Emlőrák és kognitív működés
A kognitív–viselkedéses stresszmenedzsment technikák növelik az emlőrákos betegek progressziómentes és hosszú távú túlélését, míg az antraciklin alapú kemoterápia mellékhatásként kognitív károsodást okozhat.
A Breast Cancer Research and Treatment című szaklap tanulmánya szerint szignifikáns mértékben megnő azon mellrákos betegek progressziómentes és hosszú távú túlélése, akiket betegségük korai szakaszában stresszkezelő technikákkal vérteztek fel. Az átlagosan 11 éves utánkövetést alkalmazó vizsgálat – A randomized controlled trial of cognitive-behavioral stress management in breast cancer: survival and recurrence at 11-year follow-up – megállapításai szerint akognitív–viselkedéses stresszmenedzsment (CBSM) technikák növelik a pszichológiai adaptációs képességet, csökkentik a stresszt és a gyulladásos markerek szintjét. Michael Antoni utolsó szerző és munkatársai emlőtumor miatt műtéten átesett nőknek tartottak rögtön az operáció utáni héten kezdve tíz hetes, csoportterápia jellegű CBSM-képzést, aminek során a betegek többek között izomrelaxációt, mély légzési technikát és a negatív gondolatokkal való megküzdési módszereket tanultak.
Mint Antoni elmondja, azt már eddig is tudtuk, hogy a stresszmenedzsment a kezelés első évében csökkenti a depressziós tüneteket és a gyulladásos biomarkerek szintjét, de az eddig nem volt világos, hogy hosszú távon milyen hatása van a progresszióra, illetve a túlélésre. Továbbá az is ismert, hogy a kezelés alatt jelentkező distressz, a negatív hangulat és a megnövekedett gyulladás elősegíti a progressziót és rontja a túlélést, így az amerikai kutatók most azt nézték meg, hogy a CBSM-programban való részvétel hosszú távon csökkenti-e progresszió, illetve az elhalálozás esélyét.
A kutatók 1998 és 2005 között 240 áttétmentes, 0-IIIb stádiumú emlőrákos nőt vontak be a prospektív, randomizált vizsgálatba (a kontrollcsoport tagjai 1 napos pszichoedukációban részesültek). A vizsgálat kezdete után 8–15 évvel a vizsgálati csoport tagjai (a 10 hetes kognitív tréningben részesülők) körében szignifikánsan alacsonyabb volt a bármilyen okból bekövetkező elhalálozás (HR = 0.21; 95 % CI [0.05, 0.93]; p = .040) és az emlőrák miatti elhalálozás egyaránt, továbbá szignifikánsan hosszabb volt a betegségprogresszióig eltelt idő is.
A vizsgálat eredményeképp tehát bebizonyosodott, hogy az eddig ismert előnyökön túl a mellrák-operáción átesett betegek kognitív–viselkedéses stresszmenedzsment tréningje hosszú távú klinikai előnyöket eredményez, írják közleményükben a kutatók.
A kemoterápia hatása az agyi információ-feldolgozásra
A JAMA Oncology című szaklap tanulmánya szerint az emlőrákos betegeknek adott antraciklin alapú kemoterápia negatívabb hatást fejt ki a kognitív működésre és jelentősebben károsítja az agyi fehérállományt – chemobrain –, mint a nem antraciklin alapú terápiás rezsimek (Neurotoxic Effects of Anthracycline- vs Nonanthracycline-Based Chemotherapy on Cognition in Breast Cancer Survivors).
Mint Shelli R. Kesler és Douglas W. Blayney kifejtik, ismert, hogy a tumorellenes kemoterápia mellékhatásaként gyakran jelentkeznek a betegeknél kognitív problémák, az azonban eddig nem volt világos, hogy egyes terápiás rezsimek esetében nagyobb-e a kognitív mellékhatás, vagy a mellékhatás szintje megegyezik a különböző kémiai szerek alkalmazása esetén.
Az amerikai kutatók 62 emlőráktúlélővel (átlagos életkor: 55 év) végeztek kognitív és agyi képalkotó vizsgálatot. A vizsgálatba bevontak esetében már több mint két év eltelt a kemoterápia befejezése óta (a betegek egyharmada antraciklin alapú kemoterápiában, egyharmaduk nem antraciklin alapú terápiában részesült, míg egyharmaduknál nem alkalmaztak kemoterápiát). Az eredmények szerint az antraciklin-csoport tagjai esetében mindkét másik csoporttal összehasonlítva rosszabb volt a verbális memória (az azonnali és a késleltetett visszahívás egyaránt), továbbá alacsonyabb volt az agyi default network konnektivitása is, vagyis csökkent az információfeldolgozás hatékonysága. A betegek mindkét kemoterápiás csoportban több kognitív zavarról és jelentősebb pszichológiai distresszről számoltak be, mint a kemoterápiában nem részesült csoport tagjai.
A tanulmányt kísérő szerkesztőségi közlemény (Andrew J. Saykin és munkatársai:Imaging Brain Networks After Cancer and Chemotherapy) megjegyzi: sajnálatosan kevés vizsgálat foglalkozik azzal, hogy összehasonlítsa a különböző kemoterápiás rezsimek és a különböző kemoterápiás kombinációk kognícióra kifejtett káros hatásait, ezért Kesler és munkatársa tanulmánya, bár kis esetszámú vizsgálaton alapul, fontos kezdeti lépcsőt jelent addig is, amíg nagy esetszámmal dolgozó, prospektív vizsgálatok is elkészülnek.
