Feji és nyaki rákok transzplantált betegekben
Azok a betegek, akikben valamely szolid szerv átültetése után feji vagy nyaki rák alakul ki, nagyobb valószínűséggel tartoznak a nem dohányzók és az alkoholt nem fogyasztók közé, mint a transzplantáción át nem esett betegek, és kisebb az esélyük az egy éves túlélésre – ezt mutatta ki a detroiti Henry Ford Kórház kutatócsoportja.
Húsz évnyi adat áttekintése alapján a kutatás egyik eredményeként kiderült: a torok, a mandulák és a szájüreg daganatai agresszívebbek a transzplantáció recipienseiben, mint az átlag betegekben, és ez a szervkilökődést gátló hosszú távú immunszuppresszív kezelés eredménye.
Azokban a transzplantáción átesett betegekben, akiknek bőrrákja alakult ki a feji vagy a nyaki régióban, nagyobb volt a valószínűsége a többszörös lézióknak, mint más személyekben. A szervátültetés után a betegek összesen 2,6 százalékában keletkezett valamilyen típusú feji vagy nyaki rák – írja a Newswise.
Bár a feji vagy a nyaki rák kockázata kicsi, ez a vizsgálat arra hívta fel a transzplantáltak figyelmét, hogy ha bármilyen elváltozást vesznek észre a bőrükön, vagy tartósan fáj a torkuk, a fülük, vagy nyelési problémáik vannak, vizsgáltassák ki magukat, mivel e jelek mind lehetnek a feji vagy a nyaki rák tünetei.
„A szervátültetés és az immunszuppresszív kezelés haszna azért jóval nagyobb, mint a feji vagy nyaki rák kockázata a transzplantáltakban. A vizsgálatunk arra mutat rá, hogy az ilyen rákok veszélye miatt rendszeresen szűrni kell a szervátültetett betegeket, és rák esetén agresszív kezelést kell alkalmazni” – mondta dr. Robert Deeb, a Henry Ford Kórház gégésze, a vizsgálat egyik szerzője.
Az egyre hatékonyabb immunszuppresszív kezelések jelentősen meghosszabbították az átültetett szerv és a recipiens életét. Éppen a hosszabb túlélés miatt azonban megnőtt az immunszuppresszió hosszú távú szövődményeinek gyakorisága, s ezek közé tartoznak a feji és nyaki rákok is. E rákok teszik ki a transzplantáció utáni rosszindulatú folyamatok 4–6 százalékát.
Ha fellép ez a szövődmény, akkor a transzplantált betegeknek sokszor nehéz dilemmával kell szembenézniük: abbahagyják-e az immunszuppresszív kezelést a rák gyógyítása érdekében, annak tudatában, hogy ezzel növelik a szervkilökődés veszélyét? A bőrrákok többségében szerencsére nem szükséges abbahagyni az immunszuppressziót.
Dr. Deeb és dr. Vanessa G. Schweitzer ahhoz, hogy jobban megértsék a transzplantáció után kialakuló feji és nyaki rákokat, átfogó áttekintést készítettek 3639 olyan betegről, akikbe kórházukban 1990 és 2011 között szervet ültettek be. Az elektronikus adatbázis alapján 20 éven át követni tudták, hogy kikben alakult ki szolid szerv átültetése után feji vagy nyaki rák. Összesen 95 ilyen beteget találtak, akik közül 78-nak bőrrákja, 17-nek pedig egyéb feji vagy nyaki rákja alakul ki. A bőrrák leggyakrabban az orcákon és a skalpon fejlődött ki. Az ilyen betegek több mint felében többszörös léziókat találtak a fejen és a nyakon. A rákot átlagosan 61 éves korban diagnosztizálták, és a transzplantáció és a diagnózis között eltelt átlagos időtartam 48 hónap volt. A felső légúti-emésztőrendszeri régióban, azaz a szájban, a nyelven és a torokban 17 betegnek alakult ki rákja; az ő esetükben átlagosan 60 éves korban diagnosztizálták a daganatot, 66 hónappal a transzplantáció után. A transzplantált rákos betegek közül egy évvel a diagnózis után szignifikánsan kevesebben voltak életben, mint a hasonló rákban szenvedő, nem transzplantáltak közül.
Érdekes megfigyelés volt, hogy a transzplantált felső légúti-emésztőszervi rákosok körében kevesebb dohányos és alkoholizáló személy volt, mint a nem transzplantáltakban. Ez azért említésre méltó, mivel a feji és nyaki rákok a nem transzplantált betegek 75 százalékában a dohányzásnak és az alkoholfogyasztásnak tudhatók be. Az, hogy a transzplantáltak esetében mind a dohányzás, mind az alkoholfogyasztás ritka volt, azt jelzi, hogy esetükben az immunszuppressziónak volt döntő szerepe a rák kialakulásában.
