat szolgáltatnak – érvel Tárnoki Ádám Domonkos.
A világon (a sclerosis multiplextől kezdve a rák különféle típusain át az epilepsziáig) számos betegség vizsgálatára használják az ikreket. Mások a bélbaktérium-flórát kutatják ezen a módon.
Az ikerszülések gyakoriságában lassú növekedés tapasztalható az utóbbi évtizedekben, de ennek oka továbbra sem tisztázott.
– Mi legutóbb a gerincsérv és az alvászavar kapcsolatát vizsgáltuk. Körülbelül száz ikerpár vett részt alvásvizsgálaton, majd a nyaki és háti gerinc MR-vizsgálatát végeztük rajtuk gerincsérvet és egyéb elváltozásokat keresve. Úgy tűnik ugyanis, hogy az alvászavar és a gerincsérv együtt jár, ugyanakkor nem világos, hogy melyik az ok és melyik az okozat – hoz példát kutatásaikra Tárnoki Ádám. – Emellett vizsgáljuk például a pajzsmirigy és a máj rugalmasságát (és e jelleg örökletességét) ultrahangos módszerrel, valamint a szívkoszorúerek elmeszesedését (amely az infarktusra hajlamosít). Utóbbi kutatást százöt tünetmentes ikerpáron végeztük el a városmajori szív- és érgyógyászati klinikán, és kiderült, hogy öt alanynak olyannyira el voltak záródva a koszorúerei, hogy műteni kell őket. Ha nem vettek volna részt a vizsgálatban, talán csak az infarktusuk pillanatában derült volna ki, hogy veszélyben vannak. Egyébként most úgy tűnik, hogy a meszes típusú, az infarktus szempontjából kevésbé veszélyes lerakódások (plakkok) gyakorisága jobban öröklődik, míg a koleszterindús (infarktust gyakrabban okozó) plakkok kevésbé függnek a genetikától, inkább a környezet és az életmód következményei, tehát jobban tudjuk befolyásolni őket.
