„Ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál...”

Minden második beteg gyermeket szociális indokok miatt látnak el a fővárosi Bethesda Gyermekkórházban, sok családnak még arra sincs pénze, hogy kiváltsa az orvos által felírt gyógyszereket. Ám egyáltalán nem mindegy, hogy egy-egy kisgyermek „honnan érkezik”, milyen körülmények között él. A kulturális különbözőség okán másképp kell kommunikálni, különféle módszereket, eszközöket kell alkalmazni ahhoz, hogy az egészségügyben dolgozók valóban segíthessenek egy-egy rászoruló kisgyermeken, illetve annak családján – hangzott el a Magyar Faluegészségügyi Tudományos Társaság konferenciáján, amelynek témája a cigányság és az egészségügy kapcsolata volt. Nagyon fontos, hogy amennyiben cigány kisgyermeket kezelnek, az orvosok és a nővérek ismerjék a kulturális különbségeket – állítja dr. Fogarasi András, a Bethesda Gyermekkórház tudományos igazgatója, aki – mint később kiderült – egy tíz évesen örökbefogadott cigány kislány édesapja is.

Mésképp’ mások

Az eltérő szokások közül az egyik legszembetűnőbb, hogy például látogatóba nem egy-egy hozzátartozó, hanem az egész család érkezik, hisz a hagyományok szerint a beteget gyakorlatilag kötelező felkeresnie minden családtagjának. Széles annak is a spektruma, vajon miként reagálnak, amikor kiderül: krónikus betegségről van szó. A családok egy része elfogadja ezt az állapotot és szeretettel veszi körül a kis beteget, de arra is volt már példa Fogarasi András praxisában, hogy az édesanya könyörgött: gyógyítsa meg a kicsit, mert az édesapja csak akkor veszi a nevére, ha egészséges. A gyerekek ellátása során nem csak a sok látogató, a szokottnál viharosabb érzelemnyilvánítás okoz problémát – sorolja, hanem az is, hogy gyakran két szinten zajlik a kommunikáció: miközben az orvos magyarul tájékoztatja a hozzátartozókat a beteg állapotáról, a terápia menetéről, közben a családtagok egymásnak fordítják cigány nyelvre a hallottakat. Gondot okozhat az is, ha az orvos nincs tisztában azzal, ki az adott család legkompetensebb személye, akivel érdemben tárgyalhat a betegről. Nem biztos ugyanis, hogy ezek a szülők lesznek, előfordul, hogy például az idős nagymamáé a döntő szó minden kérdésben.

Ki a cigány?

Szociológiai megközelítésben – mondta, s írta is korábban Krémer Balázs - cigány az, akit valamiféle külsődleges jegyek alapján mások cigánynak tartanak. A Debreceni Egyetem szociológusa nem értett egyet Fogarasi Andrással, szerinte ugyanis a kulturális különbségek hangoztatásával eltoljuk magunktól a felelősséget, mondván: egy adott kultúra megváltoztatása amúgy is hosszú ideig tart. Lehet – tette hozzá  –, hogy nem is a cigányokkal, hanem a többségi társadalommal van a baj, saját frusztrációinkkal, gőgünkkel, szorongásainkkal, identitás zavarainkkal. A probléma veleje a nyomor, a napi veszélyeztetettség – aminek nincs etnikus karaktere. Krémer Balázs szerint eufémizmus mélyszegénységről beszélni, akkor, amikor nyomorról van szó. Az is igaz – tette hozzá, hogy szerinte ez nem több millió embert, „csak” 500-800 ezret érint.

Praxis a terepen

A Heves városában háziorvosként dolgozó Szabó János betegeinek 20 százaléka cigány, míg Átányban, ahol helyettesítőként végzi munkáját, ez az arány 60 százalék. Fogarasi Andrással egyetértve szintén kulturális különbségeket említ, s azt, mennyire fontos ezek ismerete. Sorolta is, hogy mire gondol: a család szerkezete, az ünnepek, a hagyományok és szokások, rítusok és vallás, de fontos tisztában lenni azzal is, vajon a cigány emberekben milyen kép él a betegségekről, van-e jelentősége számukra az egészségüknek – az egészségnek. Példákat is említett, mi mindenre kell odafigyelni. Egy cigány asszony például nem állhat „farral-háttal” a férfinépnek, s ez az injekciózásnál gondot okozhat. A megoldás, ha az oltást karba kapja és a nővérke adja be. A vizsgálatnál problémát jelenthet, hogy serdülőkoruktól a gyermekek nem vetkőzhetnek le a szüleik előtt, nem mutathatják meg a hónukat, combjukat – s a szülők szintúgy nekik. Azt, hogy mi a baja a gyermeknek, vagy fiatalembernek nem ő mondja el az orvosnak, hanem a háta mögött álló nagymama. Mint ahogy arról is közösen dönt a család, milyen gyógymódot fogadnak el, s ebben is a rangidősnek van döntő szava.

Tudomásul kell venni, figyelmeztetett Szabó János, a halállal kapcsolatos hiedelmeket és szokásokat. Azt például, hogy a haldoklóval minden volt haragosa ki akar békülni, s még akkor is ragaszkodnak látogatásához, ha tényleges kommunikációra már nincs mód. Otthon zajlik a virrasztás és azt is tudomásul kell venni, hogy halottaikat otthonról temetik. Mindennek tudható be, tette hozzá, hogy több évtizedes praxisa alatt nem is találkozott körükben kóros gyászreakcióval.

Hogy mi akadályozza egészségügyi ellátásukat? A hagyományok és szokások tisztelete mellett a mélyszegénység, s az alapvető egészségügyi ismeretek gyakori hiánya. Ehhez képest a szociológusok, szociális munkások és orvosok részvételével megtartott konferencián kiderült: még egy olyan csekélység eldöntése sem megy simán, hogy vajon a diskurzus romákról vagy cigányokról szóljon-e.