Multidiszciplináris teamekre van szükség
Egy betegségben több patogenetikai útvonal is lehetséges
Valamennyi degeneratív kórkép esetén elsődleges lenne a megelőzés (felvilágosítás, testsúlykontroll, diétás tanácsadás, rendszeres fizikai aktivitás, mozgásprogram stb.), amiben le vagyunk maradva – nyilatkozta lapunknak dr. Szűcs Gabriella tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Reumatológusok Egyesületének főtitkára.
A reumatológia nagyon sokat fejlődött ahhoz képest, amit még mi tanultunk róla az egyetemen. Az immunológiai ismeretek gyarapodásával egyre többet tudunk ezekről a kórképekről. Merre halad a kutatás, mik a feltáratlan területek?
A reumatológiához tartozó kórképek közül mind a degeneratív mozgásszervi kórképek, mind a gyulladásos és autoimmun reumatológiai betegségek esetében jelentősen nőtt a patogenezisre vonatkozó tudásunk. Egyre több információnk van a betegségek genetikai hátteréről, a patogenezisben részt vevő sejtek, citokinek stb. közötti kapcsolatokról. Betegségektől függően a patogenezisben részt vesznek az innate és adaptív immunrendszer sejtes és molekuláris elemei, nagyrészt kölcsönhatásban az adott szervi vagy szöveti struktúrákkal. Ezáltal az immunológia a reumatológiának is szerves részévé vált (ez egyébként igaz a többi szakterület vonatkozásában is). Az ismert betegségek mellett egyre több új kórképet definiálunk (sokat pl. az autoinflammatorikus kórképek csoportjában – pl. VEXAS-szindróma –, de az autoimmun kórképek területén is). A patogenezis ilyen részletes feltérképezése adta a lehetőséget az egyre szélesebb körben alkalmazott célzott terápiák kifejlesztéséhez. A különböző szakterületekhez tartozó betegségek közös immun-patogenetikai útvonalainak célzása egyben közös terápiás pontokat is jelent, amihez már a multidiszciplináris teamek munkája szükséges, ami egyre elterjedtebb az orvoslásban.
Merre tart a gyógyszerkutatás? Van-e jövőjük a biológiai készítményeknek, vagy inkább a kis molekuláktól várható majd további terápiás áttörés?
Az említett célzott terápiák közé tartoznak a biológiai készítmények és a célzott szintetikus kis molekulájú hatóanyagok, melyek más-más támadásponttal rendelkeznek. A terápiás választáskor az adott betegségben leginkább domináns patogenetikai útvonalat célozzuk meg, ami a betegek jelentős részénél terápiás sikert hoz. Ugyanakkor tudjuk, hogy egy betegségben több patogenetikai útvonal is hozzájárul a kórkép kialakulásához, tehát más támadáspontú terápiás lehetőséget is sorra kell venni, különösen akkor, ha a beteg az első választott kezelésre nem reagál, vagy a gyógyszer elveszti hatékonyságát az idő múlásával. Általában elmondhatjuk, hogy ugyanazon betegséggel diagnosztizált betegek közül mindig vannak olyanok, akik nem reagálnak az elsőként indított kezelésre, vagy később aktiválódnak ismét. Ezeknél a betegeknél mindenképpen továbblépés szükséges. Végül vannak az olyan terápiarefrakter betegek, akiknél a terápiás paletta valamennyi elemét kipróbálva sem jutunk el a célértékhez. Összegezve tehát, minden eddig kifejlesztett célzott terápiás lehetőségre szükségünk van a napi gyakorlatban, és mindenképpen újabb támadáspontokat kell találnunk a refrakter betegek számára. Ez vonatkozik a célzott biológiai és kis molekulákra egyaránt, és valószínűleg egyre több lesz a kombinációs kezelés is.
Miben speciális a debreceni klinika? Melyek a célkitűzései, mi a szerepe a magyar reumatológiában?
A Debreceni Egyetem Reumatológiai Klinika önálló klinikaként 2021-ben vált ki a Belgyógyászati Klinikából, majd 2022-ben megtörtént a Reumatológiai Klinika és a Kenézy Reumatológiai Osztály integrációja. Ezzel a klinika reumatológiai betegellátása magában foglalja az I-II-III-as progresszivitási szinteket egyaránt, mind a járó- mind a fekvőbeteg-ellátásban. II-III-as progresszivitási szinten nemcsak a területi kötelezettségnek teszünk eleget, hanem távoli betegeket is gondozunk, elsősorban gyulladásos és autoimmun reumatológiai betegségekkel (pl. rheumatoid arthritis, spondyloarthritisek, szisztémás lupus erythematosus, szisztémás szklerózis, vaszkulitiszek stb.). Ezt a betegellátási profilt fedi le 2024. május 1-jétől a klinika névváltoztatása is, azóta Reumatológiai és Immunológiai Klinika néven működünk.
