Dr. Vadász Gábor nem hagyta magát

Mint arról a MedicalOnline már beszámolt:  a jogszabályok utólagos vizsgálatának korábban mindenki előtt nyitva álló lehetőségét az új alaptörvény csak a kormánynak, a parlamenti képviselők negyedének és az alapvető jogok biztosának tartotta fenn, azaz véget ért az a gyakorlat, hogy bárki "jogi érdek nélkül" az Alkotmánybírósághoz fordulhatott. Mindezzel megszűntek az Alkotmánybíróság január 1-jén folyamatban lévő eljárásai, a törvény egyes esetekben ugyanakkor lehetőséget adott az egykori indítványozóknak, hogy március 31-ig alkotmányjogi panaszt nyújtsanak be. Információink szerint ez történt az életvéggel kapcsolatos ügyben is.

Dr. Vadász Gábor sebész, aneszteziológus főorvos korábban az Alkotmánybíróságtól kérte az egészségügyi törvény és a kezelések visszautasításának részletes szabályairól szóló kormányrendelet egyes részei alkotmányellenességének kimondását és megsemmisítését.  A szakorvos szerint a szabályozás ugyanis pontatlan, számos esetben végrehajthatatlan, a gyakorlatban nem működik. Vadász Gábor a többi közt azt állítja: bár az egészségügyi törvény szellemisége jó, 1997-ben sok tekintetben az élenjárók közé tartozott Európában, hiszen „a betegjogok között elismerte a beteg kezdeményezte passzív eutanáziát, a kezelés visszautasítása végrehajtásának szabályozásával. A rendelkezések hibái az elmúlt 13 év alatt azonban „halmozottan megmutatkoztak, sok tekintetben ütköznek a földrészünkön végbement jogfejlődéssel és a Magyar Köztársaság Alkotmányával is. A beadvány célja, többi közt épp ezek feloldása.”

Mivel a várakozásokkal ellentétben az Alkotmánybíróság már nem foglalkozott a “civil” beadvánnyal, Vadász Gábor most alkotmányjogi panasszal élt, újfent kérve az életvégi döntésekkel kapcsolatos szabályozás felülvizsgálatát.

Mindezt indokolhatja, hogy bár a halál közelébe kerültek számára bonyolult procedúrát követően ma elvben bármilyen kezelés visszautasítható, Magyarországon mindmáig megoszlanak a vélemények arról, jelenti-e mindez a passzív eutanázia lehetőségét. Az egészségügyi törvény megalkotása előtti viták idején az Egészségügyi Tudományos Tanács és az orvosi kamara Etikai Kollégiuma is közölte: külön kell választani a passzív eutanáziát a halál közelébe jutó (terminális állapotú) betegek orvosi ellátásától, attól, hogy az orvos esetleg eltekint valamilyen beavatkozás elvégzésétől, s ezzel járul hozzá a beteg halálához. Korábbi eutanáziával kapcsolatos döntésében – eszerint a minden embert megillető általános önrendelkezési jogból nem vezethető le a gyógyíthatatlan beteg azon joga, hogy halálát aktív orvosi tevékenység segítse elő – az Alkotmánybíróság adós maradt az eutanázia definíciójának megalkotásával, és nem zárta ki lehetőségét annak, hogy álláspontja megváltozhat.