Amikor sport ajánlandó gyógyszerek helyett
Az enyhe kognitív károsodás demenciába torkollása gyógyszeresen nem tartóztatható fel. Ellenben, a fizikai aktivitás, a sport kivédheti az állapot romlását, közölte a PharmaOnline.
Enyhe kognitív károsodás (mild cognitive impairment, MCI) esetén az értelmi, figyelmi és emlékezeti funkciók ugyan már nem olyanok, mint egészséges korban, de a hanyatlás még nem éri el a demencia szintjét. Mit lehet tenni az állapot rosszabbodásának megfékezése érdekében?
Míg MCI esetén a komplex feladatok megoldása és az olvasott információk megértése vezet nehézségekhez, addig demencia esetén a mindennapi, önellátással kapcsolatos feladatok teljesítése is problémát okoz, így például az öltözködés, a mosdás vagy a táplálkozás. Az MCI a demencia előszobájának tekinthető. Az MCI prevalenciája 60–64 éves korban 6,7, a 65–69 éveseknél 8,4, a 70–74 éveseknél 10,1, 75–79 éveseknél 14,8, míg 80–84 éveseknél 25,2 százalék. A kórkép jelentőségét elsősorban az adja, hogy az MCI-ben érintett személyek 14,9 százalékánál 2 éven belül kialakul a demencia.
Jelenleg nem ismert olyan gyógyszer, ami az MCI demenciába való torkollását képes lenne megakadályozni. Az Amerikai Neurológiai Társaság (American Academy of Neurology, AAN) frissen átdolgozott irányelvei alapján MCI esetén elsősorban fizikai aktivitásra, sportra kell buzdítani a betegeket, szemben a gyógyszeres terápiával, aminek a hatásossága ebben az esetben nem igazolt. Azok a hatóanyagok, pl. donepezil, rivasztigmin, takrin, galantamin, amiket az Alzheimer-kór szimptomatikus kezelésére alkalmaznak, ebben az esetben nem indikáltak.
Az AAN nem javasolja a kolinészterázgátlók adagolását (B-evidenciaszint). A gyógyszeres terápiával szemben javasolandó azonban a fizikai aktivitás és a sporttevékenység. Bár hosszú távú vizsgálatok eredményei ebben az esetben még nem állnak rendelkezésre, úgy tűnik, hogy már a hat hónapon keresztüli, heti két alkalommal végzett sporttevékenység is javítja a kognitív funkciókat (B-evidenciaszint). A fizikai aktivitás kedvező hatásától elmarad az „agytorna” szerepe, a kognitív tréning pozitív hatása „csak” C-evidenciaszinttel bír.
Fontos feladat a befolyásolható rizikófaktorok feltárása; elsősorban a kognitív folyamatokat esetlegesen befolyásoló gyógyszerek további szedésének felülvizsgálata, a megfelelő alváshigiénia kialakítása és az esetlegesen fennálló depresszió kezelése, ezek ugyanis a beteg életminőségének javításán túl az MCI tüneteit is képesek mérsékelni.
