Chaperone kezelés segíthet Alzheimer-kór esetén
A PharmaOnline szerint amerikai kutatók új, kis molekulasúlyú hatóanyagot próbáltak ki biztató eredményekkel az Alzheimer-kór során akkumulálódó tau és béta-amiloid fehérjelerakódások csökkentésére.
A Philadelphia székhelyű Temple University kutatócsoportja a Molecular Neurodegeneration című folyóiratban publikált cikkében arról számolt be, hogy a hősokk-fehérjék (HSP-k) közé tartozó chaperone kezeléssel sikeresen csökkentették az Alzheimer-kór során az agyban megjelenő fehérjelerakódások mennyiségét, közli a lap.
A teljes cikk az alábbi linken érhető el: Jian-Guo Li et al, A pharmacological chaperone improves memory by reducing Aβ and tau neuropathology in a mouse model with plaques and tangles, Molecular Neurodegeneration (2020).
A különböző stresszhatások (hősokk, oxigénhiány, gyulladás, fertőzés, környezetszennyező anyagok, stb.) által indukált HSP-k (heat shock proteins) kulcsszerepet játszanak az élő szervezetek védelmében. A fehérjecsalád tagjait molekulatömegük szerint csoportosítjuk –a HSP100, HSP90, HSP70, HSP60 és az sHSP (kis molekulasúlyú HSP) típusú fehérjék egy-egy chaperone családot alkotnak. A HSP-k felismerik az aktív térszerkezetüket elvesztő fehérjéket, befolyásolják további sorsukat (javítás vagy lebontás). Részt vesznek a részlegesen feltekeredett fehérjék sejten belüli membrántranszportjában, valamint a sejtek sorsának eldöntésében (programozott sejthalál, ill. antigén felmutatás).
A térszerkezetüket elvesztő fehérjék azok, amelyek az Alzheimer-kór meghatározó patológiai tünetét okozzák, és a Temple University kutatócsoportja által alkalmazott chaperone hatóanyag egyik előnye, hogy nem valamilyen enzimet vagy receptor blokkol, ami mellékhatásokkal járhat, hanem a sejtek természetes fehérjeválogató mechanizmusát javítja. Ebben a mechanizmusban fontos szerepet tölt be a VPS35 (vacuolar protein sorting associated 35) gén által expresszált termék, melynek szintje Alzheimer-kór esetén csökken, ám a chaperone kezelés hatására állati modellszervezetekben sikerült fenntartani az egészséges állapothoz közeli szintjét. A kísérleti egerekben a preventív kezelés hatására jóval kisebb mennyiségben alakultak ki fehérjelerakódások, mint a kezeletlen kontroll csoportban. A humán vizsgálatok megkezdése előtt a kutatók idősebb, már kialakult betegségben szenvedő egereken is tesztelni szeretnék a szert, mivel a preventív hatás már látható, ám nem kizárt, hogy a kezelésnek kuratív hatása is lehet.
