Egynapos sebészet: előbb a kórházaknak kell bizonyítaniuk
Évek óta firtatják az önálló járóbeteg-szakellátók, hogy miért csak a kórházak kaptak mentességet a teljesítmény-volumenkorlát (tvk) alól az egynapos sebészeti ellátásokat illetően, a XIX. Országos Járóbeteg Szakellátási Konferencián végre választ kaptak Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkártól.
Az egynapos ellátásokat 2015 nyarán mentesítették a tvk alól, ám mivel az intézkedés előnyeit csupán a fekvőbeteg ellátók élvezhették, a független szakrendelőket képviselő Medicina 2000 Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség gyakorta tette fel a kérdést: miért? Ám erre 2015-ben nem kaptak választ, míg tavaly Mészáros János, az ellátórendszer működtetéséért felelős helyettes államtitkár – bár kissé homályosan – arra célzott, hogy financiális okokból született ez a döntés.
Így aztán érthető, hogy a kérdés ismét terítékre került a szakellátók konferenciájának egészségpolitikai kerekasztala mellett, és Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár azt mondta, mindaddig nem kapnak mentességet a független szakellátók, amíg a kórházak ki nem használják a rendelkezésre álló kapacitásaikat ezen a területen. Ugyanis a két éve bevezetett tvk-mentesség egyelőre nem hozta meg a várt eredményeket: idehaza az egynapos sebészeti ellátások aránya az államtitkár szerint még mindig messze elmarad a Nyugat-Európában megszokottól. Az önálló szakellátók akkor kaphatnak mentességet a tvk alól, ha a kórházak elérik a nyugati országok átlagait ebben az ellátási formában – szögezte le a szakpolitikus.
Az Európai Unió országaiban egyébként az összes sebészeti beavatkozás mintegy 33-74 százalékát végezik egynapos ellátás keretében, az arány azonban világszerte növekvő tendenciát mutat. A legtöbb egynapos sebészeti ellátást az adatok szerint az Egyesült Államokban végzik, ahol ez az arány eléri a 80 százalékot, igaz, ott csak az ambuláns műtét fogalmát ismerik, az egynapos ellátásokat is ebbe a körbe sorolják. 2010-ben, hazánkban az egynapos műtétek aránya 15,5 százalék volt, az elmúlt években nem igen változott. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alap Kezelő (NEAK) adatai szerint 2008 és 2015 között csaknem 238 ezer egynapos beavatkozást végeztek a kórházak, de összesen 382 ezer olyan műtétet végeztek, amelyhez nem kellett volna több napra befektetni a beteget.
Míg az ágazati államtitkár azt szeretné, hogy a kórházak induljanak el azon az úton, hogy kevesebb időre fektetik be a betegeket, Németh László, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ főigazgatója azt mondta, az egynaposként ellátható kapacitások egyharmada kihasználatlan marad, és azt is hozzátette, intézményi szemlélet kérdése, hogy vállalnak-e kellő számban egynapos sebészeti beavatkozásokat a szolgáltatók.
Tények és ellenérvek
A szakemberek szerint egyébként ahhoz, hogy az ellátási forma népszerű legyen az ellátóknál, nemcsak a finanszírozással kell ösztönözni a beavatkozásokat, hanem át kéne szabni a 2004-ben íródott „egynapos sebészet szabálykönyvét”, és a járóbeteg-szakellátókra is vonatkoztatni kellene a tvk-mentességet. Amellett, hogy ez a műtéti forma olcsóbb, az orvosok számos egyéb előnyt is felsorolnak, mint például hogy az egynapos műtétek esetében kevesebb a szövődmény és a nosocomialis fertőzés. Ez különösen alacsony a nem kórházi környezetben működő szakellátóknál – hangsúlyozta a mostani konferencián újfent Pásztélyi Zsolt, a szakellátási szövetség elnöke, és jelezte: az államtitkár érveivel szakmailag nem ért egyet már csak azért sem, mert miközben a szakpolitika is szorgalmazza a lakosság-közeli ellátások körének bővítését, az önálló szakellátók korlátozása az egynapos sebészeti beavatkozásokban éppen ennek kiteljesedését hátráltatja.
Az összes, fekvőbeteg-ellátásban lejelentett ápolási esemény közül 330-360 ezer közötti esetszámot egynaposként jelentettek az intézmények, az egynapos esetszámokban 185 százalékos plusz eredményt könyvelhetünk el – összegezte a helyzetet Mészáros János, hozzátéve, hogy 2010-16 között a finanszírozási esetszám a duplájára nőtt. Bár sok olyan beavatkozás került ebbe a körbe, ami korábban nem volt elérhető, a helyettes államtitkár szerint még nagy potenciál van a rendszerben: joggal merül fel a kérdés, hogy azok a páciensek, akiket a műtét után 30 vagy 48 órán belül elbocsátott a szolgáltató, vajon nem lettek volna elláthatók egynapos sebészeten.
Az intézménytípusonkénti esetszámokat sorolva elmondta, az egyetemi klinikákon az egynapos ellátások 64 százalékát végzik el, a megyei kórházakra jut az esetek 24 százaléka, míg a városi kórházakban a műtétek 7 százalékát végzik.
A legtöbb beteg orvosi szempontból alkalmas
Az egynapos sebészetek nem vállalhatnak át minden esetet a hagyományos sebészeti osztályoktól, de a betegek hetven-nyolcvan százaléka alkalmas az elektív egynapos beavatkozásra, mint azt a nemzetközi tapasztalatok is alátámasztják. Ennek eldöntésében a szakorvosi ajánlás mellett az aneszteziológus véleménye meghatározó, a kiválasztás nemzetközi standardok szerint folyik. Aneszteziológiai szempontból az ASA I., ASA II. és az ASA III. kompenzált beteg operációja vállalható az egynapos ellátás keretében, ha nincs olyan krónikus betegsége, ami ellenjavallttá tenné a beavatkozást – például magas vérnyomás, vagy súlyos cukorbetegség. Ugyanakkor azokat a betegeket, akiknél esélyes valamilyen szövődmény kialakulása, hagyományos kórházi osztályon kell műteni. Az anesztézia robbanásszerű fejlődésének köszönhetően ma már olyan páciensek is nagy biztonsággal műthetőek, akiknek ellátását korábban csak bennfekvés mellett vállalhatták. A beteg általános egészségi állapota mellett azonban tekintettel kell lenni arra is, hogy rendezettek-e szociális körülményei, a család, a háziorvos, a körzeti nővér megfelelően el tudja-e látni a beavatkozást követően a posztoperatív feladatokat. Ha több egynapos sebészeti beavatkozást várnak el a kórházaktól, az alapellátást is fel kell készíteni és érdekeltté kell tenni ezeknek a teendőknek az elvégzésében.