A betegellátásban elsődleges célunk a beteg ambuláns gondozása a betegség súlyosságának, szövődményeinek, a kezelésnek megfelelően úgy, hogy lehetőség szerint megelőzzük az osztályos felvételt igénylő súlyos állapotok kialakulását. Ehhez igyekszünk napra készen alkalmazni a betegségekre vonatkozó hazai és nemzetközi ajánlásokat. Jó kapcsolatot ápolunk a területünkön és a területünkön kívül működő reumatológiai munkahelyekkel és a társszakmákkal is, támaszkodunk egymásra, sokszor közösen követjük a betegeket. Ezt a munkát segíti, hogy évek óta részt veszünk például az ILD-team munkájában, illetve a múlt évben a klinika szervezésében indult el az IMID-team (immunmediált inflammatorikus kórképek munkacsoport reumatológusok, gasztroenterológusok és bőrgyógyászok részvételével).
Mik a társaság célkitűzései? Miben fejlődik, merre halad?
A Magyar Reumatológiai Társaság (MRE) elsődleges feladata a magyar reumatológiai közösség egyben tartása, a rendszeres továbbképzések szervezése (elsősorban a területi szekciók működésével), a társszakmákkal átfedő határterületek naprakészen tartása. Emellett feladatunk természetesen nemzetközi kapcsolataink kiterjesztése, részvétel a nemzetközi reumatológiai oktatási és kutatási programokban, illetve a fiatal kutatók munkájának támogatása pályázatok útján.
Hogyan áll a fiatal szakorvosok képzése és itthon tartása? Mit tud, tervez ezért tenni a társaság?
A reumatológiai közösségben a többi szakmához hasonlóan ugyancsak látszik az idősebb korosztály felé történő eltolódás, de a reumatológiai területre belépő rezidensek száma megfelelő egyelőre. A reumatológia tárgykörének kiterjedése, a terápiás lehetőségek bővülése magával hozta azt is, hogy a fiatalok egy része szívesen jön erre a kihívást jelentő területre. Természetesen a reumatológusok között is voltak, akik külföldi munkát vállaltak az elmúlt években, de ez nem eredményezett jelentős hiányt a szakterületen. Ami probléma, hogy a fiatal kollégák belépése a rendszerbe egyenlőtlen, a nagy kórházak és egyetemi centrumok vonzóbbak a fiatal rezidensek számára, kisebb kórházakban, szakrendelőkben sokszor nyugdíjas kollégák dolgoznak, és nincs utánpótlás. Ugyancsak egyenetlen a reumatológiához szükséges fizioterápiás lehetőségeknek az eloszlása és elérhetősége. Ennek javításához mindenképpen aktív munkára van szükség mind az MRE, mind a reumatológiai tagozat részéről. A fiatalok állandó képzése esszenciális, amiben az MRE aktívan részt vesz, de ugyanígy szükséges a támogató, segítő munkahelyi légkör megteremtése, ahol a fiatalok érzik, hogy a megfelelő szinten döntési helyzetük van, ugyanakkor segítséget is bármikor kérhetnek.
A reumatológia tárgyának másik nagy részét a degeneratív mozgásszervi betegségek adják. Ezek kezelése tipikusan hosszú időtartamú, sokszor az ortopédiával együttműködve történő és sok szakdolgozót igénylő feladat. Hogyan alakul ebben a helyzet, van-e benne lehetőség a fejlődésre, milyen megoldandó feladatok állnak a szakma előtt?
A degenerativ mozgásszervi betegségek kialakulása az életkor előrehaladtával szinte törvényszerű, és gyakorlatilag minden embert érinteni fog. A várható élettartam növekedésével pedig egyre több beteg kerül az ellátórendszerbe. Ez az a terület, ahol egyes részeken, pl. az oszteoporózis kezelésében van érdemi előrehaladás, ugyanakkor pl. az oszteoartritiszek terápiás területén jóval kevesebb. Valamennyi degeneratív kórkép esetén elsődleges lenne a megelőzés (felvilágosítás, testsúlykontroll, diétás tanácsadás, rendszeres fizikai aktivitás, mozgásprogram stb.), amiben le vagyunk maradva. Ahhoz, hogy ez hatékonyabb legyen, széles körű megelőző munkára, rendszeres tájékoztatásra lenne szükség, ami már nemcsak az egészségügyi dolgozók feladata. Ha ennek a programnak szignifikáns eredményei lennének a későbbiekben, akkor a betegeknél kisebb számban és későbbi életkorban jönnének szóba ortopédiai beavatkozások a degeneratív mozgásszervi betegségek miatt.
