Egyszerű klinikai jellemzők segítenek a cukorbetegség kezelésének megválasztásában
Angol kutatók két klinikai vizsgálatban egyszerű klinikai paramétereket alkalmaztak a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek kezelésének megválasztására, és jobb eredményeket értek el, mint a korábban svéd kutatók által ajánlott öt alcsoportba sorolásos módszerrel.
A University of Exeter Medical School kutatócsoportja a The Lancet Diabetes and Endocrinology folyóiratban két olyan klinikai vizsgálat eredményeit közölte, melyekben a 2-es típusú cukorbetegséggel diagnosztizált betegek kezelését egyszerű klinikai paraméterek alapján határozták meg. A teljes cikk az alábbi linken érhető el: Disease progression and treatment response in data-driven subgroups of type 2 diabetes compared with models based on simple clinical features: an analysis using clinical trial data, The Lancet Diabetes and Endocrinology (2019).
Az 1-es típusú cukorbetegséggel szemben, ahol a szervezet nem termel elegendő inzulint, a 2-es típusú diabétesz esetén a szervezet nem képes megfelelően hasznosítani a hasnyálmirigy béta sejtjei által termelt hormont, mivel az inzulin receptorok hibás működése miatt inzulinrezisztencia alakul ki. Világszerte több mint 400 millió ember szenved a betegségben, a cukorbetegek 90-95%-a a 2-es típusba sorolható.
Már régen felismerték, hogy nem minden beteg kezelhető ugyanazzal a terápiával, mégis igen nehéz eldönteni, hogy melyik beteg számára melyik kezelés lehet a legmegfelelőbb. A The Lancet Diabetes and Endocrinology folyóiratban tavaly jelent meg egy svéd kutatóktól származó vizsgálat (ANDIS - All New Diabetics in Scandinavia) összefoglalója, melyben öt alcsoportra osztják a betegeket a betegség élettani háttere és várható progressziója szempontjából, ám az alcsoportokba sorolás hasznossága a kezelés megválasztásában nem volt egyértelmű.
A most megjelent cikkben az angol kutatócsoport az egyenként több mint 4000 beteg bevonásával végzett ADOPT és RECORD klinikai vizsgálatok eredményei alapján arra mutatott rá, hogy nagyon egyszerű klinikai paraméterek (életkor a diagnózis idején, nem, testsúly és vesefunkció) meghatározása igen hatásos és gyakorlati segítséget nyújthat az orvosoknak a kezelés, azaz a felírandó gyógyszer megválasztásában, valamint segít azon betegek kiszűrésében is, akiknél a szövődmények kialakulásának magas kockázata áll fenn. A svéd kutatók által korábban javasolt öt alcsoportos felosztás elsősorban a betegség fiziológiai hátterére mutatott rá, míg a mostani vizsgálat eredményei a gyakorlati, mindennapi klinikai alkalmazás számára nyújtanak támogatást.
