Bélbaktérium-szabályzatra van szükség
Kétirányú folyamat van kibontakozóban a mikrobiótánkkal kapcsolatos orvoslásban: egyrészt a fekális transzplantáció szabályozása, másrészt különféle betegségek kezelésére, megelőzésére hivatott szintetikus bélbaktériumok létrehozása.
A New Scientist ismeretterjesztő magazin legutóbbi száma szerkesztőségi közleményben foglakozik azzal a problémával, hogy Európában semmiféle szabályozásnak nem vetik alá a fekális transzplantáció kivitelezését, holott annak alkalmazása kapcsán nem várt mellékhatások jelentkezhetnek. Mint a lap írja, a mikrobiom kutatása napjainkban a biológia egyik legforrongóbb területe, a Science már 2005-ben speciális számban mutatta be a bélben élő mikrobákkal kapcsolatos új ismereteket: kifejtette, hogy az átlagos felnőtt ember alapjában véve egy 10 méter hosszú cső, és az ebben a csőben élő mikrobák számos betegséget befolyásolnak, így pl. az elhízást és a gyulladásos bélbetegségeket. Azóta kiderült, hogy a mikrobiom sok más betegséggel is összefügg, így a diabétesz, a rákok, az immunbetegségek, az ízületi gyulladás, a Parkinson-kór, sőt a mentális betegségek kialakulásával is. Ezért sokan egészségesekből származó fekális transzplantációval próbálnak gyógyítani különféle betegeket, azonban egyelőre csak egyetlen kórképben születtek bizonyító erejű klinikai vizsgálatok: az antibiotikum-rezisztens Clostridium difficile fertőzés kezelésében a fekális transzplantáció 90%-os hatékonyságú. Más kórképek fekális transzplantációval történő gyógyításával kapcsolatosan még nem rendelkezünk elegendő bizonyítékkal, még akkor sem, ha az egészségesekből származó széklet oldatával alkalmazott beöntést évezredek óta alkalmazzák hasmenés kezelésére (erre a 4. századi Kínából írásos bizonyítékkal is rendelkezünk).
Ismeretlen mellékhatások
A nem várt mellékhatások kapcsán az első ismertté vált eset egy sovány nőbeteg, aki a fekális transzplantáció után elhízott, illetve olyan is volt, akinél a gyulladásos bélbetegség rosszabbodott, azonban, mint a New Scientist egy másik cikkében írja Jessica Hamzelou, sokan figyelmeztetnek arra, hogy fekális transzplantáció révén különféle bakteriális, virális és gomba-fertőzések is átvihetők lehetnek, ezért az eljárást a vérátömlesztéshez hasonlóan szabályozni kellene. Az USA egészségügyi intézményei azt ajánlják, hogy a székletdonorok töltsék ki ugyanazt a kérdőívet, amit a véradók is kitöltenek, és a székletet ellenőrizzék, tartalmaz-e kórokozókat. Azonban, mint a transzfúzió története is mutatja, az ismeretlen kórokozók veszélyt jelenthetnek: sokezer ember fertőződött meg hepatitisz C vírussal és HIV-vel, amikor még nem ismertük az adott kórokozót, illetve nem szűrtük ezekre a kórokozókra a vérkészítményeket.
A mikrobiomot alkotó baktériumok egymás közötti és a humán szervezettel kialakított kölcsönhatásának nagy része feltáratlan, de ma már tudjuk pl., hogy míg egyes bélbaktériumok védenek a vastagbélrák ellen, másoknak épp ellentétes hatása van. Mindezek miatt az FDA és Kanada hasonló egészségügyi hatósága a közelmúltban megjelentetett egy irányelvet, miszerint a széklettranszplantációt az antibiotikum-rezisztens C. difficile fertőzés terápiájánkívül úgy kell kezelni, mintha egy új gyógyszer lenne: klinikai vizsgálat keretében lehet alkalmazni, amire engedélyt kell kérni. Mint a New Scientist megállapítja, az EMA véleménye szerint a széklettranszplantáció, mivel az nem gyógyszer, kívül esik a hatáskörén, és azt jelenleg bárki bármilyen indikációban alkalmazhatja.
Okos probiotikumok
A New Scientist mikrobiommal foglalkozó következő cikke, Ed Yong írása bemutatja azokat a szintetikus biológiai próbálkozásokat, amelyek génmódosított baktériumok szervezetbe juttatásával akarnak betegségeket megelőzni és kezelni.
Az egyik kutatólaboratórium (Matthew Wook Chang és munkatársai) az Escherichia coli génjeit szerkeszti át, így az képessé válik a Pseudomonas aeruginosa detektálására és elpusztítására, mások a Vibrio cholerae, a salmonella, illetve ráksejtek ellen fejlesztenek szintetikus baktériumot, továbbá kísérleteznek azzal is, hogy a génsebészetileg felépített „okosbaci” fel tudja ismerni a gyulladás jeleit, és a gyulladásgátló anyagokat ott a helyszínen termelje meg, így gyógyítva pl. a Crohn betegséget. Ezzel a megközelítéssel a gyógyszerfejlesztés számos gondját kikerülhetjük, így pl. nem kell a hasznos anyagot tisztítani vagy megvédeni a gyomorsavaktól. További laborok azzal kísérleteznek, hogy neurotranszmittereket előállító baktériumokkal befolyásolják a gazdaállat hangulatát és viselkedését, illetve metabolikus rendellenességeket kezeljenek: olyan baktériumokat hozzanak létre, amelyek lebontják azokat a toxinokat, amelyek lebontására a beteg szervezet nem képes: lebontsák az ammóniát vagy a fenilalanint, így gyógyítsák az urea-ciklus rendellenességeit, illetve a fenilketonúriát.
A vita azon is folyik, hogy melyik baktérium lehet a legjobb génsebészeti alapanyag, van, aki szerint nem az egyelőre legjobban ismert E. coli, aminek manipulálására eszközökkel is rendelkezünk, hanem inkább a Lactococcus lactis vagy a Bacteroides hetaiotamicron, hiszen a Bacteroides fajba tartozó baktériumok teszik ki a nyugati ember bélbaktériumainak 30-50%-át, azaz – a jelenleg alkalmazott probiotikumok többségével ellentétben - kiválóan és tartósan képesek kolonizálni bélrendszerünket.
Mivel a természetes mikrobiomról is igen hiányosak még az ismereteink, azzal kapcsolatosan csak tippelni lehet, hogyan fogja azt megváltoztatni egy-egy szintetikus baktérium. A valahai szabályzásnak azzal is kell majd foglalkoznia, hogy milyen biztonsági elemeket kell majd beépíteni a mesterségesen átalakított baktériumokba, amelyek révén az esetlegesen elszabaduló mikrobák kikapcsolhatók lesznek, illetve azt is fel kell tárni, hogy milyen hatással lesznek a környezetre azok a szintetikus mikrobák, amelyek a széklettel és a vizelettel kijutnak a szervezetből.
