Bízhatunk-e abban, amit az újságok az egészségről-betegségről írnak?
Sokan azzal vádolnak, hogy mindig a legrosszabb példákról írok, és ebben igazuk is van. Azért van ez így, mert ha a tudományos állítások hamisak, akkor sokszor érdekesen rosszak. Ezért kiválóak oktatási eszköznek, ha azt akarjuk megmutatni, hogy hogyan működik a valódi tudomány. De van egy másik ok is. Az emberek a mindennapi életben az egészségükre, a kockázatvállalásukra vonatkozó döntéseket nagyrészt az újságokból merített információk alapján hozzák meg, és ha ezek az információk rendszeresen félrevezetők, annak súlyos következményei vannak a való világban. Ben Goldacre a Guardian-ban megjelent cikkének összefoglalója.
Nos, vajon az újságokban olvasott egészségügyi állítások hányadrésze megalapozatlan? Ennek megválaszolásához először is egy nagy és torzítatlan mintára van szükségünk – például az újságokban egy hét alatt megjelent valamennyi cikkre –, és utána meg kell vizsgálnunk, milyen bizonyítékok támasztják alá a leírt állításokat. Ez hatalmas munka, de a Public Understanding of Science folyóirat egyik közleménye – melynek ötlete az én agyamban fogant meg, és melynek én is társszerzője voltam – éppen ezt vállalta fel.
A következőket tettük. Egy hét minden napján megvettük a 10 legkelendőbb angol napilapot. Sorra vettük az összes, bennük megjelent, egészségre vonatkozó állítást, illetve az olyan, ételekre vagy italokra vonatkozóakat is, amelyeket az olvasó egészségügyi tanácsként értelmezhet. Például ilyen volt az, hogy „a vörösbor emlőrákot okoz”, de nem volt ilyen, hogy „a narancs C-vitamint tartalmaz”.
Egy hősies orvostanhallgató, Ben Cooper végezte el ezután azt a hatalmas munkát, ami abból állt, hogy utánanézett, hogy milyen bizonyítékok támasztják alá az egyes állításokat. Ehhez részben a PubMed adatbázist használta, részben a legújabb szisztematikus áttekintéseket az élelmiszerek és az egészség kapcsolatáról.
Végül, az így felhalmozódott bizonyítékok erősségét két rendszer szerint osztályoztuk. Az egyik a Scottish Intercollegiate Guidelines Network (SIGN) osztályozási rendszer volt, a másik a World Cancer Research Fund (WCRF) skálája. Azért ezeket választottuk, mivel használatuk egyszerű, széles körben alkalmazzák őket és megtalálták az egyensúlyt a jó használhatóság és a pontosság követelményei között. Nem tökéletesek, de azért elég jók.
És hogy mit találtunk?
Összesen 111 egészségre vonatkozó állítás fordult elő az újságokban, amelyek nagy többségét – a WCRF rendszer szerint 62 százalékukat – csupán „elégtelennek” ítélt bizonyítékok támasztották alá. Másik 10 százalék esetében a bizonyítékok „lehetségesek” voltak, 12 százalékban „valószínűek”. Mindössze az esetek 15 százalékában támaszkodott az állítás „meggyőző” bizonyítékokra.
Vizsgálatunknak vannak korlátai. A bizonyítékok osztályozása talán finomabb lehetett volna, az osztályozást olyan személyeknek kellett volna végezniük, akik nem ismerték a tanulmány hipotézisét és a forrásokat, és minden bizonyítékot két független értékelőnek kellett volna osztályoznia.
A fentiek ellenére érdekesnek tartom az eredményeket, újnak és aggasztónak. Úgy látszik, hogy a vezető angol újságokban az egészséggel kapcsolatban megjelenő állítások nagyobbrészt teljesen megbízhatatlanok. Azt hiszem, hogy a közegészségüggyel foglalkozóknak figyelmet kellene fordítaniuk arra a kárra, amit az újságírók okoznak.
Ben GoldacreBrit közíró, aki egyébként Oxfordban végezte orvosi és pszichiátriai tanulmányait; a „rossz tudomány” elszánt és szellemes ellensége, aki az áltudományt, a kuruzslást, az alternatív medicinát, a gyógyszeripari visszaéléseket, az antidepresszánsokat, a média egészségüggyel kapcsolatos felületességét stb. leleplező írásaiért és könyvéért élete csekély 37 éve alatt már számos díjat kapott és két egyetem is díszdoktorává választotta. Állandó heti kolumnistája a neves Guardian-nak. Aki kedvet kap más cikkei elolvasásához is, a http://www.badscience.net/ címen találhatja meg jó részüket. |
