Emberközpontú modellt mutatnak be az egyházi kórházak

Hogyan járulhatnak hozzá az egyházi kórházak a magyar egészségügy megújulásához? Milyen értékeket, jó gyakorlatokat tudnak megosztani a teljes egészségügyi rendszerrel? Ezekre a kérdésekre keresték a választ az Egyházi Kórházak Egyesülése (EKE) november 3-i konferenciáján, ahol a résztvevők a szakmai együttműködés, az innováció és a holisztikus, emberközpontú gyógyítás valamint a közösség jelentőségét állították a középpontba.

Velkey György János, az EKE elnöke, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója a konferencián arról beszélt, hogy az egyházi egészségügy újjáépülése a rendszerváltást követően indult el, mára pedig a magyar egészségügyi rendszer fontos és nélkülözhetetlen részévé vált, ennek ellenére láthatósága kérdéses. A konferencián szó esett az egyházi kórházak finanszírozásáról is. Felhívta a figyelmet arra, hogy a közhiedelemmel ellentétben az egyházi fenntartók közel sem biztosítják ezen intézmények teljes működési költségét. Az egyházi háttér sajátos többlete elsősorban a szemléletben és a küldetésben mutatkozik meg, amiben a szakmai tudás, az innováció, a közösség és a szeretet egymást erősítik. A Bethesda Gyermekkórház 160 éves története is jól példázza ezt: az intézmény mindig arra törekedett, hogy a legsúlyosabb állapotú, másutt nehezen elhelyezhető gyermekek számára is megtalálja a gyógyítás és a segítségnyújtás lehetőségét.

A holisztikus szemlélet a beteg teljes útját figyelembe veszi. Oroszi Beatrix országos tisztifőorvos köszöntőjében az egyházi kórházak hármas küldetését így foglalta össze: ápolnak, vigasztalnak, gyógyítanak.

Az egyházi kórházak küldetése nem ér véget a betegágy mellett. A társadalomban megjelenő új kihívásokra is reagálnak, és azokban a kérdésekben is megszólalnak, amelyek közvetlenül érintik a betegek, a családok és különösen a gyermekek életét. A Bethesda Gyermekkórház például a gyermekek digitális jóllétének ügyében is aktívan vállal szerepet: a gyógyítás mellett a megelőzés, a szemléletformálás és a társadalmi párbeszéd alakítását is fontos feladatának tekinti.

A konferencia résztvevői a társadalmi felelősségvállalás számos más példáját is felidézték, a környezetvédelemtől és a munkatársak lakhatásának támogatásától a szociális problémákra adott válaszokig. A felszólalásokból világossá vált: az egyházi kórházak nem elszigetelt intézményekként gondolkodnak magukról, hanem olyan közösségek részeként, amelyeknek a gyógyításon túl is van mondanivalójuk és felelősségük.

A szakmai együttműködés egyik legfontosabb célja, hogy a tagintézményekben kialakult jó gyakorlatok ne maradjanak az egyházi egészségügy keretei között. Tótth Árpád országos kórház-főigazgató arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyházi kórházak tapasztalatai a teljes magyar egészségügyi rendszer számára hasznosak lehetnek, ezért fontos ezek megosztása és átadása az állami intézményeknek is.

A Magyar Kórházszövetség elnöke, Tóth Gábor az egyházi kórházak sokszínűségét és az általuk képviselt teljes életutat átfogó szemléletet méltatta. Külön kiemelte azt a munkatársakon is látható elkötelezettséget, amelyet a „csillogó szempárok” képével írt le. Ez a lelkesedés nem magától értetődő: olyan közösségre utal, amelyben a szakmai munka mellett a közös cél és az egymás iránti felelősség is összetartó erő.

A konferencián az Egyházi Kórházak Egyesülése négy díjjal ismerte el a tagintézmények munkatársainak kiemelkedő teljesítményét. A Benjámin-díjat a 35 év alatti, szakmai, oktatói, tudományos, közösségi vagy diakóniai tevékenységével példát mutató munkatársak kaphatják. Az idei díjazott Szilágyi Loretta, a Budapesti Szent Ferenc Kórház csoportvezető gyógytornásza lett. Az ápolás fejlesztéséért és az ápolói hivatásban végzett kiemelkedő munkáért járó Eszter-díjat Sorompóné Fléger Ildikó, a Bethesda Gyermekkórház nyugalmazott ápolási igazgatója vehette át. Köszönőbeszédében külön is méltatta az ápolói közösséget és mindazokat, akik nap mint nap a betegek mellett állnak. A diakóniai és karitatív tevékenység elismerésére alapított Nehémiás-díjat Adorján Csilla, a MAZSIHISZ Szeretetkórház szociális főmunkatársa kapta. A Jónatán-díjjal pedig a gyógyító munka hátterében dolgozó, nélkülözhetetlen munkatársak teljesítményét ismerik el: az idei díjazott Zsombikné Zsirkai Rita, a Református Pulmonológiai Centrum minőségirányítási vezetője lett.

A konferenciát Toldy-Schedel Emil, az EKE korábbi elnöke zárta. Mint fogalmazott, ma már nem az a kérdés, van-e helye és jelentősége az egyházi kórházaknak a magyar egészségügyben, és hogy építhetnek-e rájuk a betegek és családjaik, a döntéshozók, vagy akár az egészségügyi rendszer többi szereplője. A konferencia egyik legfontosabb üzenete talán éppen ez volt: a jó egészségügyhöz nem elég a korszerű technológia és a magas szintű szakmai tudás. Olyan emberekre és közösségekre is szükség van, akik a legnehezebb helyzetekben sem veszítik szem elől a beteget – és egymást, és ezzel hozzájárulnak, hogy minél több egészségügyi intézményben maradnának meg azok a bizonyos csillogó szempárok.