Eloszlatható tévhitek
A gyulladásos bélbetegségek (IBD) kezelésének egyik fő célja a megfelelő életminőség biztosítása, a munkavállalás valamint a normális szociális és családi élet lehetővé tétele a beteg számára. Mivel a betegség jellemzően a reproduktív életévekben kezdődik, a gyermekvállalás és a terhesség alatti kezelés az IBD területén belül kiemelt jelentőséggel bír. A termékenységi és terhességi kimenetelek gyulladásos bélbetegségben összességében jónak mondhatók, különösen abban az esetben, ha a betegség megfelelően kontrollált. A terhesség alatt történő alkalmazást az IBD gyógyszerek többségénél biztonságosnak tartják, kivétel ez alól a teratogén hatásai miatt ellenjavallt metotrexát és talidomid.
Annak ellenére, hogy a leginkább érintett korosztályról van szó, az IBD-ben szenvedők ismeretei betegségük reprodukciós vonatkozásairól általában szegényesek, ami az e téren hozott döntéseiket is negatívan befolyásolja. E probléma egyik orvoslási lehetőségéről látott napvilágot a közelmúltban egy ausztrál tanulmány, mely elsőként vizsgálta validált eszközzel egy célzott csoportos előadás hatását az IBD-s betegek ismereteire, IBD-specifikus reprodukciós kérdésekben.
A felmérés egy, a Crohn’s and Colitis Australia által Dél-Ausztráliában tartott betegedukációs program során készült, ahol az IBD-s betegek számára szervezett, számos fontos témakört felölelő programban egy reprodukciós kérdésekről szóló előadás is helyet kapott olyan aspektusokat érintve, mint öröklődés, termékenység, terhesség, gyógyszerbiztonság és szoptatás. Az arra önként vállalkozó és a beleegyező nyilatkozatot aláíró személyek két, teljesen egyforma kérdőívet kaptak, melyek közül az egyiket az előadások kezdete előtt, a másikat közvetlenül a reprodukcióról szóló előadás után töltötték ki anonim módon. A kérdőív 17, egyszerű választásos kérdésből állt, mindegyik kérdésnél 5-5 választási lehetőséggel, minden helyesen megválaszolt kérdésre egy pont járt, így az elérhető legkevesebb pont 0, míg a legtöbb 17 volt. A reprodukcióról szóló előadást gasztroenterológus szakorvos tartotta, 24 diából állt, tartalmát tekintve evidenciákon alapult és teljes mértékben megfelelt az ECCO irányelveknek.
A kérdőíveket összesen 155 látogató töltötte ki (69% nő, átlagélet 40,3 év). Javulás az összes érintett témakörben mutatkozott, az átlageredmény az előadás előtt 5,4 pont, míg az után 14,5 pont volt. A szegényes ismeretekkel rendelkezők (<8 pont) aránya az edukáció hatására rendkívüli mértékben, az aggasztóan magas 65,1%-ról 1,9%-ra csökkent. A betegségaktivitás fertilitásra és terhességre gyakorolt hatását illetően kiinduláskor a válaszadók 49%-a, míg az előadás után 87,7%-a válaszolt helyesen (a kezdetben helytelenül válaszolók 41%-a gondolta úgy, hogy a terhesség alatti aktív betegség nem befolyásolja az egészséges gyermek születésének esélyét!). Az edukáció előtt a válaszadók 33,5%-a vélekedett úgy, hogy a terhesség alatt minden gyógyszer kerülendő, ez az arány az előadás után 1,2%-ra csökkent. Meglepő volt, hogy a teratogenitás feletti aggályok miatt először még azok többsége is a gyógyszerek terhességben történő teljes elhagyására szavazott, akik amúgy egy másik kérdés alapján tisztában voltak azzal, hogy az aktív betegség káros a terhességre nézve. Az előadás hatására drámai módon emelkedett azoknak az aránya, akik szerint az IBD-ben szenvedő nőbetegnek nagyon jó az esélye, hogy egészséges gyermeket szüljön (35,9% az első, míg 96,2% a második kérdőív esetében). Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy az IBD termékenységi és terhességi vonatkozásainak kérdésében a betegek csupán kevesebb, mint fele (42%) jelölte meg gasztroenterológusát mint elsődleges információforrást, 29%-uk a háziorvostól, 27%-uk az internetről, 2%-uk alternatív gyógyásztól jutott elsősorban információhoz; sokan állították, hogy ez a téma még sosem került szóba az orvosi konzultációk során.
A leggyakoribb és leginkább aggasztó tévhit a felmérés tanúsága szerint tehát az volt, hogy az IBD kezelésére alkalmazott gyógyszerek nagyobb kockázatot jelentenek a terhesség szempontjából, mint az aktív betegség, holott ma már tudjuk - és a nemzetközi irányelvek is ezt tükrözik -, hogy ez éppen fordítva van (a metotrexátot kivéve). A vizsgálat eredményei mindazonáltal azt is egyértelműen megmutatták, hogy a betegek képesek megkülönböztetni a metotrexátot mint egyetlen teratogén gyógyszert, és megérteni, hogy miért fontos a többi gyógyszert alkalmazni az aktív betegség megelőzése és a terhesség kimenetelének optimalizálása érdekében. Bár a vizsgálat nem terjedt ki az egyetlen előadás során megszerzett ismeretek hosszú távú hatásainak értékelésére (ilyen lehet pl. az önként vállalt gyermektelenség arányának csökkenése vagy a terhesség alatti terápia-adherencia növekedése), rávilágított arra, hogy a reprodukció tekintetében a legfőbb teendő annak a széleskörű tévhitnek az eloszlatása, miszerint az IBD gyógyszerek károsabbak a terhességre ill. a megszületendő gyermekre nézve, mint az aktív betegség. Annak érdekében, hogy a betegek ne hozzanak téves információkon alapuló döntéseket, a klinikusoknak proaktívan, még a betegek erre irányuló kérdései előtt kellene elbeszélgetniük pácienseikkel minderről. Ahogy azt a fenti vizsgálat igazolta, az efféle edukáció rövidtávú hatása igen jelentős, mely akár az IBD-s betegpopuláció reprodukciós viselkedésének jelentős, pozitív irányú változását is eredményezheti.
(Forrás: Mountifield R, Andrews JM, Bampton P. It IS worth the effort: Patient knowledge of reproductive aspects of inflammatory bowel disease improves dramatically after a single group education session. J Crohns Colitis. 2014 Aug 1;8(8):796-801.)
