A mozgás valahogy véd az emlőráktól
Azokban a nőkben, akik mérsékelt fokú fizikai tevékenységet végeznek, kisebb az emlőrák kockázata a menopauza után, mint inaktív társaikban – tudatta egy június 25-én megjelent közlemény.
A kutatók azt mutatták ki több mint 3000, részben emlőrákos, részben nem emlőrákos nőben, hogy azok, akik termékeny éveikben fizikailag aktívak voltak, kisebb valószínűséggel lettek emlőrákosok a menopauza után. Ugyanez vonatkozott azokra a nőkre is, akik az edzést csak a menopauza után kezdték el.
Ehhez nem volt szükség nagyon nagy intenzitású aktivitásra; a rendszeres testmozgás, bármilyen intenzitású is volt, már kifejtette az emlőrák kockázat csökkentő hatást.
Az eredmények, amelyek a Cancerben jelentek meg, megerősítik több korábbi vizsgálat eredményét, amelyekből ugyanezt a következtetést lehetett levonni. De akárcsak a korábbi vizsgálatok esetében, itt is csak két jelenség korrelációját lehetett megállapítani; az eredmények azt nem igazolják, hogy maga a testmozgás csökkentené az emlőrák kockázatát.
Mégis, van okunk azt vélni, hogy ez így lehet – mondta dr. Lauren McCullough, az Észak-Karolinai Egyetem (Chapel Hill) munkatársa, a kutatás vezetője.
Az egyik lehetséges mechanizmus közvetett: a testmozgás csökkenti a test zsírtartalmát, és azt tudjuk, hogy a fölös mennyiségű zsír kapcsolatban áll bizonyos hormonok, köztük az ösztrogén magas szintjével, valamint egyes növekedési faktorokéval, amelyek serkenthetik a tumor növekedését. De – tette hozzá dr. McCullough – a fizikai aktivitásnak direkt hatása is lehet: aktiválhatja az immunrendszert és növelheti a szervezet képességét a sejtkárosító szabad gyökök eltávolítására.
Mindez egyelőre csak feltételezés, de az eredményekből azt az általános egészségügyi következtetést biztosan le lehet vonni, hogy tanácsos a felnőtteknek egész életükben aktív fizikai tevékenységet folytatni – még ha ennek jó hatását egyelőre nem is tudjuk megmagyarázni.
A vizsgálatban 1500 Long Island-i emlőrákos nő vett részt, és 1500 olyan nem emlőrákos nő, akiknek életkora hasonló volt, mint az emlőrákosoké. Valamennyiüket kikérdezték arra vonatkozóan, hogy életük során mennyi fizikai tevékenységet végeztek és egyéb, az életstílust jellemző kérdésekre (pl. dohányzás, ivás) is válaszoltak.
A kutatók csak a menopauza utáni korban levő nőkben találtak kapcsolatot az emlőrák kockázata és a fizikai aktivitás között.
Azokban, akik reproduktív korukban (az első gyermekmegszületése és a menopauza között) hetente 10–19 órán át végeztek testmozgást, mintegy egyharmaddal kisebb volt az emlőrák valószínűsége, mint azokban, akik ebben a korszakban inaktívak voltak.
Kisebb volt a kockázat azokban a nőkben is, akik csak a menopauza után kezdték el a testgyakorlást. Ha hetente 10–17 órán át mozogtak, 30%-kal kisebb volt az esélyük az emlőrákra, mint fizikailag inaktív társaiknak.
Természetesen a fizikailag aktív és inaktív nők több tekintetben is különböznek. Ezért a kutatók úgy is elemezték az adatokat, hogy figyelembe vették a tanultság, a jövedelem különbségeit, a dohányzást és néhány más tényezőt, de az eredményeken ez nem változtatott.
„Soha nem késő elkezdeni a testmozgást” – hangsúlyozta dr. Mc Cullough. „Ha csak a menopauza után kezdi el valaki, azzal is javítja az esélyeit.
Annak a magyarázataként, hogy a fizikai aktivitás csak a menopauza után kialakuló emlőrák kockázatát csökkenti, a kutatók azt feltételezik, hogy más okok vezetnek az emlőrákhoz a menopauza előtt és után – írja a Reuters.