Elmarad a kardiovaszkuláris betegek légúti obstrukciójának kórismézése
Bár többször felmerült, hogy a COPD-s dohányosokban nemcsak a kardiovaszkuláris megbetegedés kockázata nagyobb, hanem a COPD maga is önálló kockázati tényező lehet a CVD vonatkozásában, a két betegség közötti összefüggést korábban nem vizsgálták.
A COPD a negyedik leggyakoribb halálok, de 2020-ban már valószínűleg a harmadik helyre lép előre. A betegség előfordulási gyakorisága a felnőtt (40 évesnél idősebb) lakosságban országonként és a vizsgálati módszerek szerint 4-20 százalék között váltakozik. Az érintettek több mint 80 százalékánál a betegséget nem diagnosztizálják, ezért annak megfelelő kezelése is elmarad.
A COPD legismertebb rizikófaktora a dohányzás, mely a kardiovaszkuláris megbetegedések (CVD) kialakulásában is döntő szerepet játszik. Bár többször felmerült, hogy a COPD-s dohányosokban nemcsak a CVD kockázata nagyobb, hanem a COPD maga is önálló kockázati tényező lehet a CVD vonatkozásában, a két betegség közötti összefüggést korábban nem vizsgálták. A cikkünkben bemutatott tanulmány (JB Soriano, F Rigo, D Guerrero et al, High Prevalence of Undiagnosed Airflow Limitation in Patients With Cardiovascular Disease; Chest 2010;137:333-340) szerzői a Baleári szigetek átlagos népességét a CVD előfordulása szempontjából egy reprezentatív mintában jellemezték, és 119 koronarográfiával igazolt CVD-s beteg csoportjában számszerűsítették a légúti obstrukció előfordulási gyakoriságát és aluldiagnosztizáltságának mértékét.
Az 1999-ben indult CORSAIB (Cor Sa Illes Balears) populáció-alapú vizsgálat 7 évvel későbbi követési szakaszában megfigyelt résztvevőit hívták meg a jelen vizsgálatba. Rajtuk kívül a Son Dureta Egyetem Kardiológiai Klinikáján koronarográfián átesett és 70 százaléknál nagyobb koronáriaszűkületet mutató pácienseknek ajánlották fel a vizsgálatban való részvételt, függetlenül attól, hogy korábban légzőszervi betegségségben szenvedtek-e vagy sem. A vizsgálatban a részvétel önkéntes alapon történt, részletes felvilágosítást követő írásbeli beleegyezéssel.
Az adatgyűjtés 2006 és 2008 között történt. A végső kiértékelésben csak azon betegek adatait dolgozták fel, akiknek a minőségi előírásoknak mindenben megfelelő spirometriás eredményei és minden egyéb releváns klinikai adatai (kor, nem, BMI, dohányzási szokások) is rendelkezésre álltak. Az Amerikai Mellkasgyógyászati Társaság (ATS) standardizált kérdőívével mérték fel a köhögés és a köpetürítés gyakoriságát, az esetlegesen előzőekben diagnosztizált COPD-t és az aktuális kezelést. A társbetegségek előfordulását a Charlson-index-szel tárták fel, a BMI-t a testsúly és a testmagasság ismeretében számították ki. A spirometriás méréseket a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően végezték, 200 ug salbutamol inhalációja előtt és után. A légúti obstrukció súlyosságát az érvényes GOLD-ajánlás szerint sorolták be, a kiértékelést gyakorlott tüdőgyógyász végezte.
A végső kiértékelésben 621 személy adatai kerültek feldolgozásra: a populáció-alapú vizsgálatban résztvevő, 450 CVD-ben nem szenvedő egyén és 52 CVD-beteg, valamint a Kardiológiai Klinika 119 CVD-betege, akiknek koronarográfiával igazolt koronária-betegségük volt. A CVD-ben szenvedő betegek (mind a klinikai, mind a vizsgálati populáció vonatkozásában) szignifikánsan gyakrabban voltak idősebbek az átlagos résztvevőnél, gyakrabban voltak férfiak, magasabb BMI-vel rendelkeztek és sokkal gyakrabban voltak leszokott dohányosok. A klinikai betegek körében gyakoribb volt a dyspnoe és a társbetegségek előfordulása, mint a CORSAIB-csoport két alcsoportjában. A hörgtágítás utáni FEV1-érték szignifikánsan alacsonyabb volt a két CVD-s alcsoportban. A korábbiakban diagnosztizált COPD nagyon ritka volt: 11,5 százalék a populáció-alapú vizsgálat CVD-s betegeiben, 7,6 százalék a klinikai CVD-betegek körében, míg mindössze 5,6 százalék a CVD-ben nem szenvedő egyének között.
Míg a CVD-ben nem szenvedők között 17,5 százalékos gyakorisággal találtak légúti obstrukciót, addig a CVD-ben szenvedők 19,2 százalékánál, a koronarográfiával igazolt CVD-betegek esetében azonban már 33,6 százalékuknál igazolódott légúti obstrukció. Nem volt azonban szignifikáns eltérés a betegség súlyosságának vonatkozásában a 3 elemzett csoport között.
A légúti obstrukciót a legtöbb esetben korábban nem diagnosztizálták: a CVD-ben nem szenvedők 81 százalékában, a CVD-ben szenvedők 60 százalékában, míg a koronarográfiával igazolt CVD-s betegek 87,2 százalékban maradt el a diagnózis. A legnagyobb eséllyel a leszokott dohányosok, az enyhe obstrukciót mutató és a tünetmentes esetekben maradt el a légúti obstrukció diagnózisa, bár a leírt különbségek statisztikailag nem bizonyultak jelentősnek.
A diagnosztizált légúti obstrukcióban szenvedők 60 százaléka semmilyen légúti kezelést sem kapott.
A koronarográfiával igazolt CVD-betegek harmadánál, az átlagos populáció CVD-ben szenvedő egyedei közül minden ötödiknél COPD-nek megfelelő légúti obstrukciót mutattak ki, melyet túlnyomórészt korábban nem kórisméztek és nem is kezeltek. A korábban nem diagnosztizált betegek 42,3 százaléka közepesen súlyos, 5,8 százaléka súlyos légúti obstrukcióban szenvedett, de nem részesült célzott kezelésben.
Korábbi vizsgálatokban a COPD-s betegek körében gyakoribbnak írták le az arrhytmia, az akut miokardiális infarktus, a szívelégtelenség és a stroke előfordulását. A szerzők a fenti eredmények ismeretében a rutin klinikai ellátás részévé tették minden dohányos vagy leszokott dohányos CVD-s betegük spirometriás vizsgálatát.
