Érdemes figyelni a szőrös-tollas gyógyszerkutatókat
Lényegesen elterjedtebbek az öngyógyítás különböző formái az állatok körében, mint korábban gondolták - állítja Mark Hunter, a Michigani Egyetem ökológusa, aki szerint a jelenség tanulmányozásával hasznos következtetésre lehet jutni az emberre nézve is.
Az állatok részben ösztönös, részben tanult módon kezelik az őket megtámadó nyavalyákat. A csimpánzokról évtizedek óta tudják, hogy betegség esetén gyógyító hatású növényeket gyűjtenek, miként a hangyák és a méhek öngyógyító praktikáját - tűlevelű fák antimikrobiális, baktériumpusztító gyantájával bélelik ki fészküket - is régóta ismerik már. A kutató vezetésével végzett vizsgálatok azonban kiderítették, hogy az "állati gyógyszerészek" listája sokkal hosszabb, mint eddig feltételezték, ráadásul ténykedésük hatással van mind az ökológiai rendszerekre, mind a gazdaállatok, illetve az élősködők evolúciójára.
A ScienceDaily tudományos portál által ismertetett tanulmányban a tudós hangsúlyozta, mivel a növények jelentik a jövőbeli gyógyszerek ígéretes forrását, az állatok öngyógyító gyakorlatának megfigyelése az emberi betegségek elleni új szerek felfedezéséhez vezethet.
"Ha állatokat látunk a természetben keresgélni, felmerülhet a kérdés, vajon éppen a zöldség- és gyümölcsboltban válogatnak-e, vagy pedig patikushoz fordultak segítségért - érzékeltette Hunter. - Nagyon sokat tanulhatunk tőlük a paraziták elleni módszerekről pusztán azzal, hogy figyeljük őket."
Az ökológus utalt egy másik, korábban közzétett tanulmányra, amely szerint verebek és pintyőkék magas nikotintartalmú cigarettacsikkel egészítik ki fészküket, hogy csökkentsék az atkafertőzést. A parazitáktól hemzsegő pompás királylepke pedig tojásait eleve az élősködőket taszító tejelőcserjére rakja le, hogy védje utódait a parazitáktól.
"Talán a legnagyobb meglepetést az okozta számunkra, hogy egyes állatok, köztük a gyümölcslégy vagy a lepke, olyan táplálékot keresnek utódjaiknak, amelyik a minimálisra szoríthatja a fertőzések káros hatását a következő nemzedékekre" - fedte fel az ökológus, aki úgy véli, hogy érdemes az eddiginél nagyobb figyelmet fordítani arra, miként gondoskodnak - akár az étrend összeállításával - az állatok kicsinyeik vagy rokonaik egészségéről.
Meggyőződése, hogy az állatok öngyógyító tevékenysége jelentős mértékben befolyásolja az ökológiai rendszerek alakulását. Példaként említette, hogy a paraziták elleni védekezés fékező hatást gyakorol az élősködők terjeszkedésére és fertőzőképességére, ami viszont egyes fajok hirtelen elszaporodását válthatja ki. De az öngyógyítás hosszú távon az állatok immunrendszerében is változásokat idézhet elő. A méhek genomjának vizsgálatakor kiderült, hogy sok olyan immunrendszeri gén hiányzik örökítőanyagukból, amely más rovaroknál megtalálható. A tudósok nem zárják ki, hogy evolúciós módosulás eredményeként a méhek immunrendszere csökevényesebbé vált amiatt, hogy gyógyszer gyanánt antimikrobiális gyantával bélelik ki fészküket.
Részletes tanulmánya a Science című tudományos magazinban jelent meg.
