Veszélyes a kamaszok közötti recept-cserebere

Meglehet, hogy egy kamasz a felnőttség jelének tekinti, hogy képes-e önmaga megoldani mindennapi ügyeit (köztük egészségi problémáit), de ezzel egyszersmind igen könnyen akár életveszélyes helyzetbe sodorhatja önmagát. Az Egyesült Államok felnőtt lakosságán belül 40 százalék körül van azok aránya, akik mindenfajta orvosi javallat nélkül, barátoktól vagy ismerősök útján szerzik be a bajukra megfelelőnek vélt szerek receptjeit vagy magát a vényköteles gyógyszert. Eddig nem sokat tudtunk arról, hogy a kamaszok körében mennyire dívik e gyakorlat, de a Journal Of Adolescent Health című lap internetes számában megjelent friss kutatás szerint a fiatalok e tekintetben is utánozzák az idősebbeket, hiszen minden ötödik kamasz nyilatkozott úgy, hogy volt már rá példa, hogy orvosi vényt kapott barátaitól vagy ő maga adott ilyet valakinek ismeretségi körében.

A kamaszkori terhességek legnagyobb hányada köztudottan nem tudatos, tervezett döntés, hanem véletlen „baleset” eredménye, ezért igen könnyen előállhat az a helyzet, hogy az orvos tudta nélkül magzatkárosító hatású szert használó kamaszról csak később derül ki, hogy gyermeket vár. E szélsőséges, de könnyen bekövetkező esettől eltekintve azonban legalább ilyen figyelmet érdemelnek az egyéb nem kívánt következmények is. A csaknem hatszáz, 12–17 éves kis- és nagykamasz 20 százaléka számolt be arról, hogy részt vett már ilyen recept-csereberében, melynek során azonban sajnos csak a vény cserélt gazdát, a rajta szereplő gyógyszer – leginkább fogamzásgátló, antibiotikum vagy allergia elleni készítmény – adagolásával, mellékhatásaival, illetve az esetleges allergiás reakciókkal kapcsolatos információk azonban nem.

A kölcsönvényekkel történő öngyógyítás másik veszélye, hogy a tizenéves rendszerint már csak az önálló próbálkozás kudarcát észlelve szánja rá magát a rendelői látogatásra, így csak jelentős késedelemmel kezdődhet meg a megfelelő orvosi kezelés, melynek során az orvosnak nemegyszer már a korábbi szakszerűtlen antibiotikumhasználat okozta rezisztenciával is meg kell birkóznia. Többnyire a kamasz is tisztában van ugyanakkor azzal, hogy helytelen dolgot cselekedett; leginkább ezzel magyarázható, hogy a végül orvoshoz fordulók 32 százaléka mélyen hallgat arról, hogy nem sokkal a szakember által javasolt gyógyszeres kezelés előtt már önhatalmúlag beszedett ilyen-olyan vényköteles készítményt. Ez pedig újabb veszélyforrással – nevezetesen a gyógyszer-kölcsönhatásokból eredő ártalmakkal – bonyolítja az egyébként sem könnyű helyzetet. No, és akkor még nem is szóltunk arról, hogy az öngyógyítás elfedheti a betegség típusos tüneteit, ami könnyen tévútra viheti a baj okát kutató orvost.

A kutatás egyik vezetője, Chris Mayhorn kiemeli, hogy noha kétségbevonhatatlan, hogy a kamaszokat többnyire az egymás iránti segítő szándék vezérli, amikor vényköteles gyógyszert vagy ennek vásárlására jogosító orvosi receptet adnak társaiknak, tudatosítani kell bennük, hogy ez esetben a jó szándék igen könnyen a visszájára sülhet el, sőt akár (élet)veszélyes is lehet. Az erre vonatkozó ismeretek átadása pedig minden felnőtt – szülő, pedagógus, orvos, nővér – felelőssége, aki a tizenévesekkel kapcsolatba kerül.

Dr. Simonfalvi Ildikó